[...]

-Jeongin, kérlek! Már több mint egy hete hozzám sem szólsz! Beszéljük már meg, hiányzol bassza meg!- fogta meg a fiú kezét amikor ismét távozni akart a közös szobájukból.

-Hyunjin, megmondtam, nem? Ha elmondod, hogy mi a retkes ótvaros picsájért hazudtál arról, hogy hol voltál és mit csináltál akkor talán megbékélek, de te azóta se közölted velem!- fordult felé idegesen.

-Bántott, hogy konkrétan Channal flörtöltél! Láttam, hogy nézel rá szóval nem akartalak látni! Ennyi, most boldog vagy?- engedte el a kezét majd dühösen indult meg az ágya felé amire le is vágódott.

-Komolyan hyung? Dicsértem őt ez tény, de nem azért mert annyira felakartam volna szedni! Láttad, hogy, hogy néztem rá...Bassza meg hyung, imádom Chan hyungot, mert kurva sokat segített nekem. Ha ő nincs akkor nem megyek oda hozzád, nem megyünk el randira és még csak össze se jöttünk volna! Olyan nekem ő mint egy bátty semmi több!

-Tudom! Épp ezért nem akartam elmondani, mert gáznak tartottam féltékenynek lenni valaki olyanra aki a barátunk. Igen leittam magam aznap, pont ezért! Másnap meg is bántam és a szégyen miatt inkább eltitkoltam mindent.

-Megígértük, hogy őszinték leszünk egymással! Nem jobb elmondani az igazat aztán pedig megbeszélni normálisan?- ült bele az idősebb ölébe majd arca két oldalára tette tenyereit.

-De jobb, sajnálom szívem!- nézett fel rá szomorú szemekkel.

-Legközelebb mondd el az igazat és ne hazudj arról, hogy hol vagy! Nem kell mindent elmondanod csak ne forduljon mégegyszer elő ilyen!- nyomta össze a szőke fiú helyes arcát majd mosolyogva figyelte őt.

-Adj egy puszit!- vette el Jeongin kezeit arcáról majd csücsöríteni kezdett.

A fiatal fiú elmosolyodott majd nyomott egy csókot Hyunjin ajkaira. A magas meleg herceg derekára tette kezeit majd beljebb mászott az ágyra és elfeküdt rajta. Jeongin hátát kezdte simogatni majd fejére puszilva hunyta le a szemeit.

-Remélem Minho hyung és Jisung hyung kibékültek!- motyogta Inie Hyunjin mellkasán pihentetve fejét.

-Átmenjünk hozzájuk?- kérdezte az idősebb Jeongin fejére vezetve nagy tenyerét.

Innie bólinott párat majd leszállt róla és kikelt az ágyból. Megvárta amíg az idősebb is felkel végre majd már indult is az ajtó felé. Hyunjin utána sietett majd elé állva combjai alá nyúlt és karjaiba kapta.

-Tegyél le!- kuncogott fel a fiatalabb, de azért Hyunjin vállára hajtotta a fejét.

-Nem!- nyitotta ki az ajtót majd elindult Minho és Jisung közös szobája felé.

Az ajtó előtt kopogott hiszen tanult a múltkori esetből. Hiába tudta, hogy talán még mindig haragba van a két fiú akkor sem mert úgy bemenni, hogy arra nem kapott engedélyt.

Sose tudni, hogy mikor nyit be rosszkor!