Minden olyan volt, mint egy álom. Draco sosem szeretett álmodni, mert mindig amikor felébredt csalódás volt a valóság.

━ Mi jár a fejedben? - kérdezte tőle Harry, a szőke tincsekkel az ujjai között.

Draco-ban végigmart az érzés. Jól tudta mi ez. Már nem egyszer érezte. De nem akarta. Ő sosem akarta ezt.

━ Minden sokkal könnyebb lenne... - válaszolta a fiú. - Ha nem az lennék, aki vagyok. - nézett a szemüveges fiúra, aki most kivételesen nem viselte a szemüvegét. Az éjjeliszekrényen pihent, amíg ők az ágyban feküdtek, meztelenül.

A tekintete mégis ellágyult, mielőtt válaszolt volna Draco-nak.

━ Ha nem az lennél, aki vagy, most nem lennénk itt. - mondta nyugodtan, szinte már édesen.

━ De egyszerűbb lenne, nem? - kérdezte a fiú. - Ha nem kellene bujkálni. Csak menni, el innen, messzire.

━ Hova akarsz menni? - kérdezte Harry. A kérdése mögött nem rosszallás, sokkal inkább kíváncsiság bújt meg.

━ Bárhová. - fordult a plafon felé a szőke fiú. - Ahol az apám keze nem ér el.

Harry ujjai megdermedtek egy pillanatra a hajában.

━ Mindig ilyen volt? - kérdezte gyengéden.

Draco összeszorította a száját és lehunyta a szemeit, majd némán bólintott.

Miért hazudjon tovább?
Semmi értelme.
Már semminek sincs értelme.
Főleg azok után, amit tettek.

━ Sajnálom.

Draco mindig is utálta ezt a szót. Minden baj forrása ez volt. Általában tudta kezelni, viszont most mégis úgy ütötte meg, mintha fizikálisan is arcul csapták volna.

━ Nem kell. - felelte mereven, majd felült. - Most jobb ha megyek.

━ Ne menj még!

Egyszerre kérés és vágyakozás volt. Visszapillantott a válla felett.

━ Mondtam. - válaszolta csendesen. - Minden sokkal könnyebb lenne. - ismételte magát, majd felöltözött és vissza sem nézve távozott a szobából, maga után hagyva egy olyan élet ígéretét, amit sosem kaphatott meg.

✧ ✧ ✧

A napok lassan teltek. Lassabban, mint eddig bármikor. Draco az állára döntötte az arcát és úgy firkált le pár szót a jegyzetei közé.

Halálos.
Méreg.
Maradandó kár.
Örök nyugalom.

━ Malfoy!

Draco felpillantott. McGalagony professzor asszony kérdezett tőle valamit, de nem figyelt így nem tudta a választ.

━ Elnézést. - felelte rekedten, mire a professzor asszony arcának vonásai megváltoztak.

Draco sosem kért bocsánatot. Sosem ismerte el, ha hibázott vagy nem figyelt.

Végül úgyis Granger adta meg helyette a választ, mint mindig mindenki helyett.

Draco összeszedte a könyveit, a vállára kapta a táskáját és szó nélkül lépett ki a teremből, amikor vége volt az órának.
Viszont ami ezután jött... Arra nem volt felkészülve.

━ Annyira álszent vagy! - ragadta meg őt Alexander és a falnak nyomta. A folyosó üres volt.

━ Mi bajod van már megint? - kérdezte Draco felnézve a másik fiúra.

━ Azt hitted nem vettem észre? - kérdezte Alexander. - Te mocskos kis farok faló vagy, semmi több! - vágta hozzá, mire Draco megmerevedett.

Remélte, hogy ebből az álomból tényleg felébred.

━ Tessék? - kérdezett vissza rekedten.

━ Tudom mit műveltél Potterrel. - fintorgott Alexander és elengedte Draco-t, mintha csak fertőző lenne.

━ Nem értem miről beszélsz. - ellenkezdett a szőke hajú fiú, de a másik csak megforgatta a szemeit és körülnézett.

━ Szerinted nem tudom miért csinálod? Nem tudom mi ez a beteges helyzet köztetek, de ha így akarod elérni, hogy belelépjen a csapdába, elég sajátos módszert alkalmaztál. - mosolyodott el gúnyosan.

━ Nem én... nem. - próbált tiltakozni, de Alexander csak adta a saját gondolata alá a lovat.

━ Ne aggódj, holnap minden értelmet nyer végre és nem kell tovább színlelned. Már ha színlelted. - veregettem meg a fiú arcát, majd magára hagyta.

Draco még mindig egy helyben állt és meredt maga elé. Nem igazán tudta mit gondoljon.
Az egyedüli gondolat a fejében csak az volt, hogy mindent elrontott. Már csak az volt a kérdés, hogy helyre tudja-e hozni, hogy ne ölesse meg magát... És Harryt sem.