♡︎♡︎♡︎

Nem is tudom már, hogy hány percig kellett könyörögnöm Bakugounak, hogy ne legyen olyan, mint kisgyerek, aki nem kapott nyalókát, és fejezze be végre. Végül más módszerekhez kellett folyamodnom. Elkezdtem feltűrni a pólóját, és a hátát kezdtem masszírozni. Erre csak egy felmordulás volt a válasza. Vettem egy nagy levegőt, és elkezdtem csókolgatni a hátát.

– Mhm... – hümmögött elégedetten, s lehunyta szemeit, hogy még jobban élvezhesse a szituációt – Tudtam, tudtam előre tudtam – mormogta, miközben ajkai egy sunyi félmosolyra húzódtak.

– Huh? Mit?

– Hogy valami mocskos módszerrel fogsz kiengesztelni – gördült egyre nagyobb és nagyobb vigyor az arcára, mert közben folytattam az előbbi tevékenységemet, de már csak a hecc kedvéből. Egyszer csak ajkai közül kicsúszott egy nyögés is. Nagyon meglepődtem még én is, — meg gondolom Ő is — hogy mégis miért ezt csináltam. Úgy kiszívtam a kulcscsontját, hogy az akár hetekig is ott maradhat.

– Mire vagy még képes? – nézett hátra a válla felett olyan tekintettel Baku, hogy attól azt hittem, majd elfutok.

Vörös íriszei úgy izzottak, mint egy farkasnak, aki éppen egy ártatlan őzikét próbál levadászni. Kezdtem volna már hátrálni, de ekkor visszafordította a fal fele a fejét.

– Most is duzzogsz, amiért én jelöltelek meg? – kérdeztem halkan, erre teljes még mindig meztelen testével felém fordult.

– Nem, egyáltalán nem – mosolyodott el – A tudtomra tudtad adni, hogy nem szeretnéd azt amit én, és ezt tiszteletben is tartom.

– Köszönöm – pusziltam meg az arcát.

– Nincs mit. De még az igazi szex hátra van, ugyanis ez csak kinya-

– Kuss. Nem szeretem ezt a kifejezést – szakítottam félbe – Tudom, de azt majd máskor.

Katsuki éppen szóra nyitotta volna a száját, amikor valaki kopogott. Gondoltuk csak Mitsuki az, de nagyot tévedtünk.

– Kacchan? Itthon vagy?

– Hah? Ez a nyomi meg mit kereshet itt ilyenkor? – firtatta halkan, de megint félbeszakítottam.

– Erre most nincs időnk! Öltözz! – parancsoltam rá.

Mindketten felkapkodtuk a ruháinkat, és berendeztük halkan, — több kevesebb sikerrel — úgy, mintha tanulnánk. Mitsuki nyitott be Dekuval.

– Sziasztok! Nem zavarunk? – somolygott Mitsuki.

– De. Mindig – morogta Katsu a füzete felett.

– Nem érdekel. Izuku anyukája ma este éjszakai műszakos, szóval itt alszik a futonon – magyarázta el a helyzetet a nő.

– Szóval ha a nyomi anyja éjszakai műszakos, akkor mindig itt fog csövelni? Azt kurvára nem! – kezdett ideges lenni a szőke.

– Ez egyszeri alkalom Kacchan – valamiért rám nézett a fiú, és nem ahhoz akinek szólt a mondat.

Valami nagyon rossz fog itt történni...

♡︎♡︎♡︎

[Név] szemszöge:

– Fiúk inkább feküdjünk le – javasoltam.

– Igaz. Későre jár – nézett ki az ablakon Deku.

– Tsk – ciccegett Katsuki, majd betakarta magát és engem – Mi is tudjuk nyomi Deku.

– Kacchan kérlek legalább ne [Név] előtt kelljen veszekednünk – sóhajtott a zöld hajú.

– Dehogynem! – csattant fel – Ez az én házam, és nem a tiéd! Azt csinálok amit akarok, szóval te csak fogd be a szád te rohadék!

– Shh – csitítgattam a szőkeséget – Oi maradj csendben! Anyudék meghallannak!

– Te is fogd be! – ekkor rájött, hogy rám kiabált, és nem riválisára – Oh... Gomene – hajolt a fülemhez, csak hogy Izuku ne hallja meg.

– Semmi gond – simogattam a fejét.

Deku engem nézett. Ahogy tartottam Katsukit a karjaim közt.

Mintha féltékeny lenne...

– Uhm... Én szerintem elmegyek fürdeni – engedtem el Katsukit, s elindultam ki.

– Oi! – kapta el a csuklómat Deku – Kacchant nem hagyhatod itt ha a barátod.

– Huh? – meresztettem csodálkozva [Szemszín] szemeimet a zöldikére.

– Igen, ezt mondtam. Talán baj? – kuncogta, aztán zöld szemeit Katsukira emelte – Szóval Kacchan? Nem mész a barátnőddel fürdeni?

– Tsk! – csettintett a nyelvével a szőkeség – Én már fürödtem. És most engedd el a barátnőm csuklóját, te istenverte nyomoronc! – kezdett idegeskedni Bakugou.

– Persze Kacchan – kuncogott halkan – Nem is értem miért fogtam meg – vigyorgott rám, s eleget tett Katsuki "kérésének".

Egyet tudok. Ez a fiú beteg...

A fürdőbe szaladtam, és magamra zártam az ajtót. Ki tudja meddig fajult volna ez a kis incidens...

Bakugou szemszöge:

– Gyönyörű barátnőd van Kacchan – nézett [Név] után az az utolsó senkiházi.

– Tsk – ciccegtem – Még szép.

– De nem téged érdemel, ugye tudod? – fordult felém Deku.

– Dehogynem engem! Ne is álmodj róla! [Név] csakis az enyém, és te hozzá sem nyúlhatsz. Sőt! Még a közelébe sem mehetsz, fogtad nyomi Deku?! – kiabáltam idegesen.

Remélem nem hallotta meg ezt [Név], mert akkor nem tudom mit csinálok...

– Tudod Kacchan nagyon naív vagy... – vett elő egy tűt, amiben valami zöld lötty volt, és elkezdett közeledni felém.

– Mit akarsz te idióta?! Csak nem az átváltozós csitri vagy?! – robbantottam párat mindkét tenyeremben.

– Nem Kacchan – nevetett halkan – Nem Toga vagyok. Én a-

– Végeztem! – ugrált be a [Hajszín] hajú lány lila pizsamában, amin kicsit halványabb árnyalatú lila színben kis csillagok helyezkedtek el.

Anyám gyerekkori pizsamája. Mégis mit vártam egy banyától?!

Deku szinte azonnal dugta el a tűt. Nem tudom, hogy mit akart vele, de nem valami jót, az biztos. Remélem nem [Név]-et akarja belerángatni valamibe...

[Név] szemszöge:

– Történt valami? – emeltem egyszer Katsukira, egyszer Dekura.

– Semmi – mosolygott a zöldike – Csak a szokásos.

– Oh értem – bújtam Katsu ölébe, és elhelyezkedtem – Remélem nem baj Katsu, ha itt vagyok – somolyogtam.

– Dehogy baj – cirógatta arcomat a szőkeség.

– Akkor én is elmegyek fürdeni – sétált ki Deku a helyiségből.

– Neked nem gyanús itt valami? – kérdeztem Katsukitól, aki csak hevesen bólogatott.

– Ez a nyomi mindig olyan titokzatos mindennel kapcsolatban – morgott maga elé Bakugou, és a [Hajszín] hajamba túrt nyugtatásképp.

– Sajnálom, hogy miatta kell idegeskedned – csókoltam meg, mire visszacsókolt.

– Most megint lehetne egy menetünk, de ez a szarfaszú miatt nem lehet – duzzogott.

– Oi az előbb volt egy menet? Mennyit akarsz még te kis mohó? – böktem meg az orrát.

– Amennyit csak lehet – vigyorgott, és újra megcsókolt.

Visszacsókoltam. Reméltem, hogy Deku tényleg nem jelent fenyegetést számunkra, ugyanis Katsuki körül a levegő valahogy más volt amióta zöldike megjött. Nem értem. Gyerekkori barátokból olyan riválisok lettek, hogy vérre mehetne az első számú hős cím. Ölni is képesek lennének azért a címért. Katsuki főként. Ha nagyon bedühödik, akkor még All Mightot is túl szárnyalná az biztos. Az a baj, hogy Deku is most ugyanez.

Szerintem...

– Min gondolkozol annyira mélyen [Név]? – simított bele tincseimbe a fiú.

– Oh... Semmin – pusziltam meg a kézfejét – Csak bambultam egy kicsit.

– Persze, persze – forgatta meg vörös íriszeit – Na ki vele.

– Csak azon, hogy mekkora ellenségek vagytok.

– Majd megszokod – suttogta a fülembe, mert megjött a zöld hajú is.

– Jó éjt mindenkinek!

– Oyasumi!

– 'éjt nyomik.

♡︎♡︎♡︎

Reggel, 8:00:

Reggel a napfény cirógatására keltem. Még nem teljesen nyitottam ki szemeimet, még szunyókáltam kicsit. Nem akartam zavarni Katsukit, hiszen Ő még aludhat. Amikor már meguntam a várakozást, átöleltem volna a szerelmem, de a hűlt helyét találtam.

És az az aggasztó, hogy Izukunak is...

Mindenhol kerestem őket a szülőket is kérdezgettem, de azt mondták, hogy nem látták a két fiút. Felszaladtam, mert a gombóc a torkomba fészkelte magát, és csendben sírva és pánikrohammal álomba zokogtam magam.

Mindez az én hibám lenne..?

♡︎♡︎♡︎

Oyasumi Minna-san!~

/Words:1101/