Bakugo szemszöge:

Tavaly óta nagyon fel kelltette a figyelmem egy valaki. Egy lány, akibe lehet, hogy szerelmes vagyok? Nem tudom, mert még sosem voltam és nem is akarok szerelmes lenni. Még a szerelem szótól vagy a gondolatától is rosszzul leszek. Nem pedig attól, hogy meg tapasztalom. Pedig lehet, hogy most tényleg meg tapadztalom.

(Név) nagyon fel keltette az érdeklődésem tavaly óta. Mi a faszom volt olyan érdekes (Név)-ban/-ben, ami a többi lányban nem?- gondoltam magamban, mire az a kurva csengő meg szólalt

- Vége az angol órának gyerekek. Ahogy meg beszéltük óra elején. Nem én fogok be jönni órara, hanem Aizawa tanár úr.

- Ez az.- mondta az összes nyomi egyszerre. Ki véve (Név), mert nem is figyelt. Pont úgy, mint én.

- Viszontlátasar gyerekek! Yeeh!- és azzal már ki is ment a teremből

- Mi olyan érdekes az angolban? Az is csak egy felesleges tantárgy, amivel a diákokat terhelnek. Mi is az iskola rövídítése? Igazságtalanul Szopunk Koszos Osztálytermekben Lenéző Analfabétákkal. Igen, pontosan ezt jelenti.- gondolkodtam ismét, miközben ki mentem a teremből egészen a szekrényemig. Csodálom, hogy mindneki ki ment, és nekem nem is szólt a hegy hajú. Nem is érdekel.- nyitottam ki a szekrényem ajtajá

- Katsuki.- bökött vállon (Név)

- Mi az liba?- néztem rá, semmit mondó tekintettel

- A teremben hagytad a pulcsidat. Gondoltam utánnad hozom, mert be zárták a terem ajtót.- nyújzotta felém ah emlìtett ruha anyagot

- Kösz.- vettem el tőle a pulcsimat

- Oh, te szoktál olvasni?- nézett a szekrényembe

- Nem. Ezek csak a tanuláshoz kellenek.

- 'A vörös rózsa szava', és a 'Lepke árnyéka'? Ezek szerelmes könyvek.

- Olvastad már őket?- tereltem a témát

- Nem. Ezek szerelmes könyvek, amik nem az én stílusom. Inkább a fantasy.

- Nem kérdeztem, de oké. Akkor valami fantasy szarságot kell neki keresnem.