【Ｈｙｕｎｊｉｎ】

Minden gond nélkül, teljesen feldobódva vettem az irányt termem felé azzal a tudattal, hogy hála Jeonginnak, megúsztam a háromnapos felfüggesztést. Ahogy beléptem az osztályba, odaköszöntem pár embernek, majd helyet foglaltam a megszokott, ablak melletti padomban. Jó kedvem ellenére nem terveztem egyelőre különösebb beszélgetésbe elegyedni senkivel, inkább csak a kapott étrendet és programot kezdtem el tanulmányozni, amit aznap reggel küldött át Minho. Úgy néz ki, valóban dolgozni ment be éjszakára, amiért kicsit sajnáltam is, de egyben örültem neki, ugyanis másképp nem tölthettem el volna Inievel egy olyan csodálatos estét. Az emlékre ösztönösen simítottam végig kissé kilátszó kulcscsontomon, ahol ajkai munkája látszódott nem is annyira halványan.

- Uu, csak nem elvesztette végre a szüzességét az ártatlan Hyunjinie? - hallottam meg egy idegesítő hangot hátam mögül, mire csak szemet forgatva igazítgattam meg pólómat.

- Komolyan nincs jobb dolgod, mint rajtam csámcsogni, Jae? - néztem rá unottan.

- Naa, nem kell ilyen szégyenlős lenni - bökött vállba. - Szokj hozzá, úgyis csak órák kérdése, és megint a celeb seggedről fog mindenki beszélni. Ha tudnád, hány szegény szívet törtél ezzel össze - szipogott drámaian.

- A tiéddel az élükön, mi? - vontam fel az egyik szemöldököm minden életkedv nélkül.

- Azt egy szóval sem mondtam - vont vállat. - De azért többet vártam tőled ennél. Komolyan azzal a kis pisissel? Még Sötétség is jobb volt nála! Amúgy titkon szurkoltam nektek, de nem csodálom, hogy dobtak ezzel a pedomaci hajlamaiddal - vont vállat. - Hány éves is a kölyök? Legális egyáltalán már?

Próbáltam magamon uralkodni, de mikor Jeongint kezdte piszkálni, az utolsó szál cérna is elszakadt bennem, és idegesen kaptam pólója nyaka után, hogy megismertessem öklöm a nagyképű pofájával, de ekkor benyitott a tanár, az osztályra pedig síri csend borult.

- Mi folyik ott?! - hallottam meg az idősebb nő ideges hangját.

- Elnézést - bámultam még egy darabig a vigyorgó fiú képébe, majd engedtem el. - Semmi.

- Én is így gondoltam - tette le a naplót a katedrára, én pedig püffögve dobtam le magam a székre.

💔💔💔

【Ｊｅｏｎｇｉｎ】

Aznap szerencsére nem volt túl sok órám, amin részt kellett vegyek, az is a lazább tantárgyak közé tartozott. Az annyira várt délután is hamar elérkezett, így Felixszel oldalamon indultam haza. Igaz, most egy időre Hyunjinnál lakom, de pár cuccért  haza kellett ugranom.

- Szóval? Mesélj el mindent részletesen - foglalt helyet ágyamon, míg én ruháimat pakolásztam. Szép sorjában - néhány részletet persze kihagyva - meséltem el neki a történteket, amit hatalmas vigyorral az arcán hallgatott. - Annyira tudtam, hogy ez lesz. Olyan boldog vagyok, örülök nektek. Ha majd egy bandában debütálunk, ti lesztek a kedvenc shipem - ölelt magához, míg örömében sikítozni kezdett. - A Hyuninhez mit szólsz? Jó név kettőtöknek?

- Lixie, te bolond vagy - nevettem el magam én is. - Ez esetben nekem meg ti lesztek a kedvenceim - utaltam ezzel rá és Biniere.

- Azt reméltem is - kuncogott, de ekkor csengetett valaki. Fel sem tűnt hogy már beesteledett. Hogy elrepült az idő.

- Nyitom!

🥀🥀🥀

【Ｈｙｕｎｊｉｎ】

A nap további része szinte csigalassúsággal telt, egész végig az elkövetkező délutánomon járt az agyam, hogy mégis mire kéne számítsak. Minho üzenete alapján a diétát csak jövő héttől fogom kezdeni, viszont a legfontosabb dolgokba már ma be leszek avatva. Nem akartam suliidőben ezzel zaklatni, ezért megvártam, amíg az utolsó órámnak is vége lesz, majd a suli előtt ácsorogva vártam érkezését.

- Bocsi, az a vénség nem akart az Istenért sem elengedni - rontott ki az ajtón lihegve. - Csak debütáljak végre, és itt hagyom ezt az egész kócerájt - morgott maga elé idegesen.

- Nyugi, biztos nemsokára eljön az is - indultam meg vele együtt az autója felé.

- Bárcsak minden ilyen egyszerű lenne - dobta a hátsó ülésre táskáinkat, majd ő is elfoglalta a helyét a volán mögött.

- Hogy érted? - fordultam felé.

- JYP papa új fiúbandát akar magának, de nem tetszik neki a választék a mostani traineek közül pár embert kivéve persze - villantott egy sokat mondó vigyort. - Nagyon úgy néz ki, hogy erősen ragaszkodik a fejében kialakított koncepthez, ami két dolgot jelenthet. Vagy évekig kell várnia, hogy megtalálja a rá alkalmas embereket, akiket közben ki kell képezzen, vagy mázlista lesz, talál pár balfékot, akiket utána agyon dolgoztat a tökéletesség elérésének az érdekében.

- Ezt most vegyem figyelmeztetésnek? - döntöttem a fejem az ablaküvegnek.

- Nagyjából. Kemény hetek elé nézel, Jinie - veregette meg a vállam.

Pár perccel később meg is érkeztünk a hatalmas épülethez, aminek láttán rögtön görcsbe szorult a gyomrom. Valóban képes leszek végigvinni ezt az egészet?

💔💔💔

【Ｊｅｏｎｇｉｎ】

- Changbin? - néztem az előttem álló fiúra meglepetten. - Hogy kerülsz ide?

- Lixie itt van? - pillantott be az ajtón. - Suli óta nem láttam, és a telefonját sem veszi fel.

- Itt van, gyere be! - nyitottam nagyobbra az ajtót, hogy beljebb tudjon jönni.

Ő is leült hozzánk a kanapéra, majd miután Felix elmesélte neki élményemet, boldogan köszöntünk el egymástól. Vajon Hyunjin hazaért már? Remélem minden rendben ment a cégnél, és még nem tudta meg, hogy a háta mögött intézkedtem. Mivel elég későre járt, és még nem hívott, gondoltam lezuhanyzok, és itthon töltöm az éjszakát. Biztos fáradt, így nem akartam zavarni. Összeszedtem pizsimhez szükséges ruhadarabjaimat, majd megengedem a vizet. Szép lassan levetkőztem, és a tükörben kezdtem csodálni a még mindig jól látszó nyomokat. Boldogan húztam végig rajtuk ujjamat, miközben arcomon egy levakarhatatlan mosoly terült el. Mindennél jobban szeretem azt a fiút és soha nem akarom elveszíteni.

🥀🥀🥀

【Ｈｙｕｎｊｉｎ】

Szinte fel sem fogtam, mi zajlik körülöttem, olyan sebességgel történtek a dolgok. Alig ellenőriztettük le magunkat a biztonsági őrrel, és tettük be lábunkat az ajtón, rögtön egy szoros kontyot viselő nő támadott le minket, hogy már ígyis késésben vagyunk a táncóráról.

— Nem úgy volt, hogy te fogsz tanítani? — néztem Minhóra, míg szinte kocogva követtük az asszonyt.

— Csak részben... Mondhatni, az inkább egyfajta plusz képzés — magyarázta. — Arra később kerül sor, az összevont órák után.

— És... Meddig szoktál bent maradni átlagosan? — tettem fel félve a kérdést.

— Változó, de általában hajnali 1-2. Volt, hogy reggelig itt gyakoroltam. Ah, ne is beszéljünk arról, katasztrófa — állt meg az egyik ajtó előtt. — Csak fel a fejjel — tessékelt be mosolyogva, mintha nem sokkolt volna le épp eléggé az előző kijelentésével.

Tudtam, hogy nem gyerekjáték ez az életstílus, de csak akkor esett le az egész súlya. De.. Ha más is képes volt ezt végigvinni, akkor nekem sem jelenthet akadályt.

Ennek ellenére mosolyogva léptem be a terembe, ahol minden szempár hirtelen rámszegeződött.

— Hwang Hyunjin vagyok, örülök a találkozásnak — mutatkoztam be mosolyogva.

— Sokat hallottunk már rólad, állj be a többiek közé és folytatjuk — utasított a tanár, én pedig engedelmeskedtem neki minden további nélkül.

Nem túlzok, ha azt mondom, az ájulás kerülgetett. Az első pár órában még gond nélkül teljesítettem a mozdulatsorokat, azonban nem segített helyzetemen, hogy reggel óta egy falatot sem ettem. Egyre gyakrabban hibáztam, s mire a gyakorlás végére értünk, fáradtan terültem szét a padlón levegő után kapkodva.

— Hé, egyben vagy még? — guggolt le mellém Minho, aki a homlokán gyöngyöző izzadságcseppeket törölgette egy kendővel.

— J-jah — csuktam be szemeim pihentetésképp, majd felé fordítottam a fejem. — Ugye most pihenünk egy kicsit?

— Eltaláltad — húzott fel a földről. — Bedobunk valamit, és folytatjuk kettesben. Mára kikértem a termet — mosolygott rám. — Várj meg itt, hozok valamit a büféből. Én állom.

— Köszi — egyeztem bele gondolkodás nélkül, mire ő csak biccentett és magamra hagyott.

Fáradtan rogytam le a fal melletti kanapéra, és csuktam be szemeim. Hiányzott Jeongin. Vajon ő mit csinál? Hogy érzi magát? Gondolataim között észre sem vettem, mikor nyomott el álom.

💔💔💔

【Ｊｅｏｎｇｉｎ】

Miután vettem egy kellemes és pihentető fürdőt, készítettem magamnak egy kis vacsorát, majd leültem a kanapéra filmezni. Hiányzott Hyunjin, de tudtam hogy az álma érdekében keményen kell dolgoznia. Holnap nekem is be kell mennem, hogy kiderüljön alkalmas vagyok-e idolnak, így lehet ez az utolsó napom amit pihenéssel tölthetek. Telefonomat előkapva írtam egy rövidke üzenetet szerelmemnek.

Jinie 💞
Ne hajtsd túl magad! Árt az egészségednek. Vigyázz magadra. Szeretlek❤️

A film után elpakoltam magam után, s felmentem a szobámba. Páromtól kapott plüssömet átölelve vetettem még egy utolsó pillantást közös képeinkre, majd elnyomott az álom.

Reggel időben keltem, így gyorsan felöltöztem, megreggeliztem, majd miután emberi külsőt varázsoltam magamra elindultam. Nem igazán izgultam, hisz ha nem is vesznek fel sem lesz a világ vége. Az ajtóban az őr egyből beengedett, én pedig a megbeszélt helyre mentem.

🥀🥀🥀