Fenekére téve kezét sétált beljebb miközben fintorgott a fájdalomtól. Nem volt valami kellemes a földre huppanni, de Minhotól nem várt mást. Ágyában egyből megpillantotta Jeongint szóval biztos volt abban, hogy csak onnan álmodott mindent, hogy megkérdezte az idősebbet, hogy jön- e vele fürdeni. Nem is emlékszik arra, hogy besétált volna a fürdőbe és levetkőzve beleült volna a kádba. Fejét rázva indult meg a fürdő felé hiszen már egy ideje nagyon kell neki pisilnie, de nem akart több időt tölteni a fürdőben. Az ajtó nyitódott és Minho továbbra is idegesen ment el Jisung mellett, de úgy, hogy ismét meglökte szegényt. Elvesztette az egyensúlyát így előre esett és megfejelte az ajtófélfát.

-Mi a fasz bajod van már megint?- kérdezte sírva majd a fejére téve a kezét besietett a fürdőbe és magára is zárta az ajtót.

Gyorsan elvégezte a dolgát, de nem akart kimenni Minhohoz. Nem bírná ki ha megint olyan lenne vele mint amilyen volt. Szemeit megtörölve ment az ajtóhoz majd remegő kezekkel nyitotta ki az ajtót. A villanyt leoltotta majd nagyon lassan csukta be maga után az ajtót.

Úgy látszik nem is érdekli őt, hogy mi van velem... még csak kopogni se kopogott az ajtón..

Könnyei ismét megindultak, de nem törődve vele lépett az ágyához majd kezébe vette a nagy fülű nyusziplüssét.

-Jisung, idejönnél?- szólalt meg halkan Minho amikor Jisung beakart feküdni a már alvó Jeongin mellé.

A fiatalabb nemet akart mondani majd befeküdni az ágyába, de végül odament hozzá és megállt előtte.

-Ez komoly? 16 évesen plüssel alszol?- nevetett fel ami Jisungnak nagyon rosszul esett.

Szipogva fordított hátat neki magához ölelve a plüssét majd elakart indulni a saját ágyához. Ha ez a plüss nem lenne még annyit se aludna mint amennyit szokott. Gyerekkora óta megvan már ez a plüss, az óvodában is ezzel aludt és egyszerűen nem érzi magát biztonságban ha nincs mellette. Az anyja vette neki amikor 1 teljes hónapra elkellett utazniuk az apjával. Akkoriban nagyon sokszor sírt és enni sem akart. Szeretetre vágyott amit otthon kaphatott meg. Nem érdekelte, hogy az óvodában mennyien szeretik őt, neki az apukája és az anyukája szeretete kellett.

-Naa Jisungie, nem úgy gondoltam! Ez nagyon édes!- húzta a fiút az ölébe aki csak a nyusziát nézte lehajtott fejjel könnyes szemekkel. -Figyelj, sajnálom, hogy neked mentem és azt is sajnálom, hogy megint megbántottalak. Mérges vagyok Hyunjinra, mert engem hibáztat a Jeonginnal történtek miatt. Tudom, ez nem jogosít fel arra, hogy így viselkedjek veled, de tényleg sajnálom!- simogatta végig a fiú karját aki Minho számára nagyon édesen festett annak ellenére is, hogy sírt.

-Tudod milyen rosszul esett amikor kinevettel csak, mert plüssel alszom?- kérdezte halkan miközben a nyuszi fülét piszkálgatta.

-Baby, mondtam már, hogy nem úgy gondoltam. Aranyos, hogy még ilyen idősen is plüssel pihensz! Naa, ne haragudj rám!- fogta meg a nyuszit ami a fiú kezeiben foglalt helyett.

Jisung hagyta, hogy kivegye a kezéből annak ellenére is, hogy nem tudta mit akar vele az idősebb.

-Bocsáss meg Minho hyungnak!- mozgatta a nyuszit mintha az beszélne majd arcához emelte a plüsst és összeérintette az orrát Jisungéval.

A fiatalabb mosolyogva fogta meg a nyuszit majd ránézett Minhora aki a bocsánatkérésének elfogadására várt.

-Megbocsátok!- tette egyik kezét az idősebb tarkójára majd arcára puszilt.

-Köszönöm!- mosolyodott el a magasabbik majd elveszett az aranyos fiú szemeiben.