Az emberek többsége órákon át az interneten lóg. De sokan ott ismernek meg embereket. Te is egy vagy közölük.
Még nyáron jelentkeztél be instagramra. Eddig még sosem hasznàltad így még új volt ez neked. Rengeteg kedvelés van a képeiden és sokan követnek. Ekkor ismerkedtél meg Lee Felix-el. Nem szeretted, ha más idegenek irogatnak ràd, de Ő más volt. Már az elejétől fogva mikor làttad profilját, elvarázsolt. Nagyon cuki volt a mosolya és képein itélve nem kellett tőle félned, ami kis idő múlva be is bizonyosúlt.
Már kb. fél éve nap mint nap beszéltek. Mindig megkérdezitek egymàstól hogy hogy telt a napotok vagy bàrmi egyéb, de a videóchatelések sem maradtak el. Szeretted hallani a hangját és látni kamerán keresztül, de élőben is szeretted volna. Mindig próbáltatok időpontot találni, kinek mikor jó ha látjátok egymást, de ez eddig nem sikerült. Most Január van és szép télies idő. Sok hó esett ebben a hónapban, aminek örültél mert imádod a telet, de sajnos elolvadt.

Ma éppen rád írt, hogy találkozzatok a hétvégén. Nagyon boldog voltál, és most hétvégén lesz is időd így még jobb volt. Még ebben a pár napba megbeszélitek mikor találkozzatok és hol. Még csak hét eleje van kedd de már izgultál. Tényleg nagyon akartad őt már látni, de Felix is így volt vele. Nem tudtad hogy fog rád reagálni. Féltél hogy ha meglát élőben akkor nem szeretne a barátod lenni. De magabiztos akarsz lenni előtte mint mindig. Igazándiból most jöttél rá hogy kedveled Őt. Igaz, nem tudod hogy TÉNYLEG milyen a való életben, de még így is olyan közel álltok egymáshoz hogy rá jöttél többet érzel iránta. Másoknak ez fura lehet de te nem tudtad az érzéseidet irányítani.

*Hétvége*

Már nagyon vártad a szombati napot. Minden nap egyre jobban és jobban. Mindig pörögtél és mosolyogtál ami nem annyira megszokott tőled. Mindig Felix boldogít fel a a problémáid miatt de te is így teszel. Az iskolában osztálytársaid nem tudják mit élsz át otthon de nem is akarod ezt publikálni.
Reggel hamar keltél fel, 7 órakkor hogy rendben elindulj majd hogy oda érj délbe gyalog a vasútállomáshoz. Nem olyan messze lakik tőled Felix de csak vonattal tud eljönni hozzád.
Úgy volt hogy egy kávézóban találkoztok de úgy döntöttetek hogy ezen a helyen találkoztok.

Már dél van, még nem jött Felix. Féltél hogy mégsem tud eljönni vagy nem akar találkozni veled, de nem akartál haza menni. Még egy kis ideig vártál majd két kéz takarta el a szemed. Kicsit megriadtál de tudtad ki a kéz tulajdonosa. Ekkor hátra fordultál és eljött. Megsem tudtál szólalni. Tökéletes volt az egész jelenléte.

- Sziaaa. - ahogy megfordultál rögtön egy nagy öleléssel üdvözölt. - De jó végre látni! Már vártam ezt a pillanatot! - ölelt szorosabban.

- Szia, örülök hogy eljöttél! - és te is szorosabban ölelted.

- Ah, nagyon fura ez az egész. Nem hittem volna hogy találkozni fogunk, de sikerült! - nevette el magát és rád nézett.

- Én sem hittem volna. Egyébként ha van kedved elmehetünk sétálni vagy a kávézóba is!

- Persze, addig is tudunk beszélni. - ekkor elindultatok és megfogta a kezed ami kicsit zavarba hozott.

Találkozásotok után mentetek is a kávézóba. Rengeteget beszéltetek és nevettetek. Ez volt életed legjobb napja. Emellett több mindent tudtatok meg a másikról. Mikor oda értetek leültetek, és rendeltetek magatoknak két tejes kávét.

- Egyébként.. - szólalt meg hírtelen. - Ide fogunk költözni Seoul-ba és így majd tudunk sűrűbben találkozni. - mosolygott rád megint.

- Tényleg? Ennek én is örülök! Hogy-hogy ide költöztök?

- Szüleim már sokszor tervezték hogy ide költözzünk a munkájuk miatt, így majd sulit is kell váltanom ééés ha úgy van osztálytársak lehetünk! - mondta boldogan.

- K-komolyan? - akadt el a szavad. - Ez nagyon jó hír, de biztos ide szeretnél költözni mert lehet hogy a szüleidnek ez jó lesz és ha neked nem? - kérdezted aggódoan.

- Hidd el, nagyon örültem a hírnek mert te is itt laksz és szeretnék veled többet találkozni. - mondta a szemedbe.

- H-hát én is! - jöttél hírtelen zavarba.

- Egyébként szeretnék majd neked elmondani. - nézett ràd megint komolyan.

- Oh, Rendben.

Kicsit eltelt azóta az idő. Már lassan sötétedik de még így is itt maradt veled. Kivàncsi voltál mit akar mondani. Vegyes érzések kavarodtak benned. Most jelenleg egy parkban sétàltok csendben és nem kínos a csönd. Még mentetek tovább mikor megláttatok egy padot majd leültetek.

- Na szóval - nézett újra rád. - Ugye már rég óta beszélgetünk de még csak most találkoztunk, aminek iszonyatosan örülök. Nem hittem volna hogy egy ilyen internetes barátsàgból erőssebb lesz. Megbeszélünk mindent bármikor és tanácsot adunk egymàsnak ami bennem erősíti azt hogy jobban megbízzak benned. De ez mostanában megváltozott. - állt meg ezzel félelmet kezdett kihozni.

- Sokat gondolkoztam hogy hogyan mondjam el és arra jutottam hogy tudnod kell róla! Nem tudom hogy fogsz erre reagálni, de itt az ideje hogy elmondjam, szemtől szemben! - és mély levegőt vett.

- Azt hiszem, beléd szerettem!

El sem tudtad hinni. Legszívesebben azonnal elrohantál volna és megemésztetted volna amit most mondott. Nem hitted el hogy hasonlók az érzései irántad, mint neked. Itt az ideje hogy te is elmondd ezt Neki.

- A-ami azt illeti..n-nekem is hasonlók az érzéseim! - jelentetted ki, és Felixben is megállt az idő. Ő sem hitte el hogy ezt mondtad, de amikor realizàlta mit mondtál ennyit kérdezett.

- Lennél a barátom, T/N? - fogta meg a kezed.

- I-igen, leszek a barátod! - mosolyogtál rá majd maga felé húzott és csókba forrtatok.

Rettenetesen boldogok voltatok. Nem hittétek volna hogy tényleg ennyire jó lesz az első találkozásotok. Olyan volt, mint egy álom.

Pár hét után*

2 hete együtt vagytok. Felix is Seoul-ba költözött és a te sulidba jár. Osztálytársak lettetek. Sokkal boldogabb lettél hogy mindennap találkoztok és a szüleiddel is sokkal jobb lett a kapcsolatod. Ennél boldogabb most nem lehetnél most.

☁︎

2021.02.01.