T/N szemszöge:

Reggel eléggé korán keltem, anya még fent sem volt így először megcsináltam a megszokott módon a reggeli rutinomat majd lementem a konyhába csinálni reggelit. Hétvége van és mióta új suliba mentem és Koreában vagyok, eltelt 2 hét. Nem olyan sok minden történt, Lisával szorosabb lett a kapcsolatom és persze Jenoval és Changkyunnal de Yoongi...hogy is monjdam, eléggé furán viselkedett. De nem ezzel szeretnék foglalkozni, mert valószínűleg nem leszek vele és nem fogok jó kapcsolatot ápolni vele de ki tudja mit hoz majd a sors. Miután megcsináltam anyának és nekem a reggelit anya fel is ébred.
- Jó reggelt T/N, mi ez a jó illat? - jött ki 'kóma' mentesen.
- Jó reggelt anya. Csináltam tükörtojást, gyere reggelizni.
- Oh kicsim, köszönöm szépen! - ez után csatlakozott a reggelihez majd egy kis idő múlva megszólalt.
- Reggeli után mennem kell dolgozni, körülbelül este felé érek haza.
- Dolgozni? Mióta jársz szombatonként dolgozni? - néztem rá furán.
- Tudod, itt máshogy működnek a dolgok és amúgy is behívtak.
- Értem, én házit csinálok meg valahogy elfoglalom magam. - mondtam két galat között.
- Rendben, de meg is hívhatod az egyik osztálytársad. - vetett fel egy ötletet.
- Jaj nem kell, úgy nem is tudnék tanulni.
- Figyelj, lehet hogy pont igen. Lehet hogy megtudtok oldani egy feladatot vagy ami nem megy anyag azt jól elmagyarázza!
- Ebben igazad van. Úgy sem megy matekból az új anyag szóval majd áthívok valakit.
- Na ez a beszéd. Viszont én köszönöm a reggelit. Nagyon finom volt! Megyek készülődni utána pedig megyek. - állt fel.
- Okés. Majd el mosogatok hagyjad. - majd elkezdtem mosogatni.

Anya ezután el is köszönt majd elindult. Mikor elmosogattam vissza mentem a szobámba majd elkezdtem tanulni. Közben beállítottam egy zenét, így sokkal jobban tudok tanulni. De...ez sem segített. Próbáltam megérteni a matekot de nem jutottam sehova. Már sírás szélén voltam de ekkor eszembe jutott amit anya mondott. Gyorsan elővettem a telefonom majd felhívtam Lisát.
- Szia Lisa, ugye nem zavarlak? - kérdeztem félve.
- Ohm dehogy miért? - hallottam hogy még kómás egy kicsit a hangja.
- Uh bocsi hogy felébresztettelek de ma át tudnál jönni hozzám? Kéne egy kis segítség.
- Oh értem, persze átmegyek de mi lenne? - kérdezte.
- Annyi hogy van a matek és hát egyátalán nem értem. - mondtam szomorkásan.
- Hát T/N, ebben nem tudok segíteni, mert én sem értem. De attól még átmehetek.
- Jaj Lisa ne, inkább aludj vissza majd megoldom, rendben?
- De biztos? - kérdezte aggódva.
- Persze, mindent megtudok oldani.
- Rendben, majd még beszélünk. Szia.
- Szia - majd kinyomtam.

Ezután agyaltam hogy kit tudnék felhívni és áthívni de nagyon nem jutott eszembe senki sem. Akik eszembe is jutottak azokat alig ismerem és nem is merném őket áthívni és segítséget kérni. Hosszú agyalás után eszembe jutott egy személy aki remélem tud majd segíteni....