Idegesen rohanok ki az ajtón, Jungkook kérdésre azonban válaszolok egy gyors "LEKÉSTÜKAZÓRÁINKAT" -al. Ő is elkezd futni, de lassabban, mondhatni csak sétál. Azonban mint előbb is, elkezdek fulladni, és muszáj megállnom levegőt kapni. Jungkook hamar utolér, a jobb kondinak köszönhetően.

Kicsit aggodalmasan néz rám, de nem szól semmit, csak áll. Megőrjít.

Felállok, de belátom, már nincs hova futni. Odasétálok egy közeli padhoz, és az arcomat a tenyerembe temetve gondolkozok a következményeken. Anya mit fog ehhez szólni, vajon kapok valamilyen büntetést, az igazgatóhoz kell mennem?

-Hé, ne csüggedj, nem lesz baj. -fogja meg a vállam, aki miatt lemaradtam 5 órámról.
-Miattad van ez is -vetek rá egy megvető pillantást, és kicsit meg is dermed.
-Hát, de legalább élvezted. Mint én. -kacsint rám, de most nincs kedvem ilyeneken gondolkozni.
-Istenem, mit mondok anyának? -temetem bele az arcom a tenyerembe újból, és a sírás szélén állok.
-Jöhetsz nálam aludni, ha szeretnél. -ajánlja fel kicsit piros arccal. Biztos a futás miatt ilyen.
-Ez a minimum azért, amiért már az első hetemen ilyen benyomást keltek miattad...-nézek rá szigorú szemmel -...de nem lehet, valószínű a végén kitagadnak otthonról.
-Miért?
-Lógok óráról, majd nálad alszok bármilyen engedélykérés nélkül? Kizárt. -nevetem el magam, már a feltételezés miatt is. Olyan őrületes ez az egész, mégis olyan valódi.
-Hát, ha meggondolod magad...-nyújt felém egy kis cetlit, majd lassan feláll, és elindul oda, ahol végre igazinak éreztem magam.

Még ülök a helyemen egy kicsit, gondolkozok a dolgokon, amiket ma tettem, gondoltam, éreztem. Valahol a házasság és apa büntetése között kaladozva jut eszembe, hogy semmi sincs nálam, mindent az osztályteremben hagytam, ezért hát el is indulok annak irányába.

Szerencsére a takarítónő még a folyosót takarítja annyira elmerülve, hogy észre se vesz engem. Lassan kinyitom az ajtót, a helyemhez sietek, és összepakolom cuccaim. Kicsit oldalra pillantva észreveszem a cetliket, amiken Jungkook és Hoseok beszélgetett, így kíváncsian kapom fel őket, és kezdem el olvasni

Hé, mi a terved vele? Yoongi ki nem állhatja...
Hmm, talán hogy lefektetem...aztán kidobom. Úgyse tudna nekem ellenállni;)
Haha, persze, neked senki..Joon-al mit beszéltetek?
Azt mondta tartsam Taehyungtól távol magam, de miután megtudta hogy tudok a kapcsolatukról Jin-el, hogy biztos forrásaim vannak erről, és nyugodtan beköphetem őket a szüleiknek inkább hagyta a dolgot.
A jó öreg Jungoo...
Szerinted a tanár meddig bírja míg fel nem idegesítjük?
5 perc?
Ahh kizárt.
Mit akarsz azután tenni?
Miután kiküld minket? Beadom neki hogy mennyire is különleges számomra, hogy minél jobban megkedveljen;)

Könnyeimmel küszködve dobom bele a lapokat a fekete táskába, és rontok ki az épületből. A fáradság, stressz, aggodalom, szomorúság, magány, szégyen felhalmozódva tör ki belőlem, és rohanok, amennyire csak tudok.

Mivel haza nem mehetek, hiszen anya már vagy 10x hívott, és írt, a legjobb lehetőség Namjoon lesz. Gyorsan fel is hívom, elmondom tervem, majd meg sem várva válaszát rakom le a telefont.

-ISTENEM, TE MEG HOL VOLTÁL? -borul a nyakamba unokatestvérem, és a könnyeim végre utat törnek maguknak.
-Én...én Jungkookkal... -nem tudom elmondani, túlságosan reszketek.
-Jó nyugi, ülj le, nyugodj meg. Hozok egy kis vizet -vezet be a nappaliba.

Elmondtam neki mindent. Mindent, a szobáról, a hamis szeretetről, és a tervről, viszont nem árultam el, hogy tudok a beszélgetésükről Jungkookkal. Annak nem most van itt az ideje, és csak felháborítaná őt.

-Mellesleg, anyukád keresett párszor. Mit fogsz neki mondani? -kérdezi kicsit félve.
-Hát, elmondom neki mi is történt valójában...-megint a sírással küszködök, de most nem török meg.
-Mondanám, hogy aludj itt, de tudod mi le...
-Tudom, igen, anya csak még dühösebb lenne.

Még kicsit beszélgettünk a mai napról, és a leckét is elkértem, majd elindultam haza. A fülhallgatómba a "My boy" szólt. Rád emlékeztetett.

-KIM TAEHYUNG HOL A JÓISTENBE VOLTÁL? -ront nekem szülőm mikor belépek a bejárati ajtón. -TUDOD MENNYIT AGGÓDTUNK ÉRTED?- közeledik egyre mérgesebben, és mire feleszmélek egy tenyérnyomot érzek az arcomon. Fáj, de nem éget. Nem válaszolok, mert tudom, úgyse hallgatna meg. Ezért inkább csak leülök a fotelbe, és várom, milyen büntetést fogok kapni ismét.

-Mi történt veled fiam? Míg magántanuló voltál minden olyan simán ment, most meg első heteden lógsz? Hogy bízzak én meg benned ezek után!? Ha így folytatod, kiiratlak az iskolából, hogy aztán itthon lehess megint egyedül! -igazából meg se hallom mit mond. Az elmém mással van elfoglalva, veled. Istenem, olyan naiv vagyok. Azt hittem tényleg kedvelsz, erre csak egy játék vagyok számodra. Jeon Jungkook, összetörsz.

-Menj fel a szobádba, reggelig meg ne lássalak! Ezt megúszod ennyivel, de legközelebb már komolyabb büntetésre számíts.

Teszem amit mond, és felfutok a kis szobámba. Berontok és levetem magam az ágyra zokogva.

Istenem Jungkook, miért?