Kedves Minho!
Immáron 16 éves vagyok és szerencsére annyira jó vagyok a terv írásban, hogy nem kell embereket ölnöm. Persze tudom, hogy miattam halnak meg annyian, de a lelkemnek sokkal könnyebb az, hogy nem a kezeim által halnak meg az emberek. Még mindig bántom magamat a bűntudat miatt és Hyunjinék miatt is. Most már van még egy okom arra, hogy fájdalmat okozzak magamnak. BangChannak sikerült megszöknie, de nekem nem. Nem akart elmenni nélkülem, de én elküldtem. Örülök annak, hogy neki sikerült megmenekülnie innen és most már ő is hiányzik nekem. Remélem, hogy jó helyen van és jól bánnak vele. Mindig is arra vágyott, hogy egy jó maffiába kerüljön.

A fájdalmam és a félelmem nem akar múlni. Továbbra sem tudok aludni és ez szörnyű. Rémálmok gyötörnek és a bosszúvágy ami bennem forr nem akar elmúlni. Most jutottam el arra a szintre, hogy gyilkosságot tervezek ami miatt szintén bűntudatom van. Félek, hogy nem tudom megtenni és attól is félek, hogy ugyanolyan rossz ember leszek mint ők.

-Sose voltál rossz ember mókuskám!- suttogta megtörten majd letörölte a könnyeit.

Kedves Minho..
17 évesen írom neked ezt a levelet. Már 4 hónapja járok bevetésekre azt figyelve, hogy minden rendben van-e. Akárhányszor rámtámadnak egyszerűen képtelen vagyok megölni őket. Védem magam, de sosem ölök. Nem akarok olyan rossz lenni mint ők. Nem akarok ártatlan embereket ölni. Örülnék neki ha egyszer lelőnének, de a bennem élő remény ezt a vágyat teljesen elnyomja.

Kedves Minho!

18 éves vagyok szóval hivatalosan is nagykorú. Már nem mondhatom azt, hogy nem öltem embert, de mentségemre szóljon csak is a saját ellenségeim közül.

Egy párszor meglőtték már, de sose úgy, hogy az halálos legyen. A kiképzések újra visszajöttek és egyre nehezebbek. Tekintve, hogy mostanában alig eszem és alig van időm kimenni Hyunjin sírjához.. tönkretesz és mégjobban nem tudok aludni. Fáradt vagyok, de muszáj jól teljesítenem.

Nem tudom mi a helyzet veled, de remélem, hogy jól vagy! Azt sem tudom, hogy mi a helyzet Chan hyunggal, de remélem ő is jól van. Nagyon hiányzik és ha megtudnám, hogy ő is halott azt hiszem teljesen összeroppannék. Már közeledek a teljes összeomláshoz.. már nem bírnék egy újabb rossz hírt....

Miután Minho elolvasta az azonos dátummal ellátott leveleket megfogott egy friss levelet amit a dátum szerint a születésnapján írt. Október 25.

Kedves Minho!

Azt hiszem jelenleg az életemmel játszom..A szülinapom után pár hónappal Chan hyung felkeresett engem és elmondta, hogy sikeresen bekerült egy jó maffiába. Tudod ezzel az a gond, hogy a maffia amiben vagyok éppen azt a maffiát szeretné kiiktatni.. szintén nekem kell tervet írni és úgy döntöttünk Chan hyunggal, hogy segítünk egymásnak. Félre ne értsd...nem a  jó maffia ellen vagyok... A szüleim elmondása szerint egy bombát kell elhelyezni a pincébe ahová majd Chan hyung fog engem bejutattni. Sikeresen elértem, hogy engem küldejenek...

Mindenki más a bejáratnál fog betörni amiről majd Chan hyung értesíti a maffiát így lesz idejük védekezni és nem hirtelen fogja őket érni. Egyedül fogok a pincébe menni ahol Chan hyung majd várni fog engem. A bombát már bekapcsolva adják a kezembe szóval sietnem kell majd. Nem lehet hatástalanítani így mindenképpen sietnem kell, hogy ne az épületben robbanjon fel. Chan hyung fedezni fog engem és sajnos ha muszáj akkor a csapattársait is bántanunk kell. Nem öljük meg őket, de muszáj eszméletüket veszteniük. A második emeletről kell kiugornunk, hogy aztán a tóhoz futva beletudjam dobni a bombát. Ha ez kész akkor Chan hyung a kocsikhoz fog menni én pedig visszamegyek az épületbe. Egyedül necces lesz, de muszáj leszek szembe szállni velük. Életemben akkor fogok először embert ölni, de azt hiszem megéri.

Egyenlőre még nem tudom, hogy mi lesz aznap..lehet meghalok mielőtt teljesen bosszút állnék, de az is lehet, hogy túlélem és végre megölöm a szüleimet és a főnökömet pont úgy  ahogyan ők  a gyerekeket.

Ha meghalnék akkor tudd, hogy én mindig vártam rád és még mindig szeretlek téged! Ha még élsz akkor vigyázz magadra!

Szeretlek Hyungie!

Üdvözlettel: a te kis mókuskád..♡︎

Szipogva tette el a leveleket majd amilyen gyorsan csak tudott kirontott az irodából és megtörölte a szemeit. Egyenesen a gyengélkedőre ment ahol Jisung ismét tombolt. Chan tanácstalan volt sőt a nővérek is hiszen nem tudott megnyugodni a fiú.

-Hé, hé!- sietett oda hozzá majd megfogta a kezeit, hogy ne rángassa tovább. -Nyugodj meg! - suttogta halkan és apró puszit hintve a fiú ajkaira aki erre emlékezni sem fog.

...