𝔽𝕀𝕍𝔼

A hét viszonylag gyorsan telt számukra ami miatt Jisung egyre szomorúbb lett hiszen imádta az együtt töltött időket. Tudta, hogy férje azért dolgozik ennyit, hogy megtudjon adni nekik mindent mégis bánatos szemekkel figyelte üres ágyát minden reggel.

-Hiányoznak a középiskolás éveink!- mosolyodott el Jisung amikor elővette a fotóalbumokat.

-Nekem is, de most már felnőtt emberek vagyunk akik egy gyermeket nevelnek. Örülök, hogy eljutottunk együtt idáig. Sosem gondoltam volna akkoriban, hogy egy férfivel fogok összeházasodni. -karolta át a kisebb vállát aki vállára hajtotta fejét.

-Én sem gondoltam volna, hogy pont te leszel a férjem. Azt gondoltam, hogy életed végéig utálni fogsz!- nevetett fel halkan lapozva egyet.

Minho csendben maradt és apró puszit nyomott Jisung feje búbjára. Bánta és bánni fogja élete végéig, hogy úgy bánt a fiúval ahogyan nem kellett volna. Ha Jisung nem ír rá arról a kamu fiókról akkor talán soha nem fogadja el önmagát és most nem ülne vele a kanapén a fotóalbumukat nézegetve. A kisfiú a kiságyban pedig egy másik családnál élne.

-Örülök, hogy így alakultak a dolgok bár még mindig bánom, hogy hetente csak egyszer lehetek benned!- sóhajtott fel gondterhelten majd elkuncogta magát.

Jisung szemeit forgatva állt fel a kanapéról és odament a kiságyhoz. KyuBok csendben figyelte a körülötte lévő bútorokat amin Jisung nagyot mosolygott.

-Alig várom már, hogy szaladgáljon!- mondta miközben kivette a kiságyból és Minhohoz sétált.

Az idősebb boldogan vette el tőle a kisfiút és játszott vele. Minden percét kiakarta használni szabadnapjainak hiszen nem tudja, hogy legközelebb mikor mehet szabadságra.

-Holnap mész mamához apa pedig jól megtömi apucit!-mondta a kisfiúnak gügyögve.

Jisung idegesen csapta meg Minho vállát és dühösen nézett rá.

-Ezért még kapsz!- mondta miközben elindult a konyha felé, hogy kaját csináljon kisfiának aki jót nevetett édesapjával.

A kisebb fejét rázva sürgött forgott a konyhában és pár perc múlva már mosolyogva hallgatta ahogyan Minho beszél KyuBokhoz miközben a baba csak kuncog és gügyög.

Bạn đang đọc truyện trên: AzTruyen.Top