Jimin szemszöge:

Elsétáltunk az erdő felé, mikor is eszembe jutott hogy kéne vegyek valami ételt ha nem akarunk éhen halni, nem is magam miatt hanem az én kis hercegnőm miatt aggódom.
-Van kedved vásárolni egy kicsit?-guggoltam le a kislány mellé.
-Nem akarom hogy rám költsd a pénzed-nézett rám nagy szemekkel, néha elgondolkodom hogy egy 4 éves kislány hogy lehet ilyen okos. Igaz, hogy nagyi mindig arra tanított engem is meg őt is hogy csak azt vegyük meg amire igazán szükségünk van, de Namjoon kihasználja azt hogy nem épp szegény családból származunk. Viszont Eunso sose engedi hogy egy nyalókánál többet vegyen neki az ember.
-De nyalókát kérsz nem?-kérdeztem tőle, erre a kérdésemre hevesen elkezdett bólogatni a kicsi fejével.
Elindultunk az erdőhöz közeli kis üzletbe. Már majdnem ott voltunk mikor Eunso megtorpant.
-Mi a baj?-fogtam meg a kis kezét, nem mintha az enyém olyan nagy lenne.
-Ott van Namjoon!-mutatott az erdő széle felé. És tényleg ott voltak a haverjaival és cigiztek. Felkaptam a húgomat az ölembe és befutottam a boltba. Mindent megvettem ami ahhoz kell hogy ne haljunk éhen.
Eunso végig mellettem sétált, pedig mondtam neki hogy nézze meg a nyalókákat. Bár azért megértem hogy nem akar egyedül lenni mert ez a környék elég veszélyes tud lenni annak akinek nincs valami fegyvere vagy erős ökle.
-Milyen nyalókát szeretnél?-kérdeztem mikor már 5 perce az édességes polc előtt álltunk.
-Kaphatok málnásat?-nézett kérdőn rám.
-Persze!-vettem le egyet és odaadtam neki ,hogy berakja a kosárba.
-Szia Eunso!-hallottam meg Ryujin hangját, reflexből húztam a fejemre amennyire csak lehet a pulcsim kapucniját.
-Szia-köszönt felénken a kislány.
-És szia idegen fiú!-nézett rám.
-Hello!-motyogtam.
-Nem találkoztatok Yoongival,mert pont téged keres -nézett rá a húgomra-mert nagyinál hagytad a rózsaszín mackódat.
-Rosiet-javítottam ki. Ryujin furán nézett rám aztán kijavította magát.
Miután elment meg egy bő negyed óran keresztül kérleltem Eunsot, hogy engedje meg, hogy vegyek neki a kedvenc kekszéből.Vegül megengedte de így is duzzogva jött ki a boltból, ha valaki nem ismeri azt hinné hogy nem vettem meg neki azt amit akart, de pont az ellentéte történt.
Elég nagy ívben kerültük Namjoont és a bandáját. A falu és a város között van egy kis tanya, ott laktak a nagyszüleink akik sajnos már nem élnek de Eunso már sajnos csak mamát ismerte. Mikor haza jövök általában az erdő közepén lévő kis faházban szoktam lenni Eunsoval ,mert ugyebár Nam nem engedi, hogy otthon lakjunk.
Azt a faházat még nagyapával csináltuk mikor kicsi voltam és nem is tud róla senki csak én meg nagyapa, és egy ideje Eunso is.

Csináltam szendvicset neki is meg magamnak is. Odaadtam neki, mivel akart nekem egy meglepetés rajzot csinálni ezért kimentem a kis erkélyre. Már eléggé sötét van ahhoz hogy a vaddisznók előjöjjenek, remélem nem akarnak.
-Semmi közöd hozzá eressz el!-hallottam meg egy kiáltást a folyó irányából.
-Jimin, ez mi volt?-jött ki Eunso a házikóból.
-Nem tudom, megyek megnézem jössz te is?-fordultam felé miközben elkezdtem lemászni a kis létrán.
-Igen!-mondta és jött is utánam.
Nem is kellett sokat sétáljunk, hogy meglássuk a földön fekvő fiút, aki nem volt más mint Yoongi.
-Namjoon, ez már több a soknál-motyogtam miközben tányérnagysagú szemekkel néztem a fiút.
-Hé! Hahó! Mi van veled?-kezdtem el szólongatni Yoongit. Végül kinyitotta a  szemét és miközben felült egy jó párszor felszisszent, innen gondolom hogy eléggé megverhették.
-Mi történt veled?-kérdezte meg vékonyka hangján Eunso.
-Eunso?-honnan a csudába ismeri??
-I-igen?-mondta Eunso, nem is csodálom, hogy megijedt ,mivel egy számára idegen ember tudja a nevét.
Yoongi levette a hátáról a hátizsákját és kivette a rózsaszín macit vágyis Rosiet aztán odaadta Eunsonak.
-Ezért indultam el, hogy ezt odaadjam, csak nem találtalak meg.-nézett a kislányra.
-Köszönöm!-hajtotta le a fejét Eunso.
-Ez most komoly? Komolyan elindultál csak ezért?-kérdeztem kicsit idegesen.
-Ki vagy te?-nézett rám, figyelmen kívül hagyva a kérdésemet, amire mondjuk tudom a választ.
-Nem mindegy?-lettem idegesebb-Hogy lehettél olyan ostoba hogy egyedül elindultál ezen a környéken ráadásul este?-szidtam le, láttam hogy akart válaszolni de hirtelen visszaesett a földre. Sóhajtottam egy nagyot aztán a hugomra néztem.
-Fuss haza és várj meg otthon!-mondtam neki, bólintott egyet aztán elkezdett futni a faház felé. Minden erőmet bevetve felemeltem a fiút ,meglepetésemre nem is olyan nehéz sőtt nagyon is könnyű. Éheztetné magát? Nem hiszem mert én is minden nap megkapom Namtól hogy dagadt vagyok csak megtanultam az évek alatt leszarni az olyan emberek véleményét mint Namjoon. A fiúval az ölembe elsétáltam egészen a nagymamájuk házáig ahol csengettem és egyből nyitottak is ajtót.
-Mi történt?-vette át a fiút a nagymamája, jó erős lehet a néni.
-Valaki megverte -mondtam és figylemetlenségemben lecsúszott a kapucni a fejemről, és az én szerencsém akkora, hogy Ryujin is pont most kell kijöjjön a folyosóra, rám nézett tányernagysagú szemekkel, én meg a gyors refleixmenk hála elfutottam. De így utólag hülyeség volt futni az erdőben, mert a levelek nem éppen csendesen ropognak a lábam alatt és a vaddisznók figylemét elég könnyen magamra vonzom.

Egy kép Chimmel és Eunsoval a faházban(csak mert unatkozok xdd):

~RinRin~