Jisung megkönnyebbülve lépte át a cella ajtaját majd ledőlt az ágyra és a plafont bámulva kezdett el gondolkodni.

Hatalmas kő esett le a szívéről amikor meglátta Hyunjint. Bár nem tűnt el minden fájdalma, de boldog volt, hogy Hyunjin él.

-Komolyan? Azok után amit mutattam még mindig börtönben van?- akadt ki Chan jogosan. -Hogy teheted ezt a gyerekkori barátoddal? Ő mindent megtett volna érted és a mai napig minden évben ír neked egy kibaszott levelet. Szeret téged és hiányzol neki! Abban a hitben van, hogy meghaltál és még azt is a saját hibájának gondolja. Nem érdekel, hogy ki vagy és az sem ha meghalok ez miatt, de nem teheted ezt Jisunggal aki az egész életét odaadná azért, hogy újra láthasson téged. Amióta ismerem őt évente egyszer látom őt teljesen összeomlani és sírni a kibaszott fa előtt ahogy a találkozásotokat mesélni. Azt, hogy mennyire fáj neki a hiányod és azt, hogy már nem bírja tovább elviselni azt a bűntudatot ami nyomja a lelkét. Mindennap a fájdalommal ébred és a bűntudattal csak azért, hogy ne okozzon csalódást Hyunjinnak, neked és nekem. Elviseli azt ami szétszakítja őt, mert legbelül reménykedik abban, hogy élsz és vársz rá valahol. Nem azért rántottam ki őt abból a faszom gödörből, hogy te újra belelökd. Nem azért él, hogy a te börtönödben rohadjon.

Dühös volt és kiabált a főnökével aki csendben tűrte az idősebb szavait. Szemei könnyesek volt ahogyan Hyunjiné is. Chan könnyei lefolytak arcán amik a szomorúságát és a dühét tükrözték.

-Az a fiú aki annyira imád téged a mai napig..nem ezt várta attól az embertől akivel boldog volt gyerekként! Nem ezt várta tőled, érted? Itt van Hyunjin..életben van és boldog, de össze fog törni ha megtudja ki is vagy te valójában. Elérem, hogy gyűlöljön téged, mert az aki hagyja, hogy a gyerekkori szerelme a börtönben dögöljön meg azt nem szeretheti!- szorította ökölbe kezeit majd nagy levegőt véve elhagyta a helyiséget.

-Sajnálom főnök, hogy ezt kell mondanom, de Channak igaza van mindenben. Évekig nem ismertem fel Shint aki tönkretette az egész életemet. Hiába volt a mi emberünk akkor is megöletett majdnem ötven embert akik túlnyomó részt gyerekek voltak akik előtt ott volt az élet. Jisung megbosszulta ezeket az életeket és ez elég nyomós ok arra, hogy ellenszegülj a szabályoknak és kiengedd őt onnan. -mondta Hyunjin majd ő is elhagyta a termet ezzel magára hagyva a főnököt.

Jisung mindeközben a földön ülve rajzolgatott és az őrrel beszélgetett aki szívesen társalgott a fiúval.

-Megöltem őket, mert rossz emberek voltak és gyerekeket öltek. Nem számít, hogy a szüleim hiszen sosem ismertem őket igazán. Az anyám gyűlölt az apám is csak elviselt. Minho és a mamám voltak az egyetlen mentsváraim akkoriban, de aztán a legjobb barátom szó nélkül elment a mamám pedig elhunyt. Az árvaházban találkoztam Hyunjinnal és minden jó volt amíg Shin nem árulta el, hogy hol vagyok. Végignéztem szinte az összes gyerek szenvedését és a mai napig félek a tűztől. A félelem ellenére mégis tűzbe mennék a barátaimért. Ha Chan hyung nincsen valószínűleg én sem húztam volna sokáig.

Az őr figyelmesen hallgatta Jisung szavait miközben sajnálattal a szemeiben figyelte őt.

-Erős ember vagy és ez látszik is rajtad! Chan nélkül is erős lettél volna ebben biztos vagyok, de örülök, hogy volt valaki az életedben. Nélküled ez a maffia sem létezne már. A gyerekek és a nevelők pedig biztosan büszkék rád ahogyan Hyunjin is!- mondta az őr halványan elmosolyodva.

A beszélgetésüket Minho jelenléte zavarta meg. Az őr azonnal meghajolt míg Jisung felemelte fejét és ártatlan tekintettel figyelte a férfit.

-Elmehetsz! Szabad vagy mától kezdve ugyanis bebizonyosodott, hogy Shin végig a Bloody Hand maffiának dolgozott.- füllentett kicsit majd intett egyet az őrnek aki azonnal kinyitotta a rács zárát.

-Nem tudtam róla, hogy nekik dolgozott volna.- pillantott fel a maffia vezérre.

-Te sem tudhatsz mindenről!- pöckölte meg óvatosan az orrát.

Jisung szélesen elmosolyodott majd cellájára nézett. Mély lélegzetet vett és hirtelen fújta ki azt ezzel elfújva az összes rossz emlékét.

-Sose változol!- motyogta orra alatt Minho mire Jisung rápillantott.

Minho Jisung tekintetéből tudta, hogy nem értette mit mondott így kicsit megnyugodva mosolyodott el majd indult fel a pincéből.

Még nem kell megtudnod!

...

Ne haragudjatok ha vannak benne helyesírási hibák! Szerettem volna minél hamarabb részt hozni nektek. Sajnálom ha nem a legjobb, de igyekeztem!❤️