-Te most velem jössz, igaz?- súgta a fülébe amikor a kötelet a nyaka köré tekerte.

-Csalódtam benned Han Jisung!- morogta, de ő nem figyelt rá hiszen elvolt foglalva azzal, hogy kihúzza őt a helyiségből.

Az L maffia fedezte őt így könnyűszerrel kitudta húzni a férfit aki fuldokolt. Chan már ott állt és rég a földre öntötte a benzint.

-Megfogadtad, hogy soha nem árulsz el minket! Ezt még megbánod, megfognak ölni!- mondta mihelyst egy kis levegőhöz jutott.

-Az életem csak bűntudat, megbánás és depresszió! Nem érdekel ha az életembe kerül az árulás!- mondta megragadva a férfi gallérját. -Ígértem valamit? Lehet, hogy megtettem, de soha nem gondoltam komolyan. Soha nem tartoztam közétek és mindig is gyűlöltelek titeket! Rémlik a 8 évvel ezelőtt történt gyilkolászás? Megöltél egy jó pár gyermeket és végig kellett néznem! Most bosszút állok rajtad és a nyomorék szüleimen is amiért megöltétek őket, a nevelőket és a legjobb barátomat!- fojtogatta meg a férfit hiszen ő is ezt tette a gyerekekkel.

-Érzed a szenvedést amit ők is éreztek? Érzed?- kiabált rá miközben a kötelet fogva folytogatta őt. -Jó érzés? Még előttük volt az élet! Minden nap azon voltam, hogy miként tudnék bosszút állni, de most végre véghez tudtam vinni te naiv és manipulatív pöcs!- szisszegte majd gondolkodás nélkül lökte a földre ahol a benzin is volt.

Jisung öntött a főnökre bőven majd végül meggyújtott egy gyufát amivel lángra lobbantotta a benzint. Hallotta ahogyan ordít pont úgy mint a gyermekek azokon a napokon. Jisung nem volt jól sőt az emlékek és a tűz látványa miatt szorongott és egyre jobban érezte, hogy zsibbadnak végtagjai.

-Jisung!- szólt Chan mire az megfordult és a kötéllel a földre rántotta az anyját.

-Végre láthatom ahogyan megdöglesz!- lépett a hátára, hogy még véletlenül se tudjon felkelni onnan.

-Neked kéne meghalnod, mocskos áruló! Fasznak mentünk el érted az árvaházba!- mondta idegesen küzdve a nyomás ellen.

-Sosem kértem, hogy tedd meg büdös ribanc! Kurva jól elvoltam nélküled és a kibaszott maffia nélkül is ti undorító férgek! Szülők, gumit kellett volna inkább húzni. Ha eldobtál minek kerestél? Nem kellett volna! Tudod te mennyire fájt végignézni? Tudod te mit okoztatok nekem? Nyilván nem érdekel, de most megtudod milyen érzés volt azoknak a gyereknek akiket a szemem láttára és a füleim hallatára öltél meg! Pont úgy fogsz szenvedni majd elégni mint ők!

Jisung nem tétovázott szinte azonnal a nő hajába tépett és térdre kényszerítette. Ezek után a kötéllel jól megfolytogatta majd végül kést döfödt a combjába. Mindezek után amikor hallotta a szenvedő hangokat egy mély levegő után gerincére rúgott ami eltört és meghalt. A kötélre már nem volt szüksége is mindenestül dobta bele a tűzbe az anyját is.

-Gyere, neked is meg kell halnod!- indult el apja felé akinél nem volt pisztoly csak egy kés pihent a kezébe.

-Ezért képeztünk ki téged? Áruló leszel, hogy aztán megölesd magad?- lépett hozzá közelebb majd megütötte a fiát.

-Minden egyes nap a halálomat terveztem.Azt,hogy miként oltom vagy oltatom ki az életem.- mondta majd kivette a kést a férfi kezéből.

-Hallani és látni a szenvedésüket egy életre szóló trauma volt számomra!- döfte bele a kést a férfi fejébe aki végül a földre zuhant.

Már könnyeivel küszködve verte bele a fejét többször is a betonba majd zokogva dobta bele a tűzbe. Nem azért sírt, mert rossz dolgot tett vagy éppen azért, mert szerette őket hanem a gondolatok miatt. Az emlékek megőrítették őt és olyanra is emlékezett amire évek óta nem is gondolt.

-Jól vagytok?- jelent meg egy férfi akit Jisung azonnal felismert.

-Addig gyertek amíg mindenki itt van! Gondozók és gyerekek is! A hátsó bejárat nyitva van!- mondta halkan a telefonba.

Jisung a fal mögött rejtőzve hallgatózott, de nem értett semmit így nem foglalkozott vele.

-Shin bácsi, jön velünk játszani?- kérdezte Jisung mire a férfi bólintott és kezét megfogva ment vele vissza a nagy terembe.

Nem sokkal később megjelentek a maszkos és fegyveres emberek akik lelőtték a gondozókat. Shin bácsit is aki valójában nem halt meg azon az éjszakán.

-Te!- mutatott rá idegesen. -Te vagy Shin bácsi akiben megbíztam, akit szerettem, akivel kicsinek játszottam. Te árultad el, hogy hol vagyok. Miattad veszélyt jelentettem rájuk és meghaltak!- indult meg felé majd megragadta a golyó álló mellényét.

-Nem gondoltam volna, hogy rájössz!- nevetett fel a férfi majd egyszerű mozdulattal lábon lőtte Chant.

Jisungnak ekkor pattant el valami az ágyában. Mint egy dühöngő állat felkiáltott és a férfit megfogva erőteljesen a tűzbe lökte.

-Fel a kezekkel!- jelent meg néhány L tag akik Jisung csuklóira bilincset tettek.

-Ha őt viszitek engem is!- mondta Chan ellentmondást nem tűrően.

Chan kihasználva rálőtt a tűzben szenvedő férfire így muszáj volt őt is elvinni.

Mit keresett az L maffiában egy ilyen szörnyű ember?

...