𝓑𝓮𝓽𝓽𝔂

Liam látogatása felzaklatott. Mit keres itt azok után, hogy a testvére kis híján megölte Stefan-t.
Liam maga a sátán, ezer százalék, hogy nem jópofizni jött.

Gondolkodás nélkül Stefan után indultam. Jogom van tudni róla, hogy mit akar itt ez a seggfej.
Egyenlőre az ajtón keresztül próbáltam megtudni miről beszélnek, de persze semmit sem hallottam.
Aztán úgy döntöttem, hogy kimegyek, mire ők természetesen elhalgattak. Mindkét fiú olyan bután nézett rám, igazából tetszett a helyzet.

- Elisabeth, kérlek menj be. - szólalt fel Stefan észbe kapva.

- Miért? Mi olyanról beszéltek amiről nem tudhatok? - mentem közelebb a fiúkhoz, megtagadva Stefan kérését.

- Légyszíves tedd amit Stefan mond. - szólalt fel Liam is elég meglepő módon.

- Váó Liam, nem tudtam, hogy normális is tudsz lenni. - gúnyolodtam a fiún, aki viszont nem díjazta ezt.

- Egy bizonyos pontig tudok. - célzott erősen arra, hogy fogjam be a pofám.

- Stefan, mi ez az egész? - hagytam figyelmen kívül Liam-et és a barátomhoz fordultam.

- Elmondom, majd. Beszélnem kell Liam-el, kérlek értsd meg. - próbált meggyőzni, hogy hagyjam végre őket, de hát ő is tudja, hogy ennyi nem elég hozzá.

- Tisztában vagy vele, hogy melyik Liam áll előtted Stefan? Mert szerintem nem. - egyre ingerültebb lettem, amit ők is észre vettek.

- Bízz bennem, Elisabeth. - fogta meg a kezem.

- Benned bízok, csak benne nem. - rántottam el a kezem és vissza mentem a házba.

Nem értem Stefan-t. Hogy tud úgy, mégcsak szóba is állni Liam-el, hogy tudja mit tett a testvére. Már az elejétől kezdve, mióta ismerem őket, csak rosszat mond a testvérpárról, főként Liam-ről.

Türelmetlenül vártam a szobánkban, hogy Stefan végre befáradjon és megmagyarázza a dolgokat.
Nem sokkal később elegem is lett a várakozásból, ezért magamhoz vettem a telefonom, felakartam hívni Dylan-t.
Mikor bekapcsoltam, a képernyőn egy új Messenger értesítés jelent meg.

Daniel Scott
“beszélnünk kell, iszonyat fontos, holnap 23:30.„