-Nem tudom Chan hyung! Nem akarok neked még több gondot okozni, de ha nem tudnak róla akkor váratlanul fogja őket érni az egész és baszhatják. Engem nem érdekel, hogy ha megdöglök, de nem akarom, hogy a maffia ne legyen felkészülve arra, hogy érkezünk!- magyarázta Jisung teljesen kikelve magából.

-Írj egy levelet amiben elmondod, hogy a maffia mikor indul pontosan! Dobd le valahová az épület közelébe és amikor kimegyek az egyik taggal cigarettázni akkor bizony ő is látni fogja, hogy nem beszéltem össze senkivel!- mondta el a tervét az idősebb.

-Rendben hyung!- sóhajtotta majd szorosan magához ölelte őt és elküldte mielőtt észreveszik.

Jisung gyorsan visszafutott a a gyűlölt maffia épületéhez majd felmászott a megfelelő emeletre. Az ablakon bemászva nagyot sóhajtott majd leült a székébe és elkezdett a terven gondolkodni.

Minden megfordult a fejében, de mindig talált benne valami gáncsot. Hol az emberek elhelyezkedésében, hol pedig a helységben. Nem tudott egy megfelelő bejáratot a pincébe és ez felidegesítette őt. Egyáltalán nem volt abban biztos, hogy a pincébe bejuthat valahogyan úgy, hogy ne keljen megölnie senkit sem. Az addig oké számára, hogy leüti őket, de egy bombával a kezében futva nem biztos, hogy sikerül neki.

Szenvedve tette félre a már teljes tervet amit tudnia kell az egész maffiának. Most már csak a saját tervén dolgozott amit nem tudhat Bangchanon kívül senki. Tervei szerint amint bejutott a bombával megkeresi a lépcsőt amin ha tiszta a terep felmegy gond nélkül. Benne van a pakliban, hogy ott helyben megölik és kijutassák a bombát az épületből, de ezt semmiképpen sem szeretné hiszen bosszút akar állni. Ha kiugrik az ablakon akkor olyan nagyot nem esik így nem hal szörnyet és eltudja vinni a bombát a közeli tóhoz. Inkább a halak robbanjanak fel mint a maffia ami semmit sem tett ellenük.

Mindenképpen szüksége lenne egy társra aki segít neki, de nem kérheti meg Chant hiszen akkor az ő életét is kockáztatja.

-Meg kell oldanom egyedül!- motyogta majd leszarva mindent lefotózta a tervrajzot.

Gyorsan felhívta Chant, hogy ha ráér akkor jöjjön a maffiához mivel nagyjából kész van a terv. Fél óra múlva Chan egy üzenetet írt Sungnak, hogy itt van. Ismét az ablakot választotta kijútként.

-Tessék!- nyújtotta felé a tervrajzot. -Ha meghalnék a pincében kérlek öld meg a szüleimet és a főnököt!- nézett Chan szemeibe.

-Jisung, ne beszélj hülyeséget! Ügyes vagy és biztos vagyok benne, hogy semmi bajod nem lesz!- tette vállára szabad kezét.

-Chan hyung! Egyedül nem fog menni! Nem tudom kijutatni a bombát anélkül, hogy valaki fedezne engem!- mondta sóhajtva.

-Majd fedezlek én!- vágta rá azonnal.

-Hyung, ha te fedezel engem akkor bajba kerülsz! Nem fogja őket érdekelni, hogy a jó ügyért harcolsz, összeálltál egy Bloody Hand maffia taggal szóval mindenki árulónak fog hinni!- könnyesedtek be szemei hiszen nem tudta, hogy mégis mi történne vele.

-Jisung! Nem érdekel, sokkal fontosabb vagy nekem mint ők!- ölelte magához jó szorosan.

-Mindent megteszek azért, hogy ne legyél nagy bajban!- szipogta majd eltolta magától és elköszönt tőle.

Amint visszamászott az ablakon három ember is fegyvert szegezett rá.

-Így játszunk?- kérdezte idegesen majd megrúgta az asztalát ezáltal pedig több kés is kiállt abból.

Mivel mind a hárman arra figyeltek így másodpercek alatt fogta meg a fegyvereit amiket rájuk szegezett. Sose félt a haláltól ahogy attól sem, hogy éppen a főnökére szegezte a pisztolyát ami komoly bűn a maffiában.

-Ezért a fejedet is vehetném!- szólalt meg a legidősebb férfi.

-Nyugodtan, Mr.Shin! Nélkülem nem menne semmire sem ez a maffia!- rántotta meg vállait. -Mi ez a szívélyes fogadtatás?- kérdezte szemöldökét felhúzva.

-Mégis merre szöktél ki Han?- kérdezte édesanyja.

-Tudja ha az ember nem mehet ki az irodájából amíg kész nincsenek a tervek, nincs más választása mint a szökés! Cigarettázni voltam tán ez bűn?- ült le a székébe miközben letette maga elé a fegyvereket.

-Miért kellene hinnünk neked, fiam?- kérdezte édesapja amire csak nevetést kapott.

A főnökére nézett majd amint megszólalt egy fölényes vigyort húzott ajkaira.

-Jisung a legmegbízhatóbb emberünk! Sose hazudik nekünk! Elnézem, hogy fegyvert szegezett rám hiszen tudom, hogy nem lőne!- mondta majd eltette a pisztolyt és egy intés után elhagyta az irodát.

-Viszlát hölgyem és uram! Kérem hagyjanak dolgozni!- rugdosta meg az asztalt, hogy a kések visszahúzódjanak a helyére.

Ez közel volt!

....