【Ｈｙｕｎｊｉｎ】

Kérdésemre csupán szembefordult velem, és határozottan a derekamra ült, amin én magam is meglepődtem. Nem gondoltam volna, hogy ilyen könnyen beleegyezne a dologba, ezért csak pislogva néztem mosolygó arcát, amivel szinte beragyogta a helyiséget. Gyanúm be is igazolódott, mikor az előbbi helyett még korábbi, dramatizálás kedvéért feltett kérdésemre válaszolt, melynek végén lágy csókban részesített. Talán ez lett volna az engedélyadás? Hiába nem gondoltam komolyan az előbbit, mindössze cukkolni akartam vele, nem tudtam megállni, hogy kezeim fenekére vezessem, és alsó ajkán végignyalva elmélyítsem csókunkat. Újra kezdett eluralkodni rajtam a vágy, hogy ismét magamévá akarom tenni és érezni közelségét úgy, mint azelőtt sehogy máshogy, azonban pár pillanat múlva vörös fejjel húzódott el tőlem.

— T-te komolyan kérdezted? — harapta be alsó ajkát édesen.

— Nem — kuncogtam. — Nincs kedvem még egyszer takarítani ma, és azért holnap még a suliba is el kell menjünk valahogy. De olyan édes, hogy máris kaptál az ötletre. Ez az én pici perverz Iniem — huzigáltam meg arcát szórakozottan.

💔💔💔

【Ｊｅｏｎｇｉｎ】

- Nem - kuncogott. Tudtam, hogy megint csak az agyamat akarja húzni. Kifejezetten szereti ha szenvedek. - Nincs kedvem még egyszer takarítani ma, és azért holnap még a suliba is el kell menjünk valahogy. De olyan édes, hogy máris kaptál az ötletre. Ez az én pici perverz Iniem - csipkedte meg arcom.

- Nem is tudom melyikünk tapizza épp most is a másikat - döntöttem ártatlanul oldalra fejem. - És még én vagyok a perverz? - kuncogtam. - Sebaj Jinie, én így szeretlek - csókoltam meg párnácskáit, majd apró csókokat hintettem nyakára is, egészen kulcscsontjáig. - De mindegy is. Aludjunk! - másztam ki öléből, majd Kkamit átkarolva hajtottam fejem a párnámra.

🥀🥀🥀

【Ｈｙｕｎｊｉｎ】

— Kezdem azt érezni, hogy egyedül Kkami miatt vagy itt — csüngtem tovább a témán, de hátulról szorosan magamhoz öleltem derekától fogva. — Szerencséd van, hogy én ígyis szeretlek — fúrtam arcom puha tincsei közé, és adtam még pár puszit fejére. — Jó éjt, Picim — cirógattam körmöm hegyével az oldalát, majd nagyot ásítottam. — Mindennél jobban imádlak — csuktam be szemeim és hagytam, hogy kellemes, fürdés utáni illata álomba ringasson.

Elképzelhetetlenül boldog voltam, végre úgy tűnt, minden elrendeződött az életemben. Nem tudtam - és talán nem is akartam - kirázni fejemből szeretkezésünk mámoros pillanatait, amikkel olyan érzelmeket ismertetett meg velem, amiket még soha addig. Közelebb éreztem őt mindennél abban a csendes momentumban, ahogy csupán egyre lassuló légzéseink keltettek rezgéseket a szoba fülledt légterében, melyben még halványan ott lengett szerelmünk megpecsételő emléke. Ajkaimat apró mosolyra húztam közelsége végett, és akkor mintha az idő is megállt volna. Öröke mellette akartam maradni. És ezért bármit képes lettem volna feláldozni.

💔💔💔

【Ｊｅｏｎｇｉｎ】

Mégis hogy gondolhatja azt, hogy egyedül a kutyus érdekel? Számomra ő jelenti az életet, és bármit megtennék érte. Végül inkább nem vitatkoztam, hanem lehunyva szemeimet szenderültem álomba. Remélem ezt a napot többször megismételjük, mondhatni életem egyik legszebbjének tudhatom be.

Reggel amikor magamhoz tértem, Hyunjin még mindig szorosan ölelt magához, amin muszáj volt elmosolyodnom. Kkami gazdájához hasonlóan még mindig összegömbölyödve aludt. Nem szívesen keltettem fel őket, de nem késhettünk el még egyszer.

- Jinie, ébredj! - simogattam meg finoman arcát, majd nyomtam rá egy apró puszit. - Gondolom nem szeretnéd ha ma is büntibe kerülnék, mint tegnap - suttogtam fülébe, remélve hogy emlékeztetem ezzel a szertártakarításra. Soha többé nem akarok labdát látni. - Mit szeretnél reggelire? - kezdtem el gyöngéden simogatni haját,  remélve hogy így hamarabb magához tér.

🥀🥀🥀

【Ｈｙｕｎｊｉｎ】

Kómásan nyitogattam a szemeim, ahogy meghallottam Jeongin suttogó hangját ébresztőként. Nem volt semmi kevdem felkelni, csak nyöszörögve gömbölyödtem még jobban össze őt ölelve. Én és a felkelés? Két külön világ. Hiába párom édes szavai, ugyanúgy utálni fogom a napjaim ezen részét, maximum annyi enyhítéssel, hogy legalább az erőszakos riasztócsengés helyett az ő kedveskedése késztet ébredésre.

— Mhm, téged — húztam ügyetlenül magamhoz, és kezdtem el puszilgatni arcát egész addig, amíg el nem értem száját, aminél többet időztem ajkaimmal. — A müzli is megteszi — húzódtam el tőle nagyot ásítva, míg elgémberedett tagjaim nyújtóztattam.

💔💔💔

【Ｊｅｏｎｇｉｎ】

- Mhm, téged - húzott magához, majd puszilgatni kezdte arcomat, míg végül ajkaimhoz is elért. - A müzli is megteszi - engedett el ásítva, míg egy nagyot nyújtózkodott. Ilyenkor olyan édes, mint egy kisfiú.

- Akkor csinálok neked müzlit - másztam ki mellőle. - Engem pedig talán vacsira megkaphatsz - pimaszkodtam vele ezúttal én, majd kisurrantam a szobából.

Szerencsémre a ház minden szegletét ismertem, így a konyhában is boldogultam. Elővettem két tálat, beleborítottam a müzlit, majd rá a tejet. Ekkorra ő is lecsoszogott, és helyet foglalt az asztalnál.

- Jó étvágyat! - ültem le én is. - Ha megettük adsz valami ruhát? Tegnap nem mentünk haza érte, szóval nincs semmim, pizsiben meg mégsem mehetek.

🥀🥀🥀

【Ｈｙｕｎｊｉｎ】

Nem sokkal utána én is leslattyogtam a konyhába Kkamival a nyomomban, aki a csörömpölés hallatán mintha csak feltámadt volna, úgy pattant ki a takarók melege közül. Hajamat piszkálva ültem le az asztalhoz, ahol már gyorsan összedobott reggelink díszelgett.

— Jó étvágyat! — foglalt helyet velem szemben, és esett neki a kajának. — Ha megettük, adsz valami ruhát? Tegnap nem mentünk haza érte, szóval nincs semmim, pizsiben pedig mégsem mehetek.

— Uhum — bólogattam teli szájjal, mielőtt lenyeltem volna a falatot. — Nem ígérem, hogy lesz a méretedben, de legalább mások is tudni fogják, hogy az enyém vagy — vigyorogtam rá szélesen. — Tényleg, mennyire látszanak még a szívásnyomok? — hajoltam kicsit előre, hogy az asztalon átnyúlva arrébb tudjam húzni felsője nyakát, és magam ellenőrizzem le tegnapi szeretkezésünk nyomait. — Igazi művész vagyok — simítottam rajtuk végig elégedetten. — Azért remélem elég egyértelmű innentől a dolog mindenki számára.

💔💔💔

【Ｊｅｏｎｇｉｎ】

- Emiatt nem kell aggódnod, szinte mindenki tudja, hogy hozzád tartozom - néztem szemeibe boldogan. Mindig erről álmodtam, hogy egy nap majd együtt leszünk, és elmondhatom, hogy az övé vagyok, de sohasem gondoltam volna, hogy egy nap ez tényleg megtörténik. - És amúgy is... Ha téged szeretlek, akkor nem fontos mások véleménye - fejeztem be reggelim, tányéromat pedig a mosogatóba helyeztem. - Megyek, keresek valami ruhát - indultam fel a szobájába.

Igaz, hogy magasabb mint én, így alapból nagyobb ruhát hord, de emellett még külön rajong is az oversized darabokért. Meglepő lenne, ha találnék valamit, ami nem óriási rám. Előkotortam egy sima farmert, illetve egy egyszínű felsőt, amik még kisebb daraboknak számítottak. Miután mindketten elkészültünk, összekulcsoltuk ujjainkat és elindultunk. Remélem a tanárok nem veszik észre a nyomokat.

🥀🥀🥀

【Ｈｙｕｎｊｉｎ】

Mosolyogva hallgattam végig mondandóját, majd együtt mentünk fel átöltözni. Beletelt kis időbe, míg találtunk rá illő ruhadarabokat, de a szekrényem aljáról csak előkerestünk egy viszonylag testhez illő kombót, ám még így is szinte úszott az anyagban.

— Annyira jól áll rajtad — nyomtam hatalmas puszit arcára, ahogy végigfuttattam rajta tekintetem.

Egyszerűen imádnivaló volt, ahogy az átlagosnál is sokkal kisebbnek tűnt ruháimban, és legszívesebben egész nap csak ölelgettem volna, azonban indulnunk kellett, ha nem akartunk még egy büntetést a nyakunkba akasztani. Összekulcsolt ujjakkal sétáltunk el egész a suliig, ahol viszont külön váltak útjaink.

— Legyen szép napod, Picim — fordultam vele szembe, és adtam gyors puszit ajkaira mosolyogva. — Majd beszélj Lixievel, hogy mi lesz a meghallgatással. Ha minden igaz, nekem ma délután be kell menjek, remélem addigra Minho is előkerül — pillantottam körbe, hátha kiszúrom az idősebbet a tömegben, de kudarcot kellett valljak.

💔💔💔

【Ｊｅｏｎｇｉｎ】

Igaz is. Ő még nem tud a holnapi felvételimről, ahogy arról sem, hogy beszéltem a JYP igazgatójával. Remélem utána sem lesz túlzottan mérges rám.

- Neked is legyen szép napod! - nyomtam egy búcsúpuszit ajkaira, majd hátat fordítva neki mentem be a terembe, ahol vörös barátomat pillantottam meg. Helyet foglaltam mellette, hisz úgy néz ki Seugmin akkor nem volt suliban.

- Szerencsére nem késtem el - lélegeztem fel, miközben előpakoltam könyveimet.

- Ezek Hyunjin ruhái? - hallottam meg Felixet, hangjából pedig kivehető volt, hogy mosolyog.

- Igen. Nála aludtam, és nem vittem magammal váltóruhát - magyarázkodtam.

- Aham, csak aludtatok mi? - simított végig nyakamon. - Akkor ezeket a foltokat ki hagyta? Elég szépen meglátszanak - kuncogott.

- Jó, talán más is történt - pirultam el a puszta emlékektől.

- És nem is mondanád? Olyan gonosz vagy Inie - sóhajtott csalódottan.

- Gyere át délután. Mindent elmesélek - zártam le beszelgetésünket, ugyanis belépett a tanár.

🥀🥀🥀