Gondolatai ismét a balesete napjára terelődtek. Nem emlékezett sokra csak a száguldó autóra ami egy kormányrántás miatt a járdára sodródott. Utána teljes sötétség. Az orvosoktól tudta meg, hogy olyan erővel csapódott neki az autó, hogy testével neki zuhant a szélvédőnek. Mindezek után az autó neki csapódott egy fának. Jisungnak csak annyi szerencséje volt, hogy a üveg betört ő pedig bezuhant az autóba. A lába viszont beszorult a a fa és az az összenyomott kocsi közé.

Senki nem értette hogyan történt és még csak szemtanúk se voltak. Este volt és a park ahol ütköztek üres volt. Azok az emberek szaladtak a parkba akik pont elkerülték a járdára sodródott autót. Egyetlen pillanatra emlékszik félig az autóban fekve. Homályosan látta maga előtt a férfit aki vezetett. Csupa vér volt mindenhol. Próbált felé nyúlni abban reménykedve, hogy tud neki segíteni, de nem tudott megmozdulni. Hiába akart képtelen volt aztán pedig elveszítette az eszméletét. Az utolsó amire emlékszik az a sziréna hangja. 1 hónapig kómában feküdt. Kevés esély volt arra, hogy felébred, de az egy hónap alatt rengeteg erőt szedett össze. Kinyitotta a szemeit..
Eleinte minden zavaros volt neki. Mindenkiről tudta, hogy kicsoda, de rengeteg emléke eltűnt. Szerencsére csak pár napig tartott nála ez az állapot aztán szépen helyre jött. 3 hónapig még kórházban volt. Újabb műtétek vártak rá és fizikoterápia ami a mai napig tart. Rengeteg dolgot elért már. Amikor elkezdték nem tudott lábra állni. Kerekesszékbe volt kényszerülve amit gyűlölt így boldog volt amikor újra lábra tudott állni. Mankó segítségével, de már lábra tudott állni.

-Jisung! Hahó?- lengette kezeit a fiú szemei előtt.

Fejét megrázva tért észhez majd barátjára pillantott. Látta, hogy már indulnak kifelé a teremből a többiek. Száját elhúzva jött rá, hogy nagyon elgondolkodott. Kezeit nyújtva kérte barátait, hogy segítsenek neki akik azonnal meg is tették.

-Minho nagyon furcsán bánik veled!- szólalt meg Felix amikor elindultak mindannyian.

-Csak kedves!- mondta Jisung ránézve.

-Ez a furcsa!- meresztette ki szemeit Jeongin egy kicsit.

Jisung fejét rázta majd ment tovább egyenesen a hatalmas kapu felé ahol édesanyja már várta őt autóval.