Yoongi szemszöge

- Van egy ötletem! - szóltam hirtelen mire Jimin összerezzent. Hoppá.
- Mi az? - fürkészte az arcomat.
- Gyere. - sunyi mosollyal ragadtam meg a kezét és kezdtem el szaladni ve az épületbe. Nem fog örülni neki de már rég szerettem volna visszaadni neki azt az esetet. Egyenesen oda siettem ahol kicsivel kevesebb mint két hónapja történt az incidens. Amikor mindenki előtt beégetett. Amikor mindenki kinevetett. Amikor először kerültünk kapcsolatba, még ha csak egy ilyen miatt is.

Amikor megváltozott valami közöttünk.

Odasiettem a medence széléhez vele.
- Nézd azt ott! - mutattam a terem másik végébe.
- Mit? - lépett közelebb a vízhez.
Gonosz mosollyal léptem közelebb hozzá, és hátulról belelöktem a vízbe. Azt hiszem meg fogom bánni de élveztem.
- Hogy képzelted? - dühöngött, miközben a felszínre jött.
-  Nem ismerős a szituáció? - guggoltam le mellé.
- De. De változtatok rajta! - majd hirtelen megragadta a karomat, és engem is a vízbe húzott. Reagálni nem volt időm, és egy kicsit sokkot kaptam pedig nem volt olyan hideg a víz. De elég hülye érzés.
- Hé! Ez nem volt szép tőled! - kapkodtam a levegőt a felszínre érve.
- Tőled se. - hangzott a felelet.
- De nekem volt okom rá! - sértődtem be a vízben állva. Annyira nem volt mély, a vállalunkig ért a víz, de nem tudtam elhaladni a tény mellett hogy milyen abszurd ez a szituáció, ahogy álldogállunk itt a vízben. Bár én kezdtem...

Jimin hirtelen közelebb húzott magához és a homlokát az enyémnek döntötte. Még soha nem voltam ennyire közel hozzá ezért nem kicsit voltam feszült. Konkrétan a levegő is bennem rekedt, de próbáltam normálisan lélegezni miközben a a szemeibe néztem. Olyan szép szemei vannak. Nem tudom hogy miben különbözik a másétól mert ugyanolyan sötétbarna mint másnak, de valamiért szebb és különlegessebb. Nem tudom hogy mit akar csinálni. Remélem nem csak szórakozik velem. Bár nem úgy néz ki...

Aztán gyengéden megfogta az arcomat, és megcsókolt. Az első dolog, amire gondoltam, az az, hogy ez biztos egy álom. De akkor miért olyan valós? Lassan feltűnt hogy már nem is fázok a vízben, sőt, egészen enyhe lett az időjárás...
Amíg ezeken gondolkodtam, természetesen visszacsókoltam, és rájöttem hogy most csinálom életemben először, és nem is olyan vészes. Persze, ennél romantikusabbnak képzeltem el, de mivel Jiminről van szó, szerintem ez épp elég romantikus...

Mégis, olyan hihetetlen az egész. Tényleg Jimin csókolt meg? Ő, akit már hosszú ideje szeretek? Ő akitől reméltem hogy észrevesz, és nem csak egy strébernek lát? Ez nem lehet igaz. Ha ez egy álom nem akarom hogy véget érjen. És nem zavart hogy késő van, és már ágyban kéne lennem, vagy hogy esetleg meg fogok fázni, mert attól hogy nekem nem tűnik hidegnek a víz, attól még az, de nem érdekelt. Semmi sem, az égvilágon.
Csak Ő.

Végül el kellet váljunk egymástól, bár egészen pontosan nem tudom hogy miért. Talán nem akarta hogy megfázzunk a vízben. Tényleg, most hogy már nincs a közelben, egészen hideg az a víz...
Aztán Jimin a medence széle felé húzott és kimászott ő, majd a kezét nyújtotta hogy segítsen nekem, én azonban elakadtam ott hogy a vizes póló rátapadt a felsőtestére....
- Ne nézz már ennyit. Zavarba hozol. - mondta kicsit vörös arccal, majd kihúzott a vízből.

Percekig csak ültünk egymás mellett, mert én hülye nem mertem megkérdezni hogy miért csinálta ezt. Bár nyilvánvaló de én tőle akarom hallani.

- Jimin...ez most mi volt..? - szinte suttogva kérdeztem tőle.
- Egy csók. - mondta a vízet nézve.
- Arra én is rájöttem. - nevettrm el magam. Nem is tudtam hogy tudok ilyen helyzetben nevetni.
- Aranyos vagy amikor nevetsz. - emelte rám a tekintetét amitől persze zavarba jöttem és eltakartam az arcom.
- Ne csináld ezt. Miért takarod el az arcodat. - fejtette le a kezeimet.
- Mert az egész arcom olyan vörös mint egy paradicsom. - hajtottam le a fejemet.
Aztán még vörösebb arccal néztem fel rá, ahogy meghallottam a nevetését. Reméltem hogy abbahagyja, de egy idő után kezdett kínos lenni.
- Hagyd már abba. - sziszegtem változatlanul pírba borult arccal.
- Bocsánat. - mosolygott még mindig - De ne takard el az arcod, mert aranyos vagy így, vörösen. - annyi szeretet volt a szemében, ahogy rám nézett, hogy meg sem hallottam szavait csak a tökéletes arcát vizsgáltam.

- Yoongi! - csettintett, amire zavartan néztem rá.
- Mi az?
- Azt magyaráztam - mosolyodott el újra - hogy fel kéne mennünk a szobádba, hogy nehogy megfázz.
- Ennyi erővel te is ugyanúgy megfázhatsz. - pillantottam rá, de csak legyintett.

A szobámba érve adtam neki egy pizsamát, és a fűrdőszobába küldtem, aztán elterültem az ágyamon. Így mondjuk vizes lesz, de nem zavar különösebben.

Még mindig nem hiszem el a tizenöt perccel ezelőtti eseményeket. Nem lehet igaz. A szerelmem végre viszonzásra talál. Ez egy álom.

- Min agyalsz, cukorka? - hajolt fölém hirtelen Jimin mire mondanom se kell hogy mennyire megíjedtem.
- Jimin, a frászt hozod rám! És mi az hogy cukorka?!
- A Sugar cukrot jelent.
- Tudom. De azt még elviselem. Ne nevezz cukorkának.
- De nemár. Ez nem fair. Én adtam neked két becenevet te meg nem adtál nekem egyet se. - nézett rám mint egy megsértődött kisgyerek.
- Mit szólsz a ChimChim-hez?
- Jó lesz - bólogatott elégedetten. Á, nem gyerekes, kicsit sem.
Gyorsan siettem én is tusolni, és már mentem is vissza mikor megláttam Jimint aludni az ágyamon. Keresztben.
- Jimin. Jimin-ssi! Lerugdoslak. - bökdöstem az oldalát, mire őfelsége méltóztatott rám nézni.
- Menj már odébb, vagy tényleg a földön alszol.
- Jól van már. - nyöszörögte fáradtan, és ahogy lefeküdtem mellé, átölelt, amit viszonoztam, és így aludtunk el.

Yoomi