Jisung unottan vette fel a piros öltözékét ami felé egy golyó álló mellényt vett fel. Most nem terv nélkül megy oda hanem úgy, hogy felhívta Chant aki elmondta, hogy az őrök kint lesznek illetve a fények is égni fognak. Jobb ötlet híján az erdőben fegyvere távcsövével mérte fel a terepet. Amikor jónak látta azonnal összepakolt majd kiosont a kocsijához. A csomagtartót felnyitva betette a mesterlövészpuskát majd lábain lévő fegyvertartókba helyezte pisztolyait illetve késeit. Mivel soha nem lehetett tudni mikor kapják el így néhány rejtett helyre is eltett egy kést vagy egy pisztolyt.

Újra útnak indult és a fák mögött bújkált. Egyszerűen nem tudott jobbat hiszen felesleges volt bármit is csinálnia. Nem azért jött, hogy megölje a barátját, ilyen esze ágában sem volt soha.

Nem sokkal később elaludt és rá két órára vették észre, hogy ott van. Még azelőtt felébredt, hogy kisemmizték volna, de hagyta, hogy bevigyék őt. Amúgy is ismerte az egész épületet, gond nélkül kitud jutni.

Egy kisebb kihallgató terembe vitték ahol ledobták őt a székre majd elvették tőle a fegyvereket amiket láttak.

-Nem lehetsz valami profi ha elalszol bevetés közben!- húzta gúnyos mosolyra ajkait a főnök.

-Úgy gondolja?- kérdezte kuncogva miközben felsője alól egész lassan kihúzta a kést.

Kezeit kötéllel fogták össze így mázlija volt vele. Minho megindult felé majd végül megtámaszkodott a karfákon.

-A helyében én nem tenném!- karolta át a nyakát így szorítva kést ahhoz.

-Úgy gondolod?- húzta fel egyik szemöldökét miközben ő maga egy fegyvert szegezett a fiú fejéhez.

-Próbálja meg és elvágom a torkàt!- nézett Minho szemeibe magabiztosan.

-Nem tennéd meg!- húzta le a fiú maszkját aki tényleg nem tett semmit csupán közelebb húzta magához.

Maguk sem értették, hogy mi történik és, hogy miért fulladnak meg a szexuális vágytól. Jisung pont ugyanazt a kellemességet és nyugodtságot érezte mint kicsinek. Ironikus, hogy ismét egymás előtt állnak.

-Tedd le szépen!- súgta Jisung ajkaira aki csak megrázta a fejét.

-Talán ha megcsókol, leteszem!- mondta pimaszul hiszen tudta, hogy úgysem tenné meg.

Nagy meglepetésére Minho félmosolyra húzta ajkait majd azonnal a kisebb párnácskáira mart. Csókuk nem volt vad sem mohó inkább szenvedélyesnek lehet mondani. Jisung volt az első aki visszatette kését a tartóba ezek után pedig Minho is letette a fejhez szegezett pisztolyt.

-Mondd el amit tudsz és talán sérülés mentesen távozhatsz!- vált el tőle pár centire.

-Április 23.-án jobb ha mindenki a földszinten lesz felfegyverkezve! Mellesleg legközelebb ne vegyetek fel senkit anélkül, hogy utána nem néztek! Lee Minhyuk nem a jó ügy érdekében harcol!- súgta a férfi ajkaira amit végül birtokba vett.

Minho a nagy tenyerével Jisung arcára simított és a tetoválást kezdte simogatni. Fiatal fiú volt így tudta, hogy egyértelműen ő lehet a nő és a férfi gyermeke. Nem bízott a fiúban egy kicsit sem viszont valami miatt nagyon élvezte a csókot.

-Tudom, hogy van még valami amit tudnom kell szóval nyögd ki!- vált el tőle újra majd gondolkodás nélkül húzta fel a székből, hogy aztán ő foglaljon helyet és az ölébe tudja húzni.

-Ha elmondom az én dolgomat nehezíted meg!- mondta majd egy apró sóhaj hagyta el ajkait amikor az idősebb nyakára nyomott apró csókokat.

-Ha igazán jó fiú vagy akkor elmondod azt amit terveztek!- súgta bőrére amit tovább kényesztetett csókjaival.

-Egy szót mondhatok az pedig a bomba.- túrt az idősebb hajába miközben feljebb csúszott ölében..

-És hová akarod tenni azt a bombát?- harapta meg nyakát miközben egyik kezével fenekébe markolt.

-Pince..-nyögte meglepetten hiszen hirtelen jött az idősebb tette.

-Ennyi?- kérdezte a fiú fenekét markolgatva.

-Igen!- sóhajtotta majd aprót mozdított csípőjén.

-Egészen biztos?- tette fel a következő kérdést amire szintén csak egy igen volt.

-Hát akkor úgy tűnik, hogy mehetsz!- mosolyodott el halványan majd kissé hátradőlt a székben.

-Veled aztán öröm a kihallgatás!- szállt ki az öléből.

Jisung végül tényleg szabadon távozhatott így a kihallgatás hatása alatt állva sétált el a kocsijáig.

-Az első normális csókom is egy férfival történt ráadásul az ellenségünkkel! Normális vagyok?- csapta magát fejbe majd sóhajtva indult el.

-Hogy ment?- kérdezte a főnöke azonnal.

-Nem elég, hogy sehogy, de még el is kaptak! Mázlim volt, hogy sikerült megszöknöm, de legalább sikerült feltérképeznem belülről is a pincét!- ült le a székébe majd a fejét kezdte maszírozni. -Az esetből tanultak és BangChan már nem őr sőt már rengetegen védik is!- túrt idegesen hajába, de egy cseppet sem érezte magát annak.

-Fel kell adnunk addig ameddig április 23.-a nem lesz! Aznap úgyis megfog halni mindenki!- mondta az édesapja amire mindenki rábólintott.

Vissza kell mennem..

...