Kedves Minho!

2 éve, hogy eltűntél és majdnem 2 éve annak, hogy Hyunjin elhunyt. Mindennap kiszökök a szobámból esténként, hogy eltudjak menni a közeli erdőbe ahol az egyik fába véstem Hyunjin nevét. Rettenetesen hiányzik pont úgy mint te. Nem tudom, hogy élsz e még vagy sem, de mindig arra gondolok, hogy igen! Nem akarok arra gondolni, hogy már nem élsz hiszen nem akarok még egy embert meggyászolni. Csak 12 éves vagyok és úgy érzem összeroppanok a fájdalomtól amit érzek. A személy akit soha nem fogok apának szólítani azt mondta, hogy 16 éves koromig nem kell csinálnom semmit. A nő aki megszült engem, de bár ne tette volna pedig azt mondta, hogy addigra nekem kell a legprofibb maffia tagnak lenni különben megölnek..tudod örülnék neki. Nem fájna ennyire, nem hiányoznátok ennyire. Nem lenne bennem ennyi bosszú és nem kellene bántanom magam, hogy elmúljon a pánik ami szétárad a testemben.

Még mindig nem tudok normálisan aludni, mert rémálmok gyötörnek. Az utóbbi két évben kétszer láttam tüzet mind a kétszer olyan félelmet éreztem mint még soha. 

Szeretnélek újra látni téged, hogy aztán a karjaidba zárj és elfelejtsem azt a sok rosszat amit láttam...

Kedves Minho!

A mai nap lettem 13 éves.. őszinten? Egyáltalán nem örülök neki! Azt hiszik a "szüleim", hogy egy szülinapi buli és elfelejtek mindent amit velem és azokkal a velem egykorú gyerekekkel tettek. A mai napig nem értem, hogy képesek ilyen szőrnyűségekre. Nem lennék rá képes, nem akarok ölni...nem akarok ártatlanokat bántani..nem akarok ezekben részt venni..megakarok halni! Semmi mást nem akarok csak meghalni..de aztán eszembe jutsz, te...

Eszembe jut az, hogy valahol még boldogan élsz és azt hiszem nekem ennyi elég ahhoz, hogy még egy kicsit kitartsak. A remény tart életben, semmi más. A remény, hogy egyszer újraláthatlak téged.

Hiányzol és ő is nagyon hiányzik! Félek.. félek attól, hogy itt kell lennem, félek elszökni, félek a gyilkosságtól. Félek, hogy olyan leszek mint ők!..

Csak arra vágyom, hogy valaki megmentsen engem...

Kedves Minho!

14 éves lettem..Egy újabb rémes szülinapi buli..Megváltoztam.. talán rossz ember lettem? Nem ölök és nem bántok ártatlanokat. Bosszút akarok állni és megfogadtam, hogy én leszek a legprofibb itt. Nem rettenek meg a gyilkolástól ha arra gondolok, hogy a "szüleimet" és a főnökömet kellene megölni.

Tényleg rossz volnék ez miatt? Vagy csak én érzem így? Még mindig csak a remény tart életben miszerint élsz és valahol vársz rám. Nem keresel amit persze megértek hiszen biztos volt valami oka annak, hogy eltűntél. Ahogy növök úgy nő bennem a harag is irántad. Sose foglak megutálni hiszen nem lennék rá képes.  Szeretlek téged és még mindig arra vágyok, hogy összeházasodjunk és legyen 3 macskánk. 13 évesen volt az első olyan gondolatom, hogy mi lenne ha egyszer lenne egy közös gyerekünk. Nevetséges tudom, de én őszintén vágytam rá. Nem tudtam, hogy mi a baj velem, de végül nem rég rájöttem, hogy én mindvégig szerelmes voltam beléd.. még most is az vagyok és ezt már bátran állíthatom.

Különös mód ez miatt nem utáltam meg magam talán adott egy okot arra, hogy valamit szeressek. Biszexuális volnék amivel nincs semmi bajom. Talán azért, mert mindvégig tudtam csak buta voltam? Vagy azért, mert beléd szerettem és nem másba.

Kedves Minho!

15 éves lettem és immáron vége a kiképzésemnek. Egyenlőre csak én írom a terveket viszont sokszor hibásan akarom megtenni.. Legszívesebben elrontanék mindent csak, hogy ne sikerüljön, de nem tehetem, mert aztán megkínoznak. Nem ez érdekel, mert még mindig meg szeretnék halni hanem a remény. Ha egyszer talán újra látlak akkor megéri élnem. A bűntudat miatt egyre többször bántom magamat, de már egyáltalán nem fáj. Azt hiszem hozzászoktam vagy talán csak a lelki fájdalom elnyomja a fizikait.

Hiányzol hyung és az érzéseim továbbra sem szeretnének csillapodni. Szeretnélek látni téged, ölelni és azok a puszik is hiányoznak. Egyre biztosabb vagyok abban, hogy többet érzek irántad mint barátság, de azt hiszem nem bánom. Ha megtudnák, hogy mit is érzek akkor egészen biztos meghalnék szóval titokban tartom!

Persze időközben szereztem egy jó barátot akit a szüleitől raboltak el. Ő is utálja ezt a maffiát pont úgy mint én és úgy tervezzük, hogy együtt fogunk megszökni innen. Remélem, hogy sikerül mivel nem akarok tovább itt maradni.

-F12 valójában Jisung?- nézte a lapot bár a könnyeitől egyre rosszabbul látott. -Hogy tehettem ezt vele?- kérdezte zokogva miközben erősen beleütött az asztalba.

...