Yoongi szemszöge

Jimin elfogadta a segítségem. Fura. Nem hittem volna. Mindegy. A suliban a nap a második óráig normális volt, ha azt nem számítjuk bele hogy Jimin elment egy kis időre foggalmam sincs hová. Viszont ezután a harmadik óra utáni szünetben megláttam Jimin haverjait, amint felém indulnak, amitől egy kicsit megíjedtem. Azonban az egyikőjük hirtelen elém ugrot, és annyira megütött hogy azonnal a földön kötöttem ki. És ezt folytatták a többiek. Nagyszerű. Megint tele vagyok kék-zöld foltokkal. Ez volt minden vágyam. De tényleg. Viszont az esett rosszul leginkább, hogy én szóltam Jiminnek, hogy Nam meg akarja veretni, vagyis ezzel megvédtem, de ő azért megveret a haverjaival. De miért? Most komolyan? Mit tettem ellene?
Gyorsan a mosdóba siettem hogy lemossam a sebeim, de még így is látszottak. Szerencse hogy az arcomhoz nem nagyon nyúltak hozzá,  csak egy folt van az arcom jobb oldalán, meg felszakadt a szám, de ennél rosszabb is lehetett volna szóval inkább nem panaszkodok. Most földrajz jön, amit kivételesen kedvelek, meg a tanár is jó fej, ugyhogy siettem órára.
Az óra végen arra gondoltam, hogy Nam nem fogja békén hagyni Jimint, ezért beszélni fogok vele. Szerencsémre - vagy pechemre - Namjoon pont a folyosón volt úgyhogy beszélhettem vele.
- Tudom hogy nem fogod olyanokra pocsékolni az idődet mint én, de beszélni akarok veled. - álltam meg előtte.
- Mi? - nyögte ki és úgy nézett rám mintha még soha nem látott volna embert.
- Beszélni akarok veled! - mondtam kicsit hangosabban, hátha akkor eljut az agyáig.
- Oké. És miről? - érdeklődött tök lazán, ami egy kicsit furcsa volt de gondoltam majd később foglalkozok vele.
- Hagyd békén az öcsédet!
- Mi?
- Hagyd békén Jimint! Ha nem tűnt volna fel ö a testvéred! Nem verheted meg mindig! Nem ártott neked semmit! Térj már észhez! Nem teheted rönkre teljesen! Belegondoltál hogy ő hogy érez? Hogy neki milyen hogy a bátyja állandóan megveri, ráadásul ok nélkül?! Fejezd be, mert amit adsz, azt vissza fogod kapn! És fejezd be mert ezzel tönkreteszed őt! - kiáltottam, és az elképedt arcifejezéséből ítélve felfogta. Végre...
Elindultam a szobámba, azonban a következő pillanatban Ryujin megragadta a karom és elkezdett ráncigálni a szoba fele. Amikor beértünk, úgy becsapta az ajtót hogy beleremegtek a ablakok.
- Mondanom kell valamit! - mondta és az arckifejezéséből kiindulva elég komoly dologról van szó.
- Tessék.
- A fiú, aki akkor elvitte Eunso-t, és aki után kémkedtünk.
- Mi van vele?
- Ő Jimin. - micsoda? MICSODA?
- Mi van? Ezek szerint ő segített akkor...várj te honnan tudod?
- Amikor hazavitt téged a nagyihoz, mert Namjoon megvert, láttam az arcát...
- MI VAN? És mégis miért nem mondtad el??? - néztem rá dühösen.
- Nem tudtam hogy mondjam el. De ha ettől kiakadtál, akkor a következőnél ki fogsz nyírni.
- Mi van még? - kérdeztem, majd Ryu kimondta azt a két szót amit soha nem gondoltam volna hogy tőle fogom hallani:
- Szeretem Namjoont.
- Mi?
- Komolyan, de figy-
- Nem! Nem Ryujin nem!
- De mit csináljak? Nem tudom irányítani hogy kibe szeretek bele?
- De miért pont ő? Ha engem megvert, nem is akarom tudni hogy veled mit csinálna...
- Én lány vagyok. Lányokat még nem vert meg...
- Még!
- Jó de mit csináljak?
- Nem tudom. Épp most üvöltöttem le a fejét hogy ne merje még egyszer bántani Jimint...
- Mi van? - kérdezte döbbenten.
- Komolyan.
- És hogy reagált.
- Sokkot kapott. Vagy valami ilyesmi.
- Végülis mindegy. Nem tudom hogy hogy szerethetek valakit, aki állandóan megverte a bátyámat...
- Végülis szeretheted. De ha bántani mer, letöröm a két kezét. - mondtam magabiztosan, mire Ryu elmosolyodott.
- Na de hogy viselkedjek vele?
- Ugyanugy. Nem kell tudnia hogy szereted, mert akkor még magabiztosabb lenne. Igy is egy csomóan imádják...
- Értem. Bár azr azért nem fogom mondani neki hogy utálom...
- Hát azt tényleg ne.
- Köszi hogy segítettél. - motyogta majd átölelt, és elsietett.
Hogy hogy vagyok képes másoknak szerelmi tippeket adni, mikor a sajátomat se tudom irányítani? Passz. Ehez tehetség kell. Mondjuk nem hiszem hogy szerelmes vagyok. Vagyis de. Talán. Mindig rá gondolok, mindent megteszek azért hogy jól vagy legalábbis jobban érezze magát, és valahogy mindig zavarba vagyok ha beszélnem kell vele. Azt hiszem ez a szerelem.
A következő órákon semmire se tudtam figyelni, csak néha magam mögé néztem és folyton azt láttam hogy Jimin néz. Engem. De miért?
Viccet félreértve azt hiszem szeretem őt...

~Yoomi~