【Ｈｙｕｎｊｉｎ】

- Igen? - húztam az agyát vigyorogva. - Akkor mutasd is meg - mélyítettem el csókunkat, míg tincsei közé túrva húztam közelebb magamhoz.

Kezeimet lassan, kimérten vezettem lejjebb felsőteste vonalán, míg meg nem állapodtam nadrágja felső részénél, ahol elidőztem egy darabig, mielőtt az anyag alá csúsztattam volna ujjaim. Tenyereimmel megállapodtam félgömbjein, néha-néha lágyan megszorítva őket. Soha nem akartam elengedni ezt a pillanatot, legszívesebben örökké így maradtam volna. Csak mi ketten. Senki más.

💔💔💔

【Ｊｅｏｎｇｉｎ】

- Én szívesen folytatnám, de mi lesz ha hamarabb visszaérnek, vagy ha el se mentek? - néztem fel szemeibe, míg számat kezdtem rágcsálni, hogy ne adjak hangot élvezeteimnek. Annyira jó érzés volt újra érezni csókját és érintéseit. - Talán máskor kellene megejtenünk ezt a dolgot - húztam végig ujjam mellkasán. - Amikor tényleg csak kettesben lehetünk, és nem zavarhatnak meg. Mondjuk, ezek után átmehetnénk hozzánk is, vagy elküldhetnénk valahová Minhót - ötletelgettem.

🥀🥀🥀

【Ｈｙｕｎｊｉｎ】

- Nagyon belejöttél a dologba, még a végén rosszul fogom magam érezni, hogy megrontottalak - kuncogtam. - De én teljesen bennevagyok, még meglátjuk, hogy lesz. Csak végezzünk, és egyedül a tiéd vagyok - adtam egy gyors puszit ajkaira, majd legurítottam magamról, és az ajtóhoz léptem. Mély levegőt vettem, mielőtt teljes erőmből dörömbölni kezdtem az ajtón. - Minho, engedjetek végre már ki minket! Megbeszéltünk mindent, tehát szállj le végre Jisungról és nyisd ki az ajtót!

💔💔💔

【Ｊｅｏｎｇｉｎ】

Örülök, hogy ilyen hamar meg tudtuk beszélni az egészet. Igaza volt Jisungnak, csak át kellett jönnünk. Mondjuk az ő segítségük is kellett. Miután megbeszéltük, hogy máskor folytatjuk, Hyunjin lépett az ajtóhoz, azonban nem érkezett válasz.

- Szerintem tényleg elmentek - sóhajtottam. - Szólnunk kellene Felixéknek, hogy jöjjenek hamarabb és engedjenek ki - ötleteltem. - Felhívnám őket, de nincs itt a telefonom. Neked megvan a számuk?

🥀🥀🥀

【Ｈｙｕｎｊｉｎ】

- Hát ilyen nincs - dobtam le magam az ágyra duzzogga. - A saját házamba, a saját szobámba zártak be! Ezért még megölöm Minhót egyszer, csak kerüljön a közelembe - morogtam, míg előhalásztam telefonom a zsebemből. - Megvan, de az egy másik kérdés, hogy be tudnak-e majd jönni... Remélem az a macskamániás nem vitte el a pótkulcsot. Tessék, beszélj inkább te - nyomtam a kezébe a készüléket. - Én addig kitervelem, hogy tudnám ezt nekik visszafizetni.

Tudtam, hogy nélkülük nem békültünk volna ki még egy jó darabig, mégsem tudtam elfogadni a tényt, miszerint ilyen egyszerűen ott hagytak minket. Nem panaszkodtam, igazán élveztem ezt a kis időt, amit Jeonginnal tölthettem el kettesben, egyedül a bizonytalanság zavart, hogy mikor is jönnek vissza. Annyira azért mégsem akartam kiszolgálni egyikőjüket sem, hogy ingyen műsort szolgáltassak a privát életemből, így nem tehettem mást, mint visszafogni magam a kisebb szeretgetésétől.

💔💔💔

【Ｊｅｏｎｇｉｎ】

- Felix? - szóltam bele a telefonba, amint tárcsáztam a számát. Még jó, hogy megjegyeztem, különben igazán nagy bajban lennénk.

- Szia Inie. Mizujs? - szólt bele a megszokott kellemes hangján.

- Szükségünk lenne a segítségetekre - sóhajtottam. - Minho és Jisung bezártak minket Hyunjin szobájába, utána elmentek, és most nem tudunk kijönni. Átjönnétek, hogy kiengedjetek?

- Hogy érted azt, hogy bezártak? - nevette el magát. - Mindjárt indulunk. Elméletileg Binienek még van valahol egy másolatkulcsa. De most lerakom. Aztán nehogy olyan látvány fogadjon minket, aminek nem kellene - jegyezte meg viccelődve, majd kinyomta a telefont.

- Elméletileg nemsoká jönnek - néztem páromra, aki látszólag nagyon szenvedett. - Mi a baj? - léptem közelebb hozzá majd megöleltem.

🥀🥀🥀

【Ｈｙｕｎｊｉｎ】

- Semmi, hagyd csak - sóhajtottam mélyet, ahogy jobban magamhoz öleltem őt. - Legalább te még itt vagy nekem ezekben a nehéz időkben is - szipogtam drámaian, ahogy eldőltem vele az ágyon. - Azért kíváncsi vagyok, mit csinálhatnak, mikor lényegében miattuk hívtuk össze a társaságot. Na jó mégsem - ráztam meg a fejem, amint egyre több lehetőség jutott eszembe kettőjüket illetően. - Amúgy meg - szólaltam meg pár néma perc után - mondtad korábban, hogy össze kéne valahogy hozzuk őket. Az a leitatásos ötleted nem is annyira rossz - néztem rá vigyorogva, mikor kivülről ajtónyitódást, beszélgetésfoszlányokat és kulcscsörgést hallottam meg. Felixék. - Végre - ültem fel a nyílászárót figyelve.

💔💔💔

【Ｊｅｏｎｇｉｎ】

- Szóval tényleg bezárt titeket az a két idióta? - nézett ránk nevetve Changbin, miután kiszabadultunk. - Azt hittem azért ennél érettebbek vagytok.

- Vagyunk? - vontam fel szemöldököm. - Mi nem csináltunk semmit.

- Az most nem számít. Ők hol vannak? Lassan Seungmin és Chan is itt lesznek, szólnunk kellene nekik - vette elő telefonját Lixie, de még mielőtt tárcsázhatta volna őket, betoppantak az ajtón.

- Han Jisung és Lee Minho! - trappoltam mérgesen eléjük. - Mégis hogy képzeltétek ezt? Az egy dolog, hogy bezártatok, de hogy még itt is hagytatok minket, gonoszság volt!

- Ugyan Inie, miattatok csináltuk. Meg talán magunk miatt is. Nem akartunk semminek sem a fültanúi lenni - kuncogott Jisung.

🥀🥀🥀

【Ｈｙｕｎｊｉｎ】

- Mintha amúgy bármit is csináltunk volna - tettem karba kezeim idegesen.

- Mi megadtuk a lehetőséget rá, azért remélem összetakarítottatok - vont vállat Minho sokatmondó félmosollyal, majd el is tűnt a konyhában, Jisunggal rögtön a nyomában.

- De várjatok, mi? Seungmin is jelentkezett? - tudatosult bennem az előbb kapott információ. - Erről miért nem szólt már megint senki nekem? - dobtam le magam a kanapéra.

- Én pedig miért nem lepődök meg ezen? - nevetett Changbin, míg helyet foglalt mellettem. - Mindig is ilyen voltál, nem csalódtam benned - karolt át és veregette meg a vállam.

Épp vissza akartam volna valamit vágni, mikor ismét csengettek. Minden további nélkül löktem le magamról az idősebb kezét, és engedtem be a két újonnan érkezőt.

- Bocsi, hogy késtünk, még felvettem út közben Seungmint - bökött fejével a másik fiú felé Chan. - Ugye nem maradtunk le semmiről?

- Arról biztosíthatlak titeket... - motyogtam. - Gyertek be - nyitottam szélesebbre az ajtót, majd a nappaliba vezettem őket.

Idő közben Jisungék is kijöttek a konyhából pár nasival és piával, amiket el is helyeztek a kicsiny dohányzóasztalon. Miután mindenki elhelyezkedett, én is magam elé ültettem Jeongint, hátulról átkarolva őt, míg fejemet vállán pihentettem.

- Végre elmondjátok, mi volt? - néztem kérdőn az előttünk álló három fiúra. Úgy nézett ki, hogy egyedül őket informálták a dologról, mivel Seungmin is ugyanolyan izgatottan bámulta őket.

💔💔💔

【Ｊｅｏｎｇｉｎ】

- Az engem is nagyon érdekelne - váltogattam köztük tekintetem.

- Hát, talán itt lenne az ideje, hogy elmondjuk - karolta át Lixiet Changbin.

- Talán az lenne a legjobb, ha Chan mesélné el - hárított egyből Jisung, így minden figyelem a legidősebbre összpontosult.

- Huh, akkor elmesélem - csapta össze tenyerét. - Beérve enyhén rettegtünk, legalábbis én. A fiúk ott is halál nyugodtak voltak. Lixie és Minho végig velünk voltak, ahogy Seungmin is. Mi előadtuk egy saját szerzeményünket, majd cseréltünk, és akkor Minie ment be. Aztán pedig megtudtuk, hogy...

- Hogy felvettek minket! Mától egy csapatba tartozunk - szakította félbe a másikat Jisung izgatottan.

- Erre innunk kell! - szólalt fel Changbin, majd neki is látott az alkohol szétosztásának.

- Annyira örülök nektek. Nagyon boldog vagyok most - néztem végig rajtuk fülig erő mosollyal.

- Én is, főleg hogy egy bandába debütálunk mind - vigyorgott Han.

- Hogy érted azt, hogy mind egy bandában? Miről tudsz még? - tette fel a kérdést Seungmin, így mind a fiú felé fordultunk.

🥀🥀🥀

【Ｈｙｕｎｊｉｎ】

- Úgy néz ki, ez az egész privát meghallgatásos dolog egy nagyobb projekt része volt, ahol különleges embereket kerestek az új bandájukba - vette át a szót Chan. - És ezek lennénk mi. Még mindig hosszú út áll előttünk, de az biztos, hogy egy banda tagjai leszünk - fejezte be széles mosollyal mondanivalóját, majd átvette a felé nyújtott poharat. - Ránk és a Stray Kids jövőjére - emelte meg az üveget.

- Stray Kids? - kaptam kézbe én is adagom, majd nevetve követtem gesztusát. - Nem is illene ránk más jobban. Annyira hihetetlen az egész...

- Pedig muszáj lesz elfogadd, hogy ezentúl naponta fogod látni az ellenálhatatlan arcom - vigyorgott szélesen Jisung.

- Inkább vakulok meg előbb - forgattam meg szemeim viccelődve.

- Már akkor megtörtént, mikor elsiklottál Han szépsége felett - szólt vissza Minho, amit egy pillanat néma csend, majd hangos ujjongás követett.

- Uuuu Minsuung - húzta az agyukat Felix.

- Te csak hallgass, Changlix - dobta meg lakótársam őt egy párnával.

- Héé, és mi van ha én vagyok felül? - kapta el a puha tárgyat.

- Ezt te sem gondoltad komolyan, cica - adott csókot nevetve ajkaira Changbin.

- Komolyan én vagyok az egyetlen szingli itt? - nézett körbe kétségbeesetten Seungmin.

- Nem vagy egyedül - nevetett fel kínosan Chan.

- Ew, köszi, inkább kihagyom - fintorodott el, és húzódott arrébb Minie.

- Nem jött össze a randid? - kérdeztem felé fordulva.

- Friendzoneolt! Engem! - akadt ki teljesen a témára, ahogy fenékig húzta pohara tartalmát, amitől rögtön fintor ült ki az arcán.

- Őszinte részvétem - paskoltam meg a vállát együttérzően, de már nyúlt is a következő adag piáért, én viszont párom felé fordultam. - Inie, biztos rendben leszel? Azért ne igyál sokat - figyeltem egyre piruló arcát.

💔💔💔

【Ｊｅｏｎｇｉｎ】

El sem tudom hinni, hogy tényleg mind egy bandába kerülünk, aminek a neve Stray Kids lesz. Mennyire menő már? Mindenki lehúzta a poharát, ezért én is követtem cselekedetüket. Seugmin még talán túlzásba is esett, hisz visszautasította leendő barátnője.

- Minie, szerintem ne igyál annyit - súgtam oda neki.

- Jól vagyok, ne aggódj! - válaszolta, majd egy újabb pohárral is lehúzott.

- Játsszunk! - vetette fel az ötletet Lixie. - Üvegezzünk, és akin megáll, iszik.

- Huh, remélem mindenki jól bírja a piát - jegyezte meg Minho Hyunjinre pillantva. Éreztem, hogy páromnak nem éppen tetszik, hogy megint szóba került ez a téma, ezért inkább közbe léptem.

- Én pörgetek! - nyúltam az üvegért. - Hah, Minho! - állt meg nála. - Tessék - toltam elé egy pohár italt.

- Én nem iszok. - tiltakozott.

- Olyan nincs, mindenki iszik. Ez egy buli, senki sem maradhat ki - jelentette ki Changbin ellentmondást nem tűrő hangon.

- Rendben, de aztán ha valakira rámászok, ne én legyek a szar - nevette el magát, majd megitta a löttyöt.

🥀🥀🥀