𝕊𝕖𝕧𝕖𝕟𝕥𝕪-𝕤𝕖𝕧𝕖𝕟

-Hyung?- szólalt meg Jisung halkan amikor már az ágyban feküdtek.

-Igen?- fordította felé fejét kissé az idősebb miközben párja haját piszkálgatta.

-Szerinted Changbin és Felix most már együtt lesznek?- tette fel a kérdését miközben a tévét bámulta.

-Biztosan!- mosolyodott el halványan majd egy apró puszit nyomott feje tetejére.

Jisung mosolyogva hunyta le szemeit hiszen kezdett fáradni viszont egyáltalán nem akart elaludni. Tudta, hogy holnap nehéz napjuk lesz és későn érnek vissza a kollégiumba, de akkor is szerette volna megnézni Minhoval a filmet amit kiválasztottak.

-Fáradt vagy?- kérdezte Minho amikor Jisung ásítozni kezdett.

Jisung bólintott párat és közölte, hogy még nem akar aludni. Minho fejét rázva takargatta be a kisebbet majd egy jó éjszakát csók után folytatta feje simogatását hiszen tudta, hogy előbb utóbb el fog tőle aludni.

Nem sokkal később ez meg is történt így Minho leoltotta a lámpát és kikapcsolta a tévét is. Ő is lehunyta szemeit majd elmotyogta mennyire szereti Jisungot és álomra hajtotta fejét.

Másnap reggel kicsit késve, de beértek az iskolába ahol külön váltak útjaik. Szinte egész nap nem látták egymást ami Jisung szívét eléggé nyomta. Tudta, hogy az idősebbnek szünetekben is mással kell foglalkoznia, de akkor is rossz volt számára, hogy egy ölelésre se tudtak összefutni.

Felix és Changbin is hasonlóan járt viszont számukra egy fokkal könnyebb volt a helyzet. Volt hogy egy-két szünetben a folyosón összefutottak és egy apró puszi után már mentek is utukra. Jisung kikérdezte a fiatalabb fiút aki elmondta, hogy nincsenek együtt viszont már alakulnak a dolgok.

Nagyon örült neki sőt majdnem felsikított, de türtőztette magát. A nap végén amikor utolsó órájukról is kicsengettek Jisung búskomoran indult ki a teremből hiszen tudta, hogy Minho később végez mint ő így bő 1 órán keresztül még nem fogja látni a magas fiút.

-Kicsim, már nem is köszönsz?- szólt utána Minho mosolyogva amikor Jisung elment mellette lehajtott fejjel.

A kisebb felkapta a fejét majd megfordult és azonnal Minhohoz szaladt. Karjaiba ugorva csókolta meg majd jó szorosan hozzá is bújt.

-Hiányoztál!- szólaltak meg egyszerre majd mosolyogva indult el a nagyobb a kijárat felé.

-Nem lesz utolsó órád?- kérdezte Jisung reménykedve mire Minho megrázta a fejét.

-Tiéd vagyok Picim! Megnézhetjük a film végét!- mosolyodott el majd letette és kezét megfogva köszönt el barátaitól akiket az iskola be és kijáratánal látott.

-Oké!- egyezett bele azonnal majd boldogan sétáltak az idősebb autója felé.

-Szeretlek!- szólalt meg Minho amikor kinyitotta Jisungnak az ajtót.

-Én is szeretlek, hyung!- mosolygott Sung majd becsatolta az övet és várta, hogy visszaérjenek a kollégiumba.

Bạn đang đọc truyện trên: AzTruyen.Top