𝕊𝕚𝕩𝕥𝕪-𝕥𝕨𝕠
A nap unalmasan telt beleértve a szüneteket egészen eddig a pillanatig.
Jisung utolsó órájára indult ami testnevelés volt, de olyat látott amit nem szeretett volna. Féltékenységét leplezve indult meg feléjük majd arrébb lökte a lányt aki eléggé rámászott Minhora.
-Segíthetek valamiben esetleg?- kérdezte kedvesen miközben karjait bevezette leendő párja farmerkabátja alá, hogy úgy ölelje magához.
-Szóval igaz? Együtt vagytok?- fintorgott kissé, de gyorsan rendezte arcvonásait. -Minho oppa, nem lennének számodra jobbak, ezek?- igazította meg melleit amitől Jisungnak hányingere lett.
Minho lenézett a lány melleire majd Jisung felé fordította a fejét. A mókus fiú kissé pánikolt hiszen félt attól, hogy Minhonak nagyobb szüksége van azokra a műmellekre mint rá. Nem tudta miért fél hiszen úgy gondolta az idősebb szereti őt mégis benne volt a félelem.
-Nem! Nekem jobb ez itt!- vezette kezeit a fiatalabb kerek fenekére. - És ez itt!- tolta el magától a fiút majd a mellkasára bökött pont Jisung szíve felőli oldalra.
-Undorító!- forgatta meg szemeit a lány majd távozott is.
-Pont mint a műmelleid!- kiáltott utána Minho majd kuncogva csókolta meg Jisungot.
-Édesek vagytok, de Jisungnak öltöznie kell!- szólalt meg Felix aki éppen akkor ért oda hozzájuk.
Minho végigszántotta nyelve hegyét Jisung alsó ajkán, de mielőtt elmélyítette volna a csókot elvált a puha ajkaktól.
[...]
Jisung a kollégium felé tartott Jeonginnal, Seungminnal és persze Felixszel hiszen szerencséjükre ma hamar végeztek.
-Akkor kiteszed?- kérdezte Felix amikor az épület elé értek.
-Nem tudom! Jó ötlet?- bizonytalanodott el egy pillanatra hiszen nem akar a magamutogatós barát lenni.
-Azt mondtad csak addig marad fent amíg Minho a kollégiumba nem ér!- rántotta meg vállait Seungmin.
[...]
Jisung szobájába felérve leültek az egyik ágyra majd végignézték ahogy Jisung kiposztolja a képet. Órákig nem nézte meg a telefonját, de amikor barátai úgy döntöttek, hogy elmennek megnézte az értesítéseit.
Kissé félt Minho reakciójától hiszen tényleg nem akarta, hogy esetleg megharagudjon rá az idősebb. Az ajtó nyílását lehetett hallani így leverte őt a víz. Telefonját bújva várta, hogy Minho leszídja őt.
-Jisung, beszélhetnénk?- kérdezte miközben leült az ágyra.
Sungie bólintott egyet majd gyorsan törölte a képet az Instagramról. Remélte, hogy nem lesz túl nagy lebaszásban része.
-Nem akarom megmondani, hogy mit csinálj, mert nem vagyok olyan viszont szeretném ha nem tennél ki ilyen képeket az Instagramra! Megkérhetlek erre?- nézett Jisung szemeibe és mivel Minho nyugodtnak tűnt így bólogatott párat.
-Nem fogom kitenni, de csinálok magamról ilyen képeket. - mosolyodott el kissé huncutan majd nyomott egy puszit Minho arcára és kuncogva kelt ki az ágyból.
-Már most látni akarom!- csapott Sungie fenekére aki megdörzsölte a fájó területet és bement a fürdőbe.
Úgy döntött, hogy lefürdik mivel hamar tervez ágyba bújni. Holnap utazik haza a szüleihez és nem akar útközben elaludni.
[...]
Egy szál törölközőben ment ki a fürdőből és amint ezt meglátta Minho beharapta alsó ajkát és úgy figyelte a kisebbet. Felállt az ágyról majd elindult Jisung felé.
-Jisungie..ez rossz ötlet volt!- simította tenyereit a kisebb csípőjére majd nyakára nyomott egy hosszabb csókot.
-Miért is?- mosolyodott el majd kinyitotta a szekrényét és ruha után kezdett kutatni.
Minho nem válaszolt csupán fenekének nyomta éledező tagját.
Bạn đang đọc truyện trên: AzTruyen.Top