【Ｈｙｕｎｊｉｎ】

Sietősen szedtem lábaim, hogy időben elérjem az órám, ám kellemesen csalódtam, mikor az osztályban egy tanár sem tartózkodott. Furcsálltam a dolgot, hiszen az egyik legszigorúbbal kellett volna végigszenvedjük a tanításra kijelölt ötven percet, de inkább nem firtattam a dolgot, csak egyszerűen kiélveztem a helyzetem. Letelepedtem az egyik kisebb társasághoz, hogy addig is elüssem az időt, de őszintén sejthettem volna, hogy rögtön vallatni kezdenek a korábbi botránytól kezdve párkapcsolatomig. Szenvedésemből Minho jötte mentett fel, amit simán égi áldásként tudtam be.

- Te hogyhogy nem vagy órán? - néztem rá, mikor letelepedett mellém az egyik pad tetejére.

- Te hogyhogy kivételesen bejöttél... Lyukas órára? - nézett végig rajtam, de vállat vont. - Úgy tűnik valami zűr van a tanároknál, de hozzánk sem jöttek be, és gondoltam benézek. Ne is tagadd, tudom hogy hiányoztam - borzolta össze a hajam.

- Hé! - mordultam fel.

- Úgyis mindegy neki, egy vihar sem segítene rajta - nevetett fel duzzogó arcom láttán. - Tényleg, azt hallottam, a haverjaid ma délután fognak felvételizni. Sok sikert nekik, adjanak bele mindent és simán bejutnak - paskolta meg a vállam. - Fogalmam sincs, mi ütött a papiba, hogy ilyen sok helyet kínál fel hivatalos meghallgatásokon kívül, de eléggé elszántnak tűnt a dologgal kapcsolatban.

- Mármint mivel? - pislogtam rá kérdőn.

- Még én sem tudom - vont vállat. - Akkor, amikor éjjelre behívtak, volt egy megbeszélésünk, ahol dumált valamilyen innovációs fiúcsapatról, de semmi konkrétat nem mondott. Előbb-utóbb csak kiböki, mit akar, addig meg várunk. Ki tudja, lehet addig én is felszedek valakit - nevetett fel.

💔💔💔

【Ｊｅｏｎｇｉｎ】

Miután az egész órát átbeszélgettük, kicsengettek, mi pedig azonnal szétszéledtünk. Igaz, tesink következett, aminek annyira nem örültem, de kénytelen voltam átöltözni majd a tornaterem felé venni az irányt.

- Nahát Jeongin, jól nézel ma ki! - mért végig a tanár, amitől a hideg futkosott a hátamon.

- Köszönöm - hajoltam meg, majd helyet foglaltam a padon.

- Mondd csak, mi a helyzet veled és a barátoddal? Jól megvagytok?

- Ez elég személyes dolog - ráncoltam össze szemöldököm. - És az iskolában amúgy sem hiszem, hogy szabad ilyesmiről beszélni - gondoltam itt a meleg témára
.
- Ugyan. Csak négy szem közt vagyunk. - ült le mellém. Megijesztett közelsége. Mégis miért ilyen nyitott most? Ekkor azonban megcsörrent telefonom.

- Elnézést, de ezt fel kell vennem. Még nem kezdődött el az óra - pattantam fel a padról és kisiettem. - Szia anya!

- Inie drágám! Minden rendben? Már nagyon hiányzol. Jól vagy? - hallottam meg a hangját.

- Minden remek. Hyunjinhoz költöztem egy időre, hogy ne legyek egyedül, de ezt leszámítva semmi sem történt.

- Ennek örülök. Hétvégén hazaugrok, hívd át őt is vacsira. A kedvencét főzöm - hallottam hangjából, hogy mosolyog.

- Rendben. De... Valami fontosról szeretnék veled beszélni - sóhajtottam. Mégis hogy mondjam el neki, hogy lefeküdtem Hyunjinnal?

🥀🥀🥀

【Ｈｙｕｎｊｉｎ】

— És ezt most minden utalás nélkül mondod, mi? — vontam fel a szemöldököm. Akármennyire is szerettem volna bízni benne, még mindig frissnek számított nálam az egész helyzet, amivel a kapcsolatom próbálták megszakítani, így csak kétkedően tudtam fogadni ezen kijelentését is.

— Dehogyis, alig várom a pillanatot, hogy megint kettesben legyünk, és magamévá tegyelek — forgatta meg a szemét. — Azért ne nézz hímringyónak, köszi.... De ha úgy alakulnának a dolgok, tudod hol találsz — kacsintott.

— Idióta — ütöttem mellkasába, amit csak nevetve fogadott.

— Amúgy meg sosem hagynám, hogy dominálj, van még annyi méltóságom. Mondjuk... Jeonginnal megértem, hogy kerülhettél felülre — vigyorgott.

— Te... — meredtem rá. — Miért tud mindenki mindent a magánéletemről?! — fejeltem le a padot.

— Már nem azért zsenikém, de talán nem kiszívott nyakkal kellett volna megjelenni a suliban napokkal ezelőtt. Viszont ha már itt vagyunk, fogadd személyes gratulációm — paskolta meg a vállam. — Előttem fektettél meg valakit.

— Hogy mi?! — kaptam fel a fejem. — Azt ne mondd, hogy–

— Figyelj, nem mindenkinek jött össze egy életre szóló kapcsolat — vont vállat. — Én nem sietek sehova.

— Jogos — ejtettem felé egy halvány mosolyt.

Még beszélgettünk egy darabig, mielőtt kicsengettek volna, ő pedig egy könnyed intéssel távozott a teremből, jó pár szerelmes női sóhajt hagyva maga után, amit csak egy unott szemforgatással díjaztam. Ha minden igaz, Inieéknek tesijük következett, így nem láttam sok értelmét elé menni az öltözőbe, a szünetem további részét pedig kockulással töltöttem.

💔💔💔

【Ｊｅｏｎｇｉｎ】

A napom további része hamar eltelt, hisz végig azon rágódtam, hogyan is mondhatnám el anyának. Eddig mindenben támogatott és megértett, de nem tudom ezt hogy fogadná.

- Te is jössz velünk Inie? - karolta át vállam Jisung, ezzel kizökkentve gondolataimból.

- Hova? - néztem rá értetlenül.

- Hát tudod, mi ma felvételizünk - kuncogott Seungminnal az oldalán. - Már csak Chant és Changbint kell valahonnan előkeríteni.

- Én inkább hazamegyek. Megbeszéltük Hyunjinnal, hogy ma filmezünk, de szurkolni fogok nektek. - mosolyodtam el.

- Sebaj. Legalább Lixie ott lesz - sóhajtott Minie.

- Remélem Minho is eljön. Bár akkor lehet elrontanék mindent. De annyira helyes - kezdte el megint az agyalást Jisung.

- Nyugi, minden jó lesz. Ha pedig felvesznek, hívd el randira vagy valami. - biztattam. - Én viszont indulok. Sok sikert!

Hyunjin háza felé vettem az irányt, közben pedig írtam neki egy üzenetet.

Inie baba 💞
Otthon várlak.

Hazaérve engedtem magamnak egy kád vizet, hisz tesin eléggé leizzadtam. Nem hiszem, hogy Jinie örülne neki ha ott bűzölögnék neki. Mikor már elég víz volt a kádban, elzártam a csapot és belefeküdtem. Már szükségem volt rá.

🥀🥀🥀

【Ｈｙｕｎｊｉｎ】

Mikor a terminátor tanárunk kihagyta a kínzásunkra való alkalmat a lyukas órával, még csak nem is sejtettük, hogy ezt valahogy számon is fogja tőlünk kérni. Arra pedig végképp nem, hogy erre még aznap akart sort keríteni egy plusz órával. Akármennyire is voltunk felháborodva, nem tehettünk mást, mint a feleslegesnek tűnő szitkozódások után bent maradni arra a plusz alkalomra. Csak mélyet sóhajtottam, mikor megkaptam Inie üzenetét, hogy ő már otthon van, és csak remélni tudtam hasonlókat magammal kapcsolatban.
Kész szenvedés volt az amúgy is nehezen múló matekóra, melynek végeztével úgy siettem ki a teremből, mint addig soha. Pár perc séta után végre én is élvezhettem az otthon melegét, aminél többet kívánni sem tudtam volna abban a pillanatban.

— Inie, megjöttem! — kiáltottam el magam válasz reményében.

💔💔💔

【Ｊｅｏｎｇｉｎ】

A

zt hiszem sikeresen elszunyókáltam a kádban, ugyanis párom hangjára tértem magamhoz.

- Inie, megjöttem!

- Máris kész vagyok! - kiáltottam vissza. Hogy aludhattam el? Kihúztam a dugót majd felállva törölközni kezdtem. Nem is én lennék esküszöm. Megszárítkoztam, de mivel nem vittem magammal ruhát, így egy szál törölközőben mentem ki a nappaliba.

- Ne haragudj, de elaludtam - vakartam meg zavaromban a tarkóm. - Felöltözök, utána pedig rendelünk valami kaját a sorozatozáshoz. Mit ennél szívesen? - indultam meg a szobánkba, majd szekrényemből valami rám jót kerestem elő.

Eskü nem hiszem el, hogy tényleg bealudtam. Ő dolgozik többet, még suliba is többet kellett bent lennie, erre én fáradok el. Mégis miben? A semmit tevésben? Mi lesz velem, ha elkezdődnek a gyakorlatok?

🥀🥀🥀

【Ｈｙｕｎｊｉｎ】

Csak kuncogva figyeltem, ahogy még félig aludva felbotorkált a szobánkba, és egy szál törölközőben kutatott valamilyen ruha után.

— Semmi baj, Picim — öleltem át hátulról, és adtam puszit tarkójára. — Én is nagyon fáradt vagyok már, megértem — simultam hozzá teljesen, míg hasát cirógattam ujjaimmal. — Pihenjünk kicsit, rendben? Kemény hét lesz a következő Minho elmondása szerint, addig is ki kell élvezzük minden pillanatát — csókoltam nyakába. — Legyen ez — vettem le a polcról egy hatalmas méretű pólót, amiben én is kétszer elférek legalább. — Lent várlak — csaptam fenekére, ahogy lementem a földszintre.

Gyorsan összedobtam egy zacskó popcornt, s azzal, valamint egy puha takaróval feltelepedve a kanapéra vártam Inie érkezését.

💔💔💔

【Ｊｅｏｎｇｉｎ】

Sejtettem, hogy igaza volt az elkövetkező hetünket illetően; biztos nehéz lesz. És az azt követő is. Ki tudja mi vár ránk még később?
Magamra kaptam az általa választott felsőt illetve egy alsógatyát, majd miután hajamat is megtöröltem, hogy ne csöpögjön belőle a víz lecsoszogtam páromhoz.

- Nem vagy éhes? Elég lesz csak a popcorn? - ültem le mellé, miközben a kezében lévő tálat tanulmányoztam. - Mellesleg melyik sorozatunkat nézzük újra? Kedvem lenne most valami aranyos szerelmi drámához. Azokról mindig te jutsz eszembe, én édes kis drámakirályom - kuncogtam, miközben elcsórtam pár szem kukoricát a tálból.  - Ahh, az egyik legfinomabb dolog a földön. - ízlelgettem a fehér kis finomságot.

🥀🥀🥀