-s e v e n-
-Vissza kell mennem! Gyanakodnak Minhyukra szóval azelőtt kell kimentenem mielőtt ők maguk ölik meg!- pattant fel a székéből majd az ablakot választotta gyors megoldásnak.
-Létezik ajtó!- forgatta szemeit anyja majd elhagyták az irodáját.
Jisung bepattant a kocsijába majd ismét az erdőben találta magát nem sokkal. A földön fekve célzott Minho irodájára hiszen a férfi pont ott volt vele. Várt a megfelelő alkalomra amikor Minho már nem áll az ablakban majd dühösen figyelte ahogyan Minhyuk fegyvert ránt. Ekkor volt a megfelelő pillanat, hogy lőjjön ezzel kioltva és megmentve egy emberi életet.
Minho szinte azonnal kinézett az ablakon, de mivel nem látott senkit sem így sóhajtva ült le a székre és hivatott valakit, hogy vigyék el a hullát.
-Nem tudom eldönteni, hogy ez a fickó jó ember vagy csak azért csinálja, hogy elnyerje a bizalmunkat!- mondta Minho amikor ismét egy gyűlést hívott össze.
-Hazudtam!- szólalt meg Chan mire mindenki ránézett.
Eddig telefonját bújta, hogy beszéljen Jisunggal aki engedélyt adott, hogy elmondjon nekik pár dolgot.
-Tudom a nevét viszont nem mondhatok semmit! Ha kiszivárog a neve nem 23.-án hanem már holnap lemészárolnak minket. Ismertem őt nagyon jól hiszen legjobb barátok voltunk! Eredeti terveink szerint nem csak én hanem ő is jött volna az L maffiához, de esélye se volt elszökni. Megígértük egymásnak, hogy örökre egymás szívében fogunk élni és, hogy nem mondunk soha senkinek semmit. Amióta itt vagyok tartom vele a kapcsolatot és tökre leszarom ha ezért tömlöcbe vetnek! Én segítettem neki végig, tőlem kapta meg a teljes tervrajzot. Miattam volt itt akárhányszor Bloody Hand tagok jelentek meg az épületnél. Talán árulónak hisztek, de nem vagyok az! Mindent azért csinálunk együtt, hogy megöljük, a főnököt és a nyomorék szüleit. Ő nem rossz ember! Sosem gyilkol jó embereket sőt bűntudat mardossa őt minden alkalommal. Csak egy ártatlan fiú aki belekényszerült ebbe és én mindent megteszek azért, hogy bosszút tudjon állni! Ha tömlöcbe vetnek hát legyen, de akkor is kifogok szabadulni, hogy segítsek neki!- állt fel a székéből majd kezeit Minho felé nyújtva kérte a bilincset.
-Bosszú?- húzta fel egyik szemöldökét Minho. -Tudod Chan, ezért tényleg tömlöct érdemelnél, de ezek szerint szüksége van rád a fiúnak és a maffiám bánná ha tennék ellened bármit is. 23.-a után ha nyerünk és túlélitek mindketten rács mögött fogtok ülni!- mondta szigorúan és kissé csalódottan.
-Egyikőnket sem érdekel! Életem végéig is tömlöcben lennék ha róla van szó!- ült vissza a helyére.
Jisung eközben már a helyén feküdt és abban reménykedett, hogy Chan szabadon van és nem tömlöcben. Képes lenne betörni és kiszabadítani őt ha véletlen rács mögé teszik.
Amikor kapott egy üzenetet Chantól azonnal megkönnyebbült és "nyugodtan" aludt el.
Másnap reggel már indulnia kellett gyakorolni hiszen közelgett a bevetés napja. Már csak 1 hét volt hátra és nem akartak hibázni. Jisung néha talán túlságosan is túlhajtotta magát a benne lévő düh miatt és a szomorúság is közre játszott. Nem mehetett ki az épületből, hogy meglátogassa Hyunjin sírját így újra az önbántalmazás felé fordult.
....
Az L maffia főnöke unottan ült a székében miközben legjobb barátjával beszélgetett.
-Mondtam már, hogy nem jelentett semmit!- nézett rá azonnal idegesen.
-Csak úgy nem csókolsz meg egy ellenséget. Minho hyung valami nem volt rendben akkor! Én éreztem azt a szexuális vibrálást nemhogy ti!- nevetett fel hitetlenül.
-Nem tudom miért volt, oké? Ugyanazt éreztem mint Jisungnál, érted? Persze akkoriban nem szexuális vágyat éreztem iránta! Annyira fura volt, mintha kötődnék hozzá, de ez lehetetlen. Ő az ellenségem akit soha nem láttam ezelőtt!- rázta meg a fejét majd arcát kezeibe temette.
-Remélem ebből nem lesz baj!- sóhajtott Changbin majd felállt a székből.
....
Jisungot nem érdekelte semmi sem már. Kirohant az épületből és elindult az erdőbe ahol a fa is volt. Az utat már csukott szemmel is megtudta volna tenni hiszen annyiszor járt már ott az évek alatt. Tudta, hogy épségben nem fog hazatérni, de egyáltalán nem érdekelte őt semmi sem. Látni akarta a fát és beszélni akart hozzá. Reménykedni akart abban, hogy Minho még él és gyászolni akarta a 8 éve elhunyt Hyunjint.
...
Bạn đang đọc truyện trên: AzTruyen.Top