- [Név] - simította meg az arcom lágyan.

- Igen? - súgtam halkan.

- Itt a vized - mosolyodott el.

- Rendben - ültem fel, majd levettem a szekrénykéről a vizes poharat, és inni kezdtem. Egyszer csak megcsörrent a táskámban a telefonom.

- Idehoznád Katsuki? A táskámban van - kértem meg a szőkeséget, mire egy aprót bólintott, és kivette a kis készüléket, majd odaadta nekem.

Gondolhattam volna. A nagynéném hívott. Biztos "aggódik". Sóhajtottam egy nagyot, és felvettem.

- Szia - próbáltam magam vidámnak tetteni, de nem nagyon sikerült.

- Mégis hol a búbánatos faszba vagy [Teljes Név]?! - kérdezte ingerülten.

- Egy barátomnál. A házinkat csináljuk - hazudtam.

- Szóval házi feladatot csináltok, hah? - morogta.

- Igen! A hőstörténelem nem a te fajtád. Nem ezt mondtad az első nap előtt? - firtattam kuncogva, mire Bakugou is megeresztett egy félmosolyt.

- Nem! - emelte meg a hangját - Azonnal gyere haza!

- R-Rendben - motyogtam, és kibújtam a takaró alól, és leraktam.

- Huh? Hova mész [Név]? - kérdezte érdeklődöen - Még a házi feladatot is meg kell csinálnunk - kuncogott, de amikor meglátta, hogy nem nevetek, akkor tudta, hogy mennem kell.

- Kikísérlek - elmosolyodva felsegített, és az ajtóig kísért.

- Köszönök mindent Katsuki - öleltem meg a tüsi hajú fiút.

- Tsk. Semmiség liba - viszonozta a tettem.

Amint kiléptem az ajtón a nagynéném pillantottam meg...

♡︎♡︎♡︎

[Név] szemszöge:

- H-Huh? - lepődtem meg - Te meg mit keresel itt, és honnan tudtad hogy itt vagyok?!

- Elfelejtetted, hogy van képességem is, és valaki mondta is - morogta az utolsó mondatot, majd megragadta a csuklóm, és elkezdett a kocsi felé húzni.

- Engedd el te vén kurva! - generált kisebb robbanásokat a tenyereiben Katsuki, és megfogta a másik kezem, ami még szabad volt.

- Ez meg ki a frász [Név]?! - ordított a nő.

- Katsuki engedj el kérlek - suttogtam a légszomjtól már.

- Nem! - jelentette ki.

- Ez nem kérdés volt.

- Válaszolj mocskos kölyök! - adott egy pofont a mostmár nagyon felidegesített nagynéném.

- Engedj el kérlek... - néztem rá könyörgően könnybe lábadt szemekkel.

- Tsk... - morogta, majd elengedte a kezem.

- Gyerünk már! Ki ez?! - förmedt rám a vörös hajú nő.

- Az egyik osztálytársam... - suttogtam.

- Azt hittem a fiúd - vigyorgott gúnyosan - Na gyerünk a kocsiba! - húzta meg a hajam, és beült a volán mögé.

Lassan elindultam a kocsi hátsó része felé, mire Bakugou megállított.

- [Név] kérlek ne hagyd, hogy ezt csinálja veled! Ígérd meg - súgta, majd visszament a házba.

- Huh? - néztem bambán és meglepődötten a szőke fiú után - Megígérem - suttogtam a levegőbe, amit neki szántam.

Majd a szél elviszi neked...

♡︎♡︎♡︎︎

Este, 22:00:

Vacsora után felmentem a szobámba zenét hallgatni. Nem volt semmi kedvem enni, csak pár falatot ettem.
Leültem az ágyra, és bekapcsoltam a tv-t. Semmi nem volt. Semmilyen jó műsor. Csak idióta [A két legutáltabb film kategóriád] volt. Szörnyű... Bevallom most csak Katsukival akartam volna lenni. Nála biztonságban éreztem magam. De nem értettem, hogy miért. Eddig senkinél nem éreztem így. Fura...

Egyszer csak meghallottam, hogy a telefonom csörög. Egy ismeretlen szám volt. Először nem akartam felvenni, de amikor nem hagyta abba a telefon másik végén lévő másik személy a csörgetésemet, akkor felvettem, de akkor is haboztam, hogy ez jó ötlet lett volna.

- H-Halló? - szóltam a készülékbe.

- [Név]? Hála az égnek, hogy végre felvetted, liba! - hallottam meg az ismerős, mély, de mégis számomra lágy hangot.

- Katsuki... - sóhajtottam fel megkönnyebbülten - Azt hittem valami vén pedofil csörget egy láb fotóért.

- Látom jobb kedved van, hisz' már poénkodsz - éreztem a hangján, hogy mosolyog - Ugye nem bántott?

- Uhm...

Nem mondhatom el neki...

- Ugye? - kérdezte újra.

- P-persze, hogy nem! Hiszen van képességem tudod - mondtam.

- Ez igaz - morogta - De valamiért nem hiszek neked hülye nő személy.

- Katsuki hidd el nekem, hogy-

- [Név] gyerünk fürdeni! - szakított félbe a nagynéném kiáltása az alsó szintről.

- Most le kell tennem Katsuki - motyogtam.

- Rendben liba. Akkor holnap - tette le.

- Igen... Holnap... - suttogtam, majd elmentem fürdeni.

♡︎♡︎♡︎

Másnap, 7:00:

Reggel esett az eső, mintha désából öntenék. Annyira jól indul ez a nap is...

- [Név]! - kiáltott ki nagynéném a konyhából.

- Igen? - feleltem.

- Ma nehogy a barátodnál kapjalak el vagy ha mégis, akkor nagyon megjárod! - emelte fel fenyegetően a sodrófát, amivel éppen az ebédhez való tésztát gyúrta, amire egy óriásit nyeltem.

- H-Hai... - majd kifutottam a lakásból, és tovább futottam, és csak futottam, futottam, amíg bele nem ütköztem valakibe.

- O-Oi liba! Hova ilyen gyorsan? - kapott el a csuklómnál fogva Katsuki.

- Huh? Katsuki?

- Igen én vagyok - bólintott - Most mondd el szépen mi történt?

Így hát elmondtam neki, ugyanis mit veszítenék ezzel? Óvatosan megöleltem, mire Ő csak mereven állt.

- Ez nem megy... Megfenyegetett?! - akadt ki.

- Nem! Csak figyelmeztett! - tiltakoztam, miközben a kezeimmel kapálóztam magam előtt.

- Fhú liba... - morogta - Na jó. Most nem robbantom le a fejét - mosolyodott el halványan.

- Te aggódsz miattam? - somolyogtam el magam játékosan, miközben egy sort kuncogtam.

- N-nem! Baka liba! - vette fel a bizonyos tsundere viselkedését - Nem aggódom semmiért és senkiért!

- Oh persze! El is felejtettem, hogy te a nagy Bakugou Katsuki vagy - kacagtam, majd elindultam a suli felé.

- Oi várj meg liba! - szaladt utánam.

- Kapj el! - nevettem, majd tovább futottam, de Katsuki utolért a képessége használatával.

- Nagyon jó képességed van - mosolyogtam rá.

- Kösz. Kis koromban is sokat dicsérték már - húzta ki magát büszkén - A vénbanya meg azt mondja, hogy ezért vagyok nagyképű - morogta, de amint meglátta, hogy értetlenül nézek rá felsóhajtott - A banya az anyám.

- Ó - csodálkoztam - Mostmár értem. Nem vagytok jóban?

- Fogalmazzunk úgy, hogy semleges a kapcsolatunk.

Közben már az iskola elé is értünk. Felsiettünk az osztályterembe, és lepakoltunk, majd leültünk a helyünkre. Csendben vártunk, hiszen a padtársam, Hagakure még nem érkezett meg, Katsukival meg beszélgetni ilyenkor nem lehet. De megér egy kockázatot, nemde?

De még mielőtt hátra fordulhattam volna valaki megszólított.

- [Név]-chan, ohayo! - köszönt nekem Deku, aki a padom előtt állt.

- Ohayo - biccentettem - Mit szeretnél?

- Te Kacchan barátnője vagy?

Köpni-nyelni nem tudtam. Még hogy én? Katsuki barátnője? A nagy Bakugou Katsuki barátnője? Ez baromság, gondoltam.

- Dehogyis! - ráztam meg a fejem - Félre érted a helyzetet. Csak meghívtam egy fagyira hirtelen felindulásból. Nem vagyunk együtt.

- Szóval akkor még szingli vagy? - hajolt kicsit közelebb, ami már-már a személyes teremet súrolta.

- I-Igen - toltam el.

Ez a szituáció közben mintha valami égetné a hátam. Az az valaki tekintete. Persze, hogy Katsukié volt az, hiszen ki másé lett volna.

Szerintem ezt Midoriya is észrevette, ezért elhajolt, és komótosan visszasétált a helyére. Pont abban a pillanatban lépett be Aizawa-Sensei, aki elmondta a mai feladatunkat.

♡︎♡︎♡︎

Ebéd szünetben, 12:00:

A gyakorlat nem sikerült valami jól. Megint rohamom volt, és a megint a gyengélkedőre kerültem. Szanitécia egyre jobban aggódott miattam, de legalább ötvenszer elmondtam neki, hogy csak ne aggódjon, ura vagyok a helyzetnek.

- Köszönöm szépen mégegyszer az ellátást! - hajoltam meg.

- Kedvesem bármikor szívesen látlak, de igyekezz minél kevesebbszer jönni - kopintott a lábamra gyengéden a botjával az idős hölgy.

- Hai - mosolyogtam, majd elmentem az ebédlő felé.

Gyorsan elvettem egy levest, egy sima ráment, és a szememmel keresni kezdtem egy üres helyet. Nem nagyon volt olyan társaság, szóval leültem egy teljesen üres asztalhoz. Nemsokkal azután, hogy leültem valaki letelepedett velem szemben.

- Szia Katsuki - pirultam el halványan - Hát te nem a barátaiddal eszel.

- Velük ennék, de most rohadtul nincs kedvem a PikaDinka hülyeségeit hallgatni - forgatta meg skarlát vörös szemeit, majd elmosolyodott - Megint a gyengélkedőn voltál?

- Igen - tömtem a számba egy nagyobb adag tésztát.

- Jaj te mohó liba. Nyeled azt a tésztát mint kacsa a nokedlit - nevetett.

Soha nem láttam még nevetni...

- Liba helyett hívhatnálak kacsának - kuncogott, majd Ő is elkezdett enni.

Egyszer csak egy éles hangot hallottunk, ami dobhártya szaggató volt.

- Mindenki azonnal hagyja el az iskola területét! Ez nem gyakorlat! - halladszódott a hangos bemondóból, mire mindenki kirohant az iskola elé velünk egyetemben.

Vajon mi történt?

♡︎♡︎♡︎

Sziasztok! <33
Nemsokára iskola, szóval mindenkinek kitartást kívánok, és élvezzétek ki a szünetet, amíg van. A fejezetek ugyan így várhatóak, hacsak nem dolgozom. Remélem mindenki jól van <33
Köszönöm szépen a többi mint 200 -as megtekintést. Elképsztőek vagytok❤
Nemsokára érkezem a következő fejezettel, addig is jók legyetek <3
Sayonara ~

/Words:1294/