Másnap reggel fáradtan kelt fel Jisung az ébresztőjére pontban 6 órakor. Amint észhez tért felkeltette párját is majd végül felvette a kikészített ruháit. A bőröndjeiket már tegnap összepakolták szóval amint felöltöznek és reggeliznek már indulásra készek.

-Hyung!- nyafogott Jisung amikor nem akart felkelni. -Kelj fel, mert indulni kell!- bökdöste meg párját aki továbbra sem mozdult. -Akkor megyek egyedül!- mérgelődött majd elkezdett öltözni.

Minho szemeit kinyitva nézte végig ahogy párja öltözik majd végül felült és kimászott az ágyból. Mögé lépve átölelte őt majd álmosan a nyakába bújt.

-Jó reggelt!- motyogta álmosan majd egy apró csókot nyomott nyakára.

-Neked is hyung, de most már öltözz!- tolta el magától az idősebbet majd felvette a felsőjét is.

Minho sóhajtva vette fel a fekete pólóját majd levette magáról a szürke melegítőjét és a fekete farmerért nyúlt. Jisung a zokniját kapta magára amikor Minho a nadrágját vette fel így az idősebb ezt kihasználva Jisung fenekére csapott.

-Hé, ez fájt!- dörzsölte meg az említett területet. -Hanyagolhatnád ezt pár napig akció után!- mondta megsértődve majd már ment is volna ki a szobából.

Minho keze után kapva magához húzta majd megsimogatta Jisung jobb felgömbjét.

-Jobb?- kérdezte halvány mosollyal ajkain.

-Nem, de viszont jól esik!- vigyorodott el édesen majd egy apró csókot nyomott az idősebb ajkaira.

Ezek után kézen fogva mentek le a konyhába ahol megreggeliztek és jót beszélgettek Han szüleivel. A reggeli után a fürdőbe vették az irányt ahol fogat mostak és elrendezték a szükséges dolgokat. Arcmosás, parfüm, haj rendbeszedése és Jisung esetében egy kis halvány smink.

-Nem kell smink, anélkül is gyönyörű vagy!- tette vállára a fejét Minho.

-Alig aludtam az éjszaka miattad!- mondta miközben elpakolászott. -És nem fogok karikákkal a szemem alatt mászkálni!- tette el a kis táskát majd megfordult Minho karjaiban. -Rád is rádférne!- simított arcára majd óvatosan végig simította hüvelykujját szeme alatt.

-Hát akkor csináld! Megengedem!- kuncogott fel majd csendben tűrte, hogy Jisung korrektort ken a szemei alá majd óvatosan eldolgozza azt.

-Kérem a csókomat most már!- mosolyodott el Minho mire Jisung közelebb hajolt hozzá és megadta a csókját.

-Induljunk, mert csak 8 óráig van időnk pakolni a kollégiumban!- nyomott egy utolsó puszit Minho állára majd bement a szobájába és megfogta a saját cuccait.

Minho is így tett majd megvárta amig Jisung megfogja a nyusziját. Ezek után lementek a nappaliba ahol Jisung elköszönt a szüleitől. Minho is így tett majd megköszönte, hogy itt lehetett. 5 perc után már indultak is és a kocsiban ülve vártak arra, hogy újra Szöulban legyenek.

-Nem tudom mi lesz Felixszel és Changbinnal!- mondta Jisung miközben fejét az idősebb vállára helyezte.

-Ha nem jönnek ki jól akkor Felix jön hozzánk vagy rosszabb esetben pár napig nem alszunk együtt!- simogatta meg a kisebb kézfejét.

-Inkább befogadjuk Felixet! Nem engedlek sehová!- mondta durcizva majd közelebb bújt hozzá.

Minho kuncogva puszilt fejére majd az ablakon kinézve tapasztalta, hogy bizony már Szöulban járnak.

A sofőr megállt a kollégium előtt majd végül kiszállt és kivette a két fiú csomagjait. A fiúk is kiszálltak majd végül a csomagjaikat megfogva meghajoltak és a többi kollégista után indultak.

Nagy nehezen bejutottak a kollégiumba és most már a cuccaikat pakolják ki a szekrénybe. Miután végeztek gyorsan összepakolták az iskolára szükséges dolgokat és kézen fogva hagyták el a kollégiumot ahol Felix már várta őket, sírva....