【Ｈｙｕｎｊｉｎ】

Jeongin szerencsére időben közbelépett, mielőtt Minhónak estem volna, és fölényes vigyorral nyugtáztam, mikor a pörgetés során rá került a választás, hogy igyon. Még visszakapja a múltkori leitatásom.

— Mintha amúgy nem azt csinálnád mindig — böktem még oda félvállról, miután lehajtotta a kitöltött adagot. — De akkor ezek szerint ki nem bírja a piát? – vigyorogtam gonoszul.

— Velem legalább nem lesz az egész net tele holnapra — rázta meg a fejét, mikor az alkohol ütött nála. — Ezt vegyem kihívásnak?

— Vedd — dőltem előrébb térdeimen megtámaszkodva. Valóban ezt akarom? Ha már belefogtam, akkor végig is viszem. — Kössünk alkut. Amelyikünk józanabb marad reggelig, azé lesz a ház egy teljes hétig.

— Kihagyhatatlan — rázta meg széles mosollyal a felé tartott kezem. — Jegyezd meg Jinie, ezt már akkor elbuktad, amikor kigondoltad.

— Azt még meglátjuk — kacsintottam rá.

— Lépjünk máár — nyafogott Jisung, majd kikapta Minho kezéből az üveget, és pörgetett helyette is. — Éés a nyertees — húzta el szavait, míg végül megállt a tárgy pörgése. — Inie! — kiáltott fel, és már nyomta is párom kezébe a poharat.

— Nem muszáj, ha nem akarod, átveszem — néztem rá aggódva.

💔💔💔

【Ｊｅｏｎｇｉｎ】

Minho és Hyunjin szokás szerint nem bírta ki, hogy ne húzzák egymás agyát. Fogadtak is, hogy melyikük fogja jobban bírni. Végül Jisung pörgetett, és rajtam állt meg.

- Nem muszáj, ha nem akarod, átveszem - nézett rám féltve párom.

- Ne aggódj! Nem lesz bajom tőle - húztam le a keserű italt. - Akkor megint én pörgetek - forgattam meg az üveget. Egész jól elszórakoztunk ezzel egy ideig, amikor is már a fél csoport részegen szenvedett a padlón.

- Én fogok nyerni Jinie, és Hanieval ki is fogjuk használni - karolta át a kipirult szőke fiút Minho.

- Minhoe! - lökte le magáról zaklatóját Jisung. -  Inkább nyerd meg!

- Szerintem mi megyünk. Chan és Changbin is eléggé lerészegedett - szedte fel őket a földről Lixie. - Jó buli volt, később találkozunk.

🥀🥀🥀

【Ｈｙｕｎｊｉｎ】

— Aztán csak óvatosan hazafelé, még elkap a csúnyabácsi — kísértem őket ki nevetve, bár a lábaimon is alig tudtam megállni. — Később még beszélünk — intettem nekik, majd visszatántorogtam a nappaliba, ahol rögtön a kanapéra dobtam magam. — Azzal ott mi lesz? — néztem fel, és mutattam az alvó Seungminre.

— Egyszer csak magához tér, és hazamegy — vont vállat Minho, ahogy újra Jisung köré fonta karjait. — Nekünk addig viszont dolgunk van nem, Hanie? — simított a kisebb mellkasára.

— Menjetek már valahol máshol szobára — dobtam feléjük egy párnát. — Ez a ház csakis az enyém és Inieé — ültem párom ölébe, míg átkaroltam a nyakát fél kézzel. — És ez a cica még egy hétig fog még itt lakni velem kettesben, mert nyertem. Valamit még be kell fejezzünk, baba — simogattam mellkasát tenyeremmel, majd szenvedélyes csókba húztam.

💔💔💔

【Ｊｅｏｎｇｉｎ】

- Akkor menjünk át hozzám - kulcsolta össze ujjait Minhóval Jisung.

- Nekem mindegy, hogy hol csak menjünk. Mert már akarlak Hanie. - nyöszörgött a másik, és már távoztak is.

- Jinie, részeg vagy és Seungmin is itt van. Talán nem most kellene - próbáltam meg legalább én józanon gondolkodni, de már nagyon vágytam érintéseire. - Inkább feküdjünk le! Megágyazok itt lent Seungminnak is - néztem az említettre, majd nagy nehezen kitettem páromat ölemből, az alvó fiúra pedig egy pokrócot terítettem.

- Gyere Jinie, menjünk fel! - indultam meg a szobájába.

🥀🥀🥀

【Ｈｙｕｎｊｉｎ】

— Szerintem is ideje lenne lefeküdnünk — követtem őt egész a szobámig, majd ahogy kinyitottam az ajtót, azzal a lendülettel is toltam le Jeongint az ágyra. — Mondtam már, hogy te vagy a legédesebb fiú a világon? Meg tudnék érted halni minden alkalommal, mikor ideges vagy és harapdálod a szád. Annyira.. Ah, csodálatos és csókolnivalóak — ültem derekára, majd hajoltam ajkaira.

Apránként haladtam lejjebb, minden apró bőrfelületre különös figyelmet szentelve, hogy egy kicsiny pontot se hagyjak kényeztetés nélkül. Pár helyen kisebb-nagyobb szívásnyomokat hagytam, ahogy pedig meghallottam jóleső sóhajait, rajtam is végigfutott az alkoholtól mámoros, bizsergető érzés. Épp pólója eltávolításán ügyködtem, mikor addig nem érzett fáradtság uralkodott el rajtam.

— Szerelmes vagyok beléd, Inie és mindennél jobban szeretlek — hajtottam fejem mellkasára, ahogy elmotyogtam szavaim, és szorosan magamhoz ölelve testét nyomott el az álom.

💔💔💔

【Ｊｅｏｎｇｉｎ】

Kicsit megijedtem, amikor az ágyra lökött, és rámmászott. Jelenleg egyikünk sem volt olyan állapotban, hogy ez megtörténhessen. Egy hétig úgyis a miénk lesz a ház, lesz bőven alkalmunk bepótolni.

Megkönnyebbülten lélegeztem fel, amikor meghallottam egyenletes légzését.

- Én is szerelmes vagyok beléd Jinie, és én is nagyon szeretlek - suttogtam, miközben tincseit simogattam. - Le kellene vennünk a ruhát és pizsi felvenni - motyogtam, azonban ő már mélyen aludt. Finoman lehámoztam magamról, majd övét kicsatolva megszabadítottam farmerétől, ezt követően pedig betakartam és én is átöltöztem. Így csak kényelmesebb. Végül én is elaludtam.

🥀🥀🥀

【Ｈｙｕｎｊｉｎ】

Egész éjjel úgy aludtam, mint akit fejbe csaptak, mély álmom semmi sem törte meg egész reggelig, amikor eszméletlen hányingerre és fejfájásra ébredtem. Jeongin meglepően még mellettem aludt, ezért feltűnésmentesen próbáltam kijutni minél hamarabb a mosdóba, hogy kiürítsem felkavarodott gyomrom tartalmát. Múltkor is megígértem magamnak, hogy többé alkohol közelébe se megyek, mégis ismét itt kötöttem ki. De megérte, nem? Egy hétig szabad leszek Jeonginnal, még ha pár nap be is kell majd menjünk gyakorolni. Bár a szüleiről nem tudtam, mikor is érkeznek meg pontosan, ha arról lenne szó, simán el tudnám intézni, hogy még egy kis időre nálunk tartózkodjon a fiuk. Na igen... Mert még nem tudnak a történtekről. Bár az apját alig lehetett látni, az édesanyja szinte minden mozdulatunkról tudott, mégis őszintén féltem a reakciójától. Csak az első alkalomról volt szó, és csak egy fiúval, velem történt meg.
A wc felé hajolva vártam a csodát, hogy végre jobban legyek, míg ehhez hasonló gondolatok cikáztak amúgy is sajgó fejemben.

💔💔💔

【Ｊｅｏｎｇｉｎ】

Reggel amikor magamhoz tértem, párom nem volt mellettem. Furcsálltam a dolgot, hisz általában én kelek korábban, így tehát kimásztam az ágyból, hogy megkeressem. A nappaliban Seungmin még mindig aludt. Elég rendesen leitta magát ő is. Nem tudom, milyen lány lehetett az, aki visszautasított egy ennyire édes fiút, de mindegy is. A fürdőszobába érve megpillantottam a wc mellett térdelő szerelmemet, aki látszólag nagyon is küzdött valamivel.

- Jól vagy Jinie? - simogattam meg hátát. - Nem kellett volna ennyit innod. Kellett ez neked? - sóhajtottam. - Keresek neked valami gyógyszert! - segítettem fel a földről, majd a konyhába vezettem. Az egyik fiókból előszedtem egy kis hányinger csillapító bogyót, majd egy pohár vízzel együtt átnyújtottam neki.

🥀🥀🥀

【Ｈｙｕｎｊｉｎ】

— Életmentő vagy, Inie — vettem be a gyógyszert, majd helyet foglaltam az egyik széken, félig az asztalon feküdve. — Kettőnkért bármit. De legközelebb emlékeztess, mielőtt hülyeséget csinálok — motyogtam a karjaimba. — Úgy néz ki, Seungmin is eléggé kidőlt. Szegény, biztos nagyon kivan — pillantottam futólag a mélyen alvó fiúra. — Amúgy tényleg, anyudék mikor jönnek haza? — hoztam fel egy random témát, hogy addig is eltereljem a figyelmem testi állapotomról. — Gondolom... Ideje lenne beszélni vele arról, hogy a pici Jeongin már nem szűz — haraptam be alsó ajkam.

💔💔💔

【Ｊｅｏｎｇｉｎ】

- Sajnos szegény tényleg eléggé kivan. Nem értem, hogy az a lány miért utasította vissza, hisz annyira kedves és édes fiú. Szerintem simán megérdemelt volna egy esélyt - pillantottam én is az említettre, majd szép lassan tudatosult bennem párom kijelentése. - Istenem, ki is ment a fejemből! Ma este. De csak anya jön. Apának még mindig dolga van, és anya is csak pár napra jön - kaptam elő telefonom, amin már volt is egy üzenet, hogy elindult. - Én erre még nem állok készen. Mégis, hogy mondjam el neki? Tudom, hogy megértő és mindenben támogat, de ez annyira zavarbaejtő. Segítened kell! De ezúttal normálisan. Nem úgy, hogy csak még cikibb helyzetbe hozol - kuncogtam. - Csinálok valami reggelit. Mit szeretnél enni?

🥀🥀🥀

【Ｈｙｕｎｊｉｎ】

— Máris jön?! — emeltem meg ijedtségemben kissé a hangom, mire a nappali felől elégedetlen morgást kaptam, aminek hatására ismét normális hangszínt erőltettem magamra. — Nekem sem ártana jól kijönni a dologból, segítek ahogy tudok. Azért még szükségem van minden testrészemre — kuncogtam. — Mondjuk szerintem anyud meg fogja érteni, eddig is támogatott minket... Még ha nem is tud a kapcsolatunkról. Basszus — fejeltem le az asztallapot. Ha még csak az alap dolgokkal sincs képben, tényleg nehéz dolgunk lesz elmagyarázni ezt az amúgy is kényes helyzetet. — Kitalálunk majd valamit... Addig is a palacsinta jó lesz. Hátha bent is marad – utaltam hányingeremre.

💔💔💔

【Ｊｅｏｎｇｉｎ】

-  Nekem is kiment a fejemből, ha nem kérdezel rá, talán el is felejtem - sóhajtottam, majd előkutattam egy újabb szem gyógyszert. - Ezt vidd oda Seugminnek, én addig nekilátok a palacsintának - nyújtottam át neki. Tényleg nehéz dolgunk lesz. Sokkal könnyebb lenne, ha anno elmondtam volna, hogy összejöttünk, de anya csak annyit tud, hogy kedveljük egymást. Annyira féltem, hogy a gyomrom is szinte liftezett.

- Ahh, soha többé ne adjatok alkoholt - ült le az asztalhoz Minie, arcán pedig látszott mennyire is szenved.

- Ne aggódj! Egyikőtök sem kap többet - kuncogtam felidézve a tegnap estét. - Most viszont egyetek! - tettem eléjük a gőzölgő tálat.

🥀🥀🥀

【Ｈｙｕｎｊｉｎ】

Már épp mentem volna a gyógyszerrel Seungminhez, mikor kótyagos fejjel belépett a konyhába, így a bogyót simán a kezébe nyomhattam, mielőtt visszadobtam volna magam székemre. Hiába illatozott fenségesen előttünk a frissen készült palacsinta, elég nyúzottan fogtunk hozzá az adagunkhoz, amit egyedül az alkohol számlájára írhattunk fel.

— A többiek hazamentek? — szólalt meg egy kis idő után Seungmin.

— Még tegnap este — erősítettem meg kijelentését. — Minho elhúzott párzani Jisunggal, a másik kettőt pedig Lix kaparta össze a földről.

— És én itt maradtam kidőlve — vonta le a következtetést kis idő múlva. —Ideje lenne nekem is mennem.

— Addig maradsz, ameddig akarsz. Elég szarul nézel ki— nyugtattam a magam módján a fiút.

— Köszi, de te se jobban — nevetett, de meg is bánta, mikor fájdalmasan felszisszent a valószínűleg fejébe nyilaló fájdalomtól. — Megleszek, hívok egy taxit — válaszolta, mire csak biccentettem. — Ugye nem csináltam semmi... Furát? — tette fel a kérdést, mintha csak akkor jutott volna eszébe.

💔💔💔

【Ｊｅｏｎｇｉｎ】

- Elég ha csak én emlékszem rá kettőnk közül - nevettem. - Ha megetted, öltözz! Átmegyünk hozzánk,  addig is írok Jisungnak - kaptam elő a telefonom.

Foxyyyy 🦊
Jó reggelt hős szerelmes! Mond, hogy még nem tettetek kárt egymásban.

Squirrel 🐿️
Ne aggódj! A fejfájást és hányingert leszámítva minden csodás volt. Nézd milyen édesen alszik! - küldött egy képet Minhóról.

Tényleg nagyon aranyosak tűnt, nem úgy mint általában. Megnyugodtam, hogy mindketten jól vannak, ezért kikísértem Seungmint a taxihoz, majd felcipeltem Hyunjint az emeletre. - Öltözz kérlek! - kaptam magamra én is valami ruhát, de ő továbbra sem kezdett hozzá.

🥀🥀🥀