Stefan

A kedvenc báromba vittem. Reggel ártalmatlan az egész hely a kurvák sem pörögnek egyik rúdról a másikra, és az ittas köcsögök se esnek ide-oda egy lépés után.
Amikor odaértünk láttam rajta, hogy nem nagyon erre számított, viszont, ha velem lóg akkor nem egy lepukkant, hangulattalan parkba fogunk ülni órákon keresztül.

Kikértem a szokásost és odavezettem a kedvenc asztalomhoz. A sarokban szoktunk ülni a srácokkal mert ott nem sűrűn veszik észre, ha kicsit közelebb kerül az ember a táncos lányokhoz, amit ugye nem igazán lehetne hiába rázzák szét magukat közvetlen előtted.

- Szóval ide jársz, ha nincs jobb dolgod? - kérdezte.

- Pontosan. Mindennap bejövök. - mosolyogtam rá gúnyosan aztán lehúztam a felesem.

- Értem. - forgatta a szemeit.

- Beszélgetni akartál. Kezdj bele.

- Hogy ismerted meg a nővérem? - kérdezte kíváncsi tekintettel.

- Hú, nem most volt. Talán amikor az első alkalommal jöttem ide, ő pedig itt ült pár barátnőjével.

- A nővérem? Ebben a bárban? - nevette el magát.

- A nővéred sok dolgot csinált amiről neked még csak fogalmad sem lehet Elisabeth. - néztem rá komolyan mert láttam, hogy nem hiszi el amit mondok neki.

- Ooooké. Most pedig térjünk rád. Beszélj magadról.

Nem akartam még, hogy mindent tudjon, szóval elmondtam a lényeget, hogy a szüleim sose foglalkoztak velem eléggé és mindig nekem kellett megoldjak mindent. Hogy nem volt olyan életem, mint másoknak akiknek minden jutott a jóból. Hogy rászoktam különböző drogokra és keményen űztem is, amíg a mocsok nagybátyám a sittre nem juttatott, ahol nyolc hónapot kellett leüljek és mikor haza mehettem a szüleim az utcára raktak. Aztán jött Jessica és ráébresztett, hogy amilyen irányba haladok az a vesztemet fogja okozni. Miatta abba hagytam azt a szart és szintén miatta elkezdtem mást, sokkal rosszabb dolgokat. Átbaszott és azt a kicsi jót is amiben hittem, elvette tőlem. Aztán történt egy, s más és a szüleim adtak egy utolsó esélyt, de csak azért mert rossz korszakon mentek keresztül. Amióta pedig betöltöttem azt a szaros tizennyolcadik életévemet teljesen szarok mindenre.

Amikor elmondtam mindent, amit eddig senkivel sem oszthattam meg úgy éreztem megkönnyebbülhetek. Betty olyan figyelmesen hallgatott, mint még soha senki. Igaz eddig csak néhány kurvának beszéltem erről, amikor kicsit többet ittam, mint kellett volna és tőlük mit is várhatnék.

- Tudom, hogy nehéz erről beszélni és csodálom, hogy mindezt elmondtad nekem. - mondta, majd a kezét az enyémre tette.

- Ne tégy úgy mintha megértenél. - húztam ki a kezem az övé alól és felálltam.

Tudtam, hogy ez lesz, hogy azt hiszi megérthet miközben nem ért semmit. Hiba volt elhozzam magammal és elmondanom neki azokat a dolgokat, amik talán a legjobban eltudnak gyengíteni.

Az a tekintet, amit akkor rám vetett, mintha azt mondaná vele "Rohadj meg, Stefan, hogy még ilyenkor is egy bunkó paraszt vagy."
És, ha tényleg ki mondaná igaza is lenne, de ez vagyok, ez lettem.