Minho és Jisung gyorsan szétrebbentek és a harmadik személyre néztek aki Jeongin volt.

Azonnal írni kezdett egy kis cetlire majd Jisungnak nyújtotta.

Nem akartam megzavarni semmit sem! Ne haragudjatok! Szeretném ha elfogadnád ezt tőlem mivel nagyon rendes voltál velem.

Jisung felpillantott és látta, hogy Jeongin egy kisebb doboz sajttortát tart a kezében felé nyújtva.

-Kedves vagy Jeongin! Igazán nem kellett volna, de köszönöm szépen!- mondta kissé pirulva, de ez annak is köszönhető volt, hogy látta őket csókolózni.

Jeongin egyértelműen jelezte, hogy nem mond semmit majd távozott miután meghajolt főnöke előtt.

-Olyan kedves srác!- suttogta a sajttortát nézve.

-Igen az!- mondta majd ő is távozott az irodájába.

Jisung egy darabig csak állt és a kis ajándékát nézte azon gondolkodva, hogy mivel tudná újra beszédre bírni Jeongint.

-Han! Ne bambulj hanem gyere az edzésre!- rázta meg Bangchan.

Jisung lassan bólintott majd követte a szőke hajú legjobb barátját.

Ez lesz itt az első edzése bár tudta jól, hogy nem sokban különbözik az edzés menete az L maffiánál. Az öltözőkbe kényelmes ruhát kaptak magukra majd bevonultak egy hatalmas terembe.

-Nálunk egy mérkőzéssel indul az edzés és mivel új vagy így kiválaszthatod, hogy kivel akarsz mérkőzni!- mondta Hyunjin a ring felé terelve Jisungot.

-Legyen Jeongin!- mutatott rá a csendes fiúra.

-Nos, könnyű ellenfél lesz már ha kiáll ellened!- mondta Hyunjin majd felnevetett vele együtt pedig a többiek is.

Jisung dühösen nézett Hyunjinra és a többiekre is hiszen látta, hogy Jeongint mennyire megviselte az, hogy kinevetik őt.

-Akkor legyél te, de ezért a beszólásodért nem kíméllek!- lépett be a ringbe.

-Hyunjin a legjobb közelharcos a terembe jelenleg, de sok sikert!- szólalt meg Jisung számára egy idegen férfi.

-Jisungnál nem lehet jobb!- mondta Chan hiszen tudta nagyon jól, hogy Jisung mire képes ha nagyon akarja.

Jisung utálta lelőni az embereket a küldetésen így sokkal jobbnak látta ha közelharcban fejleszti magát jobban. Persze ért az összes létező fegyverhez ami egy maffiánál előfordulhat, de a közelharc tudása sokkal fontosabb volt számára. Inkább sebzett meg valakit ökleivel minthogy megölje őt egy fegyverrel.

-Lássuk mit tudsz Hannie!- mondta Hyunjin miközben ő is belépett a ringbe.

-Szóval az egyetlen szabály, hogy nincsen szabály! Bármilyen módszert lehet alkalmazni. Aki lent tudja tartani a másikat három másodpercig az nyert.- mondta Chan majd elindította a küzdelmet.

Jisung nagy levegőt vett majd megrázta a kezeit és azonnal kivédte Hyunjin támadását. Hyunjin minden mozdulatát követte és csak egy perc kellett ahhoz, hogy megismerje a technikáit.

Kétszer üt jobbra majd egyet balra és végül rúg egyet a jobb lábával. Jisung ezt vette észre legelőször így amikor Hyunjin a harmadik ütését balra irányította Jisung megfogta kezét és hátracsavarva azt lökte le a földre. Persze Hyunjinban nagyobb erő volt mint Jisungban így könnyen felállt és folytatta az ütések sorozatát.

Az arcra céloz, de a gyomrát üti meg. Jisung a hasát fogva mosolyodott el majd a következő ilyen tetténél hátralépett majd nekifutásból lehajolt és Hyun testét átölelve lökte a földre. Minden erejét bevetve tartotta őt a földön egészen addig ameddig Chan nem kiáltotta el a nevét miszerint ő győzött.

Jisung megtörölte arcát majd a mosolygó Hyunjinra nézett.

-Nem gondoltam volna, hogy ilyen ügyes vagy!- mondta majd magához rántva megölelte.

-A bloody hand a kemény edzés híve!- mondta majd elengedte a magas szőkét és Jeonginhoz indult aki az egyik padon ült.

-Tudom, hogy nem vagy béna és tudsz küzdeni szóval ne hagyd, hogy kinevessenek téged!- ült le mellé és bár tudta, hogy nem kap választ mégis várta azt.

Jeongin nagy nehezen, de írt a papírra majd Jisungnak nyújtotta aki szomorúan olvasta azt a pár sort.

Teljesen hozzászoktam, hogy kinevetnek és megaláznak. Csak azért fáj, mert Hyunjin hyung is így tesz. Felnéztem rá..

-Én mindent megteszek, hogy az emberek ne nézzenek rád ferde szemmel! Én ilyen voltam amikor elveszítettem azokat az embereket akiket fontosnak tartok a mai napig. Nem akartam beszélni senkivel sem, de minden bukásnál fel lehet állni és újra kezdeni.

Jeongin csak hálásan pillantott fel Jisungra aki összeborzolta a haját majd visszament a többiekhez edzeni.

-Mit akarsz az exemtől?- kérdezte Hyunjin gyanakvóan.

-Talán megmenteni attól aki lett belőle miattad!- válaszolt majd nyújtani kezdett. -Tudod, nem tett ellened semmit ami nagy bűn volna te mégis megszégyeníted és kineveted azt akit egykor szerettél. Nem ismerlek hyung hiszen évekig azt hittem, hogy halott vagy, de amikor kicsik voltunk..Soha nem rúgtál bele a földön fekvőbe!

Hyunjin Jisung szavait hallgatva tudta, hogy igaza van a fiatalabbnak. Ő maga sem értette miért csinálja ezt a néma fiúval.