Jimin szemszöge

Eunbi kitalálta hogy neki rövidebb haj kell, ezért a fürdőszobánkat átalakította  fodrászattá. És Jin az a híres nevezetes fodrász.
- A barátom nem örül hogy ennyi fiú haverom lett hirtelen! - sóhajtott Eunbi.
- Csak féltékeny - legyintettem, hisz pontosan tudom milyen féltékenynek lenni:  nem jó érzés, az biztos.
- De nem tudom elhinni hogy féltékeny, én szeretem, ő szeret mi kell még?Ja igen a bizalom, csak hogy nem képes megbízni bennem! - ficánkolt.

-Nem mozogj már annyit mert úgy biztos nem lesz egyenes! - parancsolt rá Jin.
Lola hirtelen elkezdett morogni aztán kinyílt a fürdő ajtó, és egy kicsit meglepett Jungkook állt az ajtóban, mögötte Yoongival. Olyan jól áll neki ez a hajszín, eddig miért is nem vettem észre a haját? Olyan puhának tűnik.
Szerintem egy kicsit sokáig néztem Yoongit, mert felemelte a fejét és így egyenesen a szemembe nézett. Gyorsan elkaptam a fejem és felvettem a kiskutyát, aki éppen neki akart ugrani Jungkooknak.

- Mit csináltok a fürdőmben? - ráncolta a homlokát Jungkook.
- Hivatalosan Jimin volt itt először, és amúgy nem csak a te fürdőd, meg ha már itt tartunk miért nem mész máshova? - jelent meg Namjoon.
- De az én furdőm is! - hisztizett Jungkook.
- Mégse használod soha! - dőltem neki a kagylónak.
- Akkor megyünk hozzám! - ajanlotta fel Hoseok, akit észre se vettem először.

Jungkook nagyon csúnyán méregetett engem meg Eunbi-t is. Hoseok meg hát nem is tudom, nem is dühösen de nem is kedvesen meregett. Yoongi meg csak a cipője orrát nézegette, mert az olyan érdekes.
Végül elmentek és Eunbi haja is kész lett.
- Azta! - kiáltott fel mikor meglátta magát a tükörben - Ezt hogy? - méregette Jint - Te tudsz varázsolni? - tágultak ki a szemei.

Mind a hárman (mert Nam is itt van még) elnevettük magunkat míg Eunbi mondta, hogy Jin tanítsa meg őt is ilyen szépen levágni valakinek a haját.
Ahhoz kéne egy önkéntes, de szerintem mindenki meg van elégedve a hajával.
- Namjoon lejösz megnézni a próbánkat? - jelent meg Ryujin kiabálva.
- Mehetünk mi is? - kérdezte Eunbi.
Ryujin egy pillanatig furán méregette, aztán megvonta a vállát, amolyan “felőlem„ stílusban.

Mi bajuk van ezeknek Eunbival?
Lementünk a táncterembe amit csak a lányok használnak. Vagyis ez egy nagyon kicsi tornaterem volt de a lányok berendezték.
Yoongi is itt volt. Olyan aranyosnak tűnt abban a nagy pólóban. Egészen aprónak tűnik így. Végül a többiek is lejöttek ide, ami meglepett, mert azt hittem csak mi leszünk. Végül én és Eunbi az egyik sarkot lefoglaltuk. Namjoon a lányokat figyelte, Jin pedig Hoseokkal beszélt. Miért beszél Hoseokkal? Miért? Nem engedtem meg neki hogy vele beszéljen! Na jó, ez nem így működik, de tudja hogy nem kedvelem őt, mégis vele beszélget. Mindegy, akkor beszéljen csak vele. Tae, Jungkook és Yoongi pedig a másik sarokban tartottak egy kupaktanácsot. Asszem.

- Jimin! - lóbálta Eunbi a szemem előtt a kezét.
- Igen! Itt vagyok! - kiáltottam fel, mire mindenki ránk nézett aki a teremben volt. Még Yoongi is, amin elvörösödtem. Nem vagyok egy pirulós fajta, de most elpirultam mert egy fél percig biztos engem figyelt. Aztán mikor a szemébe néztem és rámosolyogtam elkapta a tekintetét, pedig még tudtam volna nézni. A szótárban a “tökéletes" szó mellett az ő képe szerepeljen

- Jimin megint nem figyelsz! - sóhajtott Eunbi.
- De figyelek! - kaptam oda fejem ahol Eunbi egy balett pózban állt. Azt meg mikor csinalta?
- Na akkor megmutatom újból - kezdett bele egy táncba. Nem mondom hogy én nem szoktam táncolni, de nekem azoktól a mozdulatoktól eltört a gerincem, pedig csak néztem.
- Nagyon ügyes vagy de mióta is balettozol? - kiváncsiskodtam.
- Négy éves korom óta! - nevetett fel aztán leült mellém, hogy az Itzy-t nézzük.

Nem is tudom én miért vagyok itt.

Namjoon Ryujin barátja, én csak az öccse, nekem semmi keresni valóm ebben a társaságban, és Eunbi-t se kéne belerángatni ebbe. Jin meg már úgy látom benne van. Egy darabig figyeltem a lányok táncolást, aztán átsiklott a tekintetem a szerelmesen kinéző bátyámra, egy kicsivel később már Hoseokot néztem aki nagyon jól el van Jinnel, aztán a kis csapatot se hagytam ki, ahol Ő ült.
Nem tudom miről beszéltek de valahogy olyan érzésem volt, hogy én vagyok a téma, mert folyton idenéznek.

- Mi a baj? - simitotta meg a vállam Eunbi, de válasz helyett csak a fejemet ráztam.
- Nem foglak faggatni - mosolyodott el halványan, amitől nekem is mosolyognom kellett.
- Ha el akarod mondani, hogy fülig szerelmes vagy, majd nyugodtan elmondhatod. - szavaira egyből elpirultam, nem is tudtam hogy ennyire feltűnő hogy még ő is észrevette, de nem vagyok szerelmes, csak csak .....csak kedvelem nagyon de nagyon de egyáltalán nem vagyok szerelmes!

~RinRin~