Minho fél óra múlva sóhajtva ült le Jisung mellé aki azonnal hozzá is bújt és lehunyta a szemeit. Az idősebb vígasztalóan egy puszit nyomott szőke hajkoronájába majd bekapcsolta a tévét.

-Szeretlek hyung!- nézett rá nagy szemekkel.

-Én szeretlek!- mondta egy hatalmas mosollyal ajkain majd egy hosszú csókot nyomott a fiú ajkaira.

Évek teltek el a középiskolai idő óta és a kezdeti nehézségek ellenére szerelmük egy cseppet sem gyengült...sőt erősödött. Sokszor töltik azzal az időt, hogy régi emlékeket hoznak fel és megbeszélik mennyire is buták voltak akkoriban.

-Emlékszel amikor képeket küldözgettem neked és te teljesen lesokkolódottál?- kuncogott fel Jisung miközben az idősebb vállára hajtotta a fejét.

-Igen, emlékszem rá! Nem akartam bevallani magamnak, de tetszett..bár élőben sokkal jobban!- mondta kuncogva miközben magához szorította Jisungot.

-Örülök, hogy nem akadtál ki amikor elmondtam, hogy én voltam az instagram profil mögött.

-Nem tudtam rád haragudni miatta. Ráébresztettél, hogy baromság volt bántani téged oktalanul és sokat segítettél nekem a nehéz időkben. Ha hamarabb tudtam volna meg talán dühös lettem volna rád, de nem így történt!

Jisung csendben maradt és csak mosolygott. Boldog volt, hogy idáig jutottak. Ellenségek voltak most pedig házasok akik közösen nevelnek egy kisfiút. Sokszor teljesen kihozza őt a sodrából a gyermeknevelés hisz egésznap ő van a babával aki nem igazán kedveli a társaságát. Viszont amint megpillantja Minhot, pont úgy mint KyuBok, teljes mértékben megnyugszik és eltűnik belőle a feszültség.

-Tudod mit bánok?- szólalt meg hirtelen Minho mire a fiatal érdeklődő szemekkel figyelte.

-Micsodát?- kérdezett rá egy kisebb csend után hiszen tudta, hogy Minho várja, hogy rákérdezzen.

-Azt, hogy heti egyszer szeretkezünk. Sokszor egyáltalán nem és egy hosszú munkanap után egy kiadós szex a legnagyobb álmom!- válaszolt a kisebb szemeibe nézve aki zavartan pillantott a tévére.

Teljesen zavarba jött Minho szavai hallatán ugyanis már nem az az ember aki 16 évesen összejött vele és nem igazán tudta zavarba hozni ez a téma. Pontosítva az egészet amióta KyuBuk az életükbe csöppent.

-Egy gyerekkel nehéz lenne megoldani ráadásul innentől kezdve később jössz haza mint ahogyan az megszokott volt. -mondta egy hosszabb csend után.

-Tudom, de álmodozni még szabad, nem?- simított a fiú oldalára aki aprót bólintott és ismét a tévének szentelte minden figyelmét.

Minho aprót mosolygott a látottakon majd sóhajtva kezdte el nézni ő is a televíziót. Megfogadták, hogy a fáradtság ellenére is eltöltenek egy kis időt egymással hiszen minden szabad perc egy kincs. Nem akarják, hogy lefeküdjenek aludni és szinte egymáshoz se szóljanak.

-Fürdened kéne és aludnod. Holnap még mész dolgozni!- nézett az időre ami már elég későn járt.

Az idősebb nagy nehezen felkelt a kanapéról majd egy hatalmas puszit küldött a fiatalabbnak és elindult a fürdőszoba irányába.

-Te vagy az életem értelme, hyung!- suttogta miközben az idősebb becsukta maga mögött az ajtót.