6 órakor szólt Jisung ébresztője aki nyűgösen nyúlt a telefonjáért. Alig aludtak 4 órát így szívesen visszaaludt volna, de nem tehette. 8 órára jön érte a sofőr szóval sietni kell az elkészüléssel és az összepakolással.

-Hyung, ha jönni akarsz akkor ébredj!- bökdöste meg az idősebb mellkasát aki morogva fordult oldalára. -Akkor itt hagylak!- fordította hátára majd egy hosszabb csókot nyomott ajkaira.

Kikelt az ágyból majd szekrényéhez lépve kivett belőle egy fekete nadrágot, egy fehér pólót és egy rózsaszín pulóvert. Magára kapkodta a ruhadarabokat majd magára kapott egy zoknit és már ment is a fürdőszobába. Éppen fogát mosta amikor Minho átölelte őt hátulról és vállára hajtotta a fejét. A tükörben nézett rá majd próbált nem elmosolyodni a látványon. Kócos haja, lehunyt szemei, kiszívott nyaka, karmolás nyomok a vállain, duzzadt ajkai egyszerre nyújtottak aranyos és szexi látványt.

-Ne hagyj itt!- ölelte magához szorosabban.

-Akkor hozd rendbe magad és pakolj ruhát magadnak!- mondta majd helyére tette a fogkeféjét.

Minho elengedte őt majd álmosan bólogatott párat. Jisung kisietett a fürdőből majd elkezdett pakolászni. Amint kész volt levette a töltőről a telefonját és azokat is eltette. Minho kijött a fürdőből majd a szekrényhez ment.

-Nem kellett volna annyiszor csinálni, igazam van?- nézte a fáradt idősebbet majd odament hozzá és kiválasztott neki pár ruhadarabot.

Leültette őt az ágyra majd levette róla az alvós pólóját. Feladott rá egy fekete pólót és egy sötétzöld pulcsit majd hagyta, hogy a nadrágot és a zoknit saját maga vegye fel.

-Annyira szeretlek Jisungie!- ölelte magához a kisebbet majd mellkasába fúrva a fejét. -Mellesleg nem bántam meg, hogy ennyiszer csináltuk! Hiányzott már, hogy több menetet is lenyomjak valakivel.- motyogta majd elengedte a kisebbet és felállt az ágyról.

Jisung felnézett az idősebbre majd ajkaira nyomott egy csókot és megnézte az időt.

-Menjünk le, mert nem soká jön a sofőr!- mondta majd megfogta a kicsike bőröndjét.

Minho is így tett majd gondnélkül lementek. Pár percet kellett várniuk a sofőrre aki amint megérkezett kinyitotta nekik az ajtót és betette a csomagtartóba a bőröndjeiket. Amint beültek a kocsiba Minho megfogta Sungie kezét és vállára hajtva a fejét szinte azonnal el is aludt.

-Szóval ő lenne az?- mosolyodott el az idősebb férfi.

-Igen, ő lenne az!- mosolyodott el majd az idősebb fejére puszilt.

-Aranyos pár vagytok!- indította be az autót majd egy halvány mosoly kíséretében nézett bele a visszapillantó tükörbe.

-Még nem vagyunk együtt, de remélem hamarosan hivatalosan is egy pár leszünk!- nézett ki az ablakon miközben hüvelykujjával az idősebb kézfejét kezdte simogatni.

Amint elindultak Jisung is úgy döntött, hogy pihen hiszen tényleg alig aludtak az éjszaka. Vígasztalta a tudat, hogy legalább egészen hajnali kettőig jó élményekben volt része.

[...]

Több mint 30 perc volt az út a forgalom miatt, de ezt a két fiú egyáltalán nem bánta. Amint megérkeztek a sofőr felkeltette őket majd kiszállt az autóból. Minho és Jisung megdörzsölték a szemeiket majd ők is kiszálltak az autóból. Csomagjaikat megfogva indultak meg a nagy kerítés felé ahol már vártak rájuk Jisung szülei.

-Szóval te lennél Minho?- mosolyodott el édesen Jisung édesanyja.

-Ő lenne az bár még kicsit kába!- puszilt az idősebb arcára a kisebb majd egy szeretetteljes ölelésben részesítette szüleit.

Minho meghajolt egy párszor illetve kezet fogott Jisung édesapjával. Az anyja már közvetlenebb volt ugyanis ő magához ölelte a magas fiút. Végül bementek a házba ahol az édesanyja és az édesapja ment is az ebédet főzni.

-Gyere, megmutatom a szobámat!- mondta majd elindult a lépcső felé.

A szobához érve Jisung Minho felé fordult.

-Ne nevess rendben? Nagyon lányos a szobám!- hajtotta le fejét zavartan mire Minho édesen elmosolyodott.

-Nem lepne meg az sem ha unikornisos tapéta lenne a falon! Nem érdekel mennyire vagy lányos én így szeretlek, ez miatt pedig nem foglak kinevetni!- simogatta meg a fiú arcát majd lenyomta a kilincset és kinyitotta az ajtót.