𝕊𝕚𝕩𝕥𝕪-𝕟𝕚𝕟𝕖
Másnap reggel Jisung arra kelt fel, hogy Minho ki szeretne mászni mellőle.
-Hyung, ne menj!- nyöszörögte majd kinyitotta a szemeit és visszahúzta őt az ágyba.
-Ha nem megyek ki akkor bizony gondok lesznek!- mondta kuncogva majd egy puszit nyomott a fejére és újra kikelt az ágyból.
Jisung felült és várta, hogy Minho visszatérjen végre. Telefonját a kezébe véve megnézte az Instagramját és tátott szájjal figyelte Felix új posztját.
-Nekem is kell egy ilyen pizsama!- mondta majd beszívezte és eltette a mobilját.
-Itt vagyok baby!- feküdt be mellé Minho majd magához ölelte Jisungot.
-Végre!- sóhajtott fel Jisung majd párja mellkasára hajtotta fejét és lehunyta a szemeit.
-Nem akarok iskolába menni!- mondta szenvedve az idősebb.
-Nem járnál iskolába ha nem buktál volna meg!- kuncogott fel a kisebb.
-Örülök, hogy lusta voltam tanulni! Ha nem lettem volna az akkor talán esélyem sem lett volna összejönnöm veled!- simogatta meg a pici karját.
-Igazad van!- suttogta majd próbált aludni hiszen nagyon fáradt volt.
{...}
Pár óra múlva Jisung anyja keltette őket mondván ideje lenne már kibújni az ágyból. Nagy nehezen felkeltek majd végül felöltöztek. Lementek a konyhába ahol nagyon jó illatok keringtek. Han édesanyja már javában az ebédet főzte szóval az időt megnézve rájöttek, hogy bizony egészen délig húzták a lőbőrt.
-Éhes vagyok!- mondta Jisung miközben magához ölelte a magasabbat.
-Én is Picim, de még várni kell!- mondta Minho megsimogatva Jisung fejét.
Jisung telefonja pityegni kezdett így azonnal elővette és megnézte amit írt. Mivel Felix volt az aki nem volt valami jó kedvében illetve Minho egyik legjobb barátját szidta így elfordult és úgy válaszolt.
The_Sun_Child:
Utálom Changbint, mondtam már?
Akkor egy tuskó, hogy olyat még nem baszott a föld.
The_Sun_Child:
I knew it... hogy esélyem sincs nála...
De azért a szememre hányta a dolgokat...
The_Sun_Child:
Szobatársat akarok valakivel cserélni!
Nem érdekel, hogy kivel, de akkor is.
The_Sun_Child:
Elegem van belőle és én gecire nem fogom nézni, hogy a barátnőjével enyeleg!
The_Sun_Child:
Utálom őt, mondtam már?
The_Moon_Child:
Hé, nyugalom!
Először is, mit mondott Changbin hyung?
Másodszor pedig...BARÁTNŐJE?
The_Sun_Child:
Igen, barátnője...
Találkoztunk tegnap a kávézóban és erőt vettem magamon. Elmondtam neki, hogy mit érzek iránta és közölte, hogy ő nem érez így illetve, hogy csak egy barát vagyok.
The_Sun_Child:
Ezzel persze semmi gond nincs..ha nem akkor nem, de ha hallottad volna, hogy milyen bunkón és gúnyosan közölte ezt velem... aztán a szememre hányta, hogy barátnője van és az ő testrészei jobban beindíják mint egy fiúé főleg az enyém...nincs semmi baj a testemmel!
The_Sun_Child:
Megmondtam neki, hogy baszódjon meg és, hogy gecire nem érdekel, hogy neki kie van meg mie. Kedvesen is visszautasíthatott volna, mert értek a szép szóból.
Csak bassza meg!
The_Moon_Child:
Ha gondolod gyere át és akkor megbeszélhetjük ezt személyesen is.
The_Sun_Child:
Nem szeretnék zavarni..
The_Moon_Child:
Nem zavarsz tudod jól. Se engem, se a szüleimet akik amúgy imádnak.
Minho se bánná ha nem vele foglalkozok pár órát!
The_Sun_Child:
Rendben, ezesetben ott leszek fél óra múlva!
Szólok a sofőrömnek!
Szeretlek🥰❤️
The_Moon_Child:
Én is szeretlek baby!❤️🥰
-Átjön Felix ha nem gond!- mondta majd eltette a telefonját.
-Nem gond drágám! Hogy-Hogy átjön? 8.ban volt itt utoljára sajnos, azóta nem láttuk!- ült le az édesapja az asztalhoz.
-A srác akibe szerelmes elég keményen visszautasította őt és most ideges! Szüksége van valakire aki megérti őt és támogatja!- válaszolt Jisung majd egy puszit nyomott Minho arcára.
-Ha nem baj akkor én pedig Changbinnel megyek el találkozni. Tegnap a barátnőjénél aludt szóval gondolta találkozhatnánk. Addig sem zavarok!- ölelte magához Minho párját majd egy puszit nyomott a morcos fiú fejére.
-Utálom Changbint!- morogta mire Minho eltolta magától.
-Mi bajod van vele?- kérdezte idegesen.
-Most miért vagy ideges?- kérdezte karba tett kezekkel.
Bạn đang đọc truyện trên: AzTruyen.Top