Eljött a tél, kicsit megcsúszva,
S még nem teljesedett ki igazán,
De már fagyott fehér borítja
A fáknak csupasz lombkoronáját.

Sajnos szürke volt a december,
De nyugodtan elfeledem néki,
Csak hozzon havat, az felemel
S kedvem osztom véli.

Boldogságot ilyenkor érzek,
Havazást nézve a tájban,
S gomolygó füstfellegek
Szállnak a nagy határban.

Tiszta olyankor a levegő,
Megújulás azt szívni.
Csöndes olyankor a temető,
Egy lelket sem hallani.

Vannak terveim a télre,
Hogy sátrat állítok,
S egy hóvihar közepébe
Bátran elalszok.

S ha másra nem is vágyok,
Csak egy pillanatra,
Mikor a hóhullásban állok,
S megszülethetek újra.