"Anyaaa, hazajöttem!" -szabályosan rúgtam be az ajtót, le a cipőt, majd szaladtam is az emeletre. Meg sem várva édesanyám válaszát kotortam elő a fülhallgatót, hogy lecsillapítsam dühöngő elmém és szapora szívverésem.

Jeon Jungkook.

A fiú, aki mintha egy álomból lépett volna ki. Fekete haja tökéletes fehér bőréhez, imádom, mikor kis nyuszifogait megvillantja puha ajkai mögül. Nem mintha erről ábrándoztam volna.

Mert nem, én nem szeretem a fiúkat. Mindig is a lányok vonzottak, habár egy barátnőm se volt - még. Valahogy egyiknél se volt meg a tűz, csak a szikra, mely hamar kialudt.
Nem is beszélve arról, mekkora zűrzavart okozna, ha kiderülne én más vagyok, mint hittek. Hiszen ez bűn. Bűn nem annak lenni, amit meg van írva, amire Isten teremtett minket. Megszegni az örök igazságot, a megszeghetetlen valót. Képtelenség.

Mikor már majdnem álomra csukódott szemem, egy pittyenés törte meg a melankolikus zene ütemeit.

unknown: jó volt veled ma! Bár, ennél már csak jobb lehet együtt😉

me: ki a franc vagy te?

unknown: oh TaeTae, tudod te azt❤️

me: haha, nagyon vicces,
Jungkook🙄

unknown: tudom én hogy szeretsz💕

me: álmodban talán😉

----end of the conversation----

Honnan tudhatta meg a számom? Nem mintha zavarna, de mégis kíváncsian mentem el számát az alig 20 névjegyzékem közé. Milyen szépen mutat ott a neve! "Kookie❤️"

A templomkertben teljesen máshogy festett, mint a mai nap. Nem az a félénk, de annál vadabb fiú. Viszont ugyanolyan vonzó mint akkor, vagy talán még szexibb.

Ezek, és sok más egyéb -talán ide nem illő- gondolat közepette az áramló zene, a csendes szoba és a fahéj illat eljuttatott valahova, ahol veled boldogan élhetek - álomba.

kookie❤️: taeee

kookie❤️: taee kérlek válaszolj!!

kookie❤️: istenemre esküszöm holnap meglátlak és megöllek...

kookie❤️: ...a tekintetemmel😏

kookie❤️: de most tényleg, taeee

kookie❤️: KÉRLEK ÍRJ VISSZA

kookie❤️: Tae, baj van

kookie❤️: nem engednek szabadulni...

kookie❤️:...a gondolataim rólad😉

~end of the conversation~

Istenem, erre a legjobb kelni. Elgondolkozom, hogy visszaírok neki, de inkább hagyom, hadd szenvedjen. Éppen a matek házim előtt görnyedek, mikor anya egy erőteljes kiáltással felkiált hozzám.

"Kim Taehyung, vendéged van!"

Ki kereshet engem este 9-kor?

Rohanok le a lépcsőn, kettessével szedem a fokokat, míg meg nem látom édesanyám értetlen arcát, előtte pedig Jungkook zsebredugott kézzel, kicsit zavartan nézi a földet.

-Öö...szia? -kérdezem meglepetten, mire a fiú felkapja fejét.

-Oooh, Tae!

-Anya, kicsit magunkra hagynál? -nézek rá, és ő néma léptekkel a konyhába tiporog.

-Mit keresel itt éjnek évadján? -suttogom oda neki míg egyre közelebb kerülök hozzá, de ő még mindig csak áll.

-Nem írtál vissza. Csak szeretném tudni minden rendben van-e. Most, hogy láttalak, megyek is. Holnap találkozunk! Szia! -ezzel a mondattal ott is hagyott, engem, aki még mindig csak áll az ajtóban, és nézi az egyre távolodó fiút. A lámpák fénye homályt adnak, a köd lassan leszáll, pár kóbor kutya pedig az utcán ételt keres.

Mit csinálsz velem, Jungkook?