【Ｈｙｕｎｊｉｎ】

Szívszaggató volt látni, ahogy a többiek viszonylag lazán mozognak, míg Inie teljesen kifulladva futotta a méltán hírhedt suliköröket késéséért. Egyre rosszabbul kezdtem érezni magam, hogy ismét miattam kell szenvednie, mintha egész életében nem azt tette volna, ezért inkább a földrajzról beszélő tanárra próbáltam koncentrálni. Nem titok, mindenki magasról tett arra, hogy a már őszülő férfi épp melyik földterület jellegzetességeit mutatja be a fejben lényegesen messzebb járó osztálynak, ezért is tűnt abszurdnak, hogy figyeltem monoton hangját. A lecke unalmassága és szinte már suttogó szavai határa viszont sikeresen elaludtam, így mindössze a csengő éles visítása riasztott föl mélyülő álmomból.

— Hwang Hyunjin! — hallottam meg osztályfőnököm ideges hangját, amint benyitott az ajtón.

— Igen? — ásítottam kómásan és dörzsöltem meg szemeim, hogy tisztább képet tudjak kapni az előttem álló nőről.

— Az igazgatóságra — parancsolta ellentmondást nem tűrő hangon, melyben csalódottságot is fel véltem fedezni.

— Remek — sóhajtottam nagyot, majd fejem lehajtva követtem a közepes éveiben járó asszonyt egészen a diákok rémálmát jelentő ajtóig.

— Nézd, Hyunjin — fordult felém, mielőtt bementem volna. — Én is voltam fiatal, csináltam hülyeségeket, a szüleid nélkül is biztos nehéz lehet neked... De remélem tudod, ez nem megoldás. Kevés hozzád hasonló diákom volt, aki ennyire nyitott lenne az emberek felé, ezért is bízok abban, hogy csak egyszeri alaklomról volt szó. Akármi is lesz bent, csak tisztelettudóan. Elég világos voltam?

— Igen, oszi... — sütöttem le szemeim, majd mélyet sóhajtva bekopogtam az ajtón.

— Szabad! — szólt ki egy öblös hangú férfi a falap mögül.

💔💔💔

【Ｊｅｏｎｇｉｎ】

- Lixie? - néztem meglepetten a betoppanó fiúra. - Hogy kerülsz ide? Nincs órád?

- Nincs. Minhóékkal találkoztam, és mivel meglepett hogy itt vannak, gondoltam megkérdezem őket mi történt. Aztán elmondták, Seungmin pedig azt, hogy tesitek volt és itt vagy - telepedett le mellém a kispadra. - Szörnyen festel, mintha most futottad volna le a maratont - kuncogott.

- Úgy is érzem magam - sóhajtottam. - Mr. Parknak ma két órájáról is elkéstem. Egész tesin a suli körül futkostam, emellett még délután is élvezhetem a társaságát szertárpakolás közben.

- Uh, sajnállak Inie... - veregette meg vállam. - Ez esetben meghívlak egy banános tejre. Tudom, hogy imádod.

- Az most tényleg jól jönne - tápászkodtam fel a padról. - Menjünk!

Miután megkaptam a dobozos itókát, egyből neki is láttam, míg leültünk egy kis padra az udvaron. Kellemes idő volt, a nap ragyogott az égen, a szél gyöngéden fújdogált. Vajon hol lehet Hyunjin? Általában minden szünetben meglátogat. Lehet, hogy dolga akadt?

- Hallom jelentkezni fogsz a céghez - törte meg a köztünk lévő csendet Felix.

- Hyunjin kedvéért megpróbálom, de nem látok rá sok esélyt. Nem vagyok idolnak való - hajtottam le fejem.

- Az imádnivaló arcod jó pontnak számít, táncolni és énekelni mondjuk még nem láttalak, de szívesen segítek - mosolyodott el.

- Köszönöm - néztem rá hálásan.

- Bármikor. Bárcsak Changbint is rá tudnám venni, hogy jelentkezzen - sóhajtott fel. - Akkor mi is együtt lehetnénk mindig.

- Akkor kérd meg! Ha jól tudom Channal és Jisunggal néha összeülnek dalokat írni, meg ilyenek - vetettem fel az ötletet.

🥀🥀🥀

【Ｈｙｕｎｊｉｎ】

Lehajtott fejjel és a világ legbűnbánóbb köszönésével léptem be az ízlésesen elrendezett irodába, ahol már a korosabb férfi egy tömény íróasztal mögött várt. Intett, hogy foglaljak helyet az egyik bőrszéken, amit azonnal teljesítettem is. Összehúzva magam vártam a következményeket, míg az összes istenséghez imádkoztam, hogy hamar legyek túl a dolgon.

— Remélem nem kell különösebb magyarázatot adjak, hogy most miért is vagy itt — kulcsolta össze ujjait az asztal fölött, mire csak aprót biccentettem. — Akármennyire is szeretnék elsiklani a dolog felett, túl naggyá nőtte ki magát mindössze pár óra alatt és félő, hogy az iskola hírnevének a kárára is fog menni.

— Igazan sajnálom — tördeltem ujjaim idegesen. — Többé nem fog előfordulni és vállalom a következményeket.

Ártatlanul reménykedtem abban, hogy mindössze ennyivel megúszom, de csúfosan összeomlott ez a gyermeki ábrándok, mikor félórás beszédbe kezdett a keményen elért munkáiról, a diákokkal szembeni elvárásairól, végül pedig hogy én ezt mennyi meg mennyi ponton romboltam össze kezdve a szexualitásommal. Persze... Mintha akármilyen köze is lenne ilyesfajta dolgokhoz. Mégis jobbnak láttam hallgatni, tudtam csak olaj lenne a tűzre bármiféle ellenvetésem.

— ... Ezért három nap elzárás lesz a büntetésed, amit az iskola könyvtárában kell letöltened, melynek a végén minden tanár feleltetni fog az addig leadott leckékből. Remélem elég tanulságos volt számodra ez az eset — fejezte be mondandóját.

— Igen... — bámultam továbbra is magam elé.

— Mehetsz órára, holnaptól kezded — egyenlítgetett el pár lapot.

— Viszontlátásra — álltam fel, és indultam meg a csendes folyósón a terembe.

Már csak ez hiányzott a fejemre.

💔💔💔

【Ｊｅｏｎｇｉｎ】

- Ez jó ötlet! Máris felhívom Biniet, hátha neki is tetszik - pattant fel mellőlem, kezében telefonjával.

Csak mosolyogva bámultam a boldogan fecsegő fiút, míg nem a háttérben páromat véltem felfedezni. Arca komoly volt, ideges, ugyanakkor gondterhelt. Vajon hol lehetett?

- Jinie! - szaladtam utána finoman megfogva csuklóját. - Minden rendben? - fürkésztem aggódva meggyötört arcát. Mi történhetett? Amikor elváltunk még semmi baja sem volt. Talán órán történt vele valami? - Szeretnéd megbeszélni? Tudod, hogy nekem bármit elmondhatsz. Segítek! - simogattam kézfejét. - Vagy talán vigasztaljalak meg? - próbáltam meg oldani a helyzetet.

Nem tudom mit tehetnék. Rossz volt ilyennek látni, és a tudatlanság is emésztett.

- Igent mondott! Azt mondta, ők is megpróbálják. - szökdécselt vissza boldogan Lixie. - El sem hiszem! A végén még együtt debütálhatunk. - karolt át mindkettőnket.

🥀🥀🥀

【Ｈｙｕｎｊｉｎ】

Szükségem volt mindenképp a megbeszélés után egy kis friss levegőre, így gondolkodás nélkül az iskola udvarát vettem célba, ahol viszont két ismerős alakot véltem felfedezni, köztük párom is. Szerettem volna észrevétlenül elsietni mellettük, nem éreztem magam úgy, hogy képes lennék normális beszélgetést lebonyolítani velük, feszültségből pedig ígyis eléggé kijárt nekünk az utóbbi időben.

— Jinie! — szaladt utánam Jeongin, és kapott csuklóm után. — Minden rendben? — járatta szemeit végig arcom minden apró rezdülésén, én viszont csak ingerülten néztem félre. — Szeretnéd megbeszélni? Tudod, hogy nekem bármit elmondhatsz. Segítek! — simogatta kézfejem valószínűleg nyugtató hatás reményében, azonban ez igen csekély mértékben segített ténylegesen állapotomon. — Vagy talán vigasztaljalak meg? — próbálkozott fáradhatatlanul, amit mindössze mély sóhajjal nyugtáztam, azonban mielőtt megszólalhattam volna, Felix ugrált mellénk boldogan telefonját lóbálva.

— Igent mondott! Azt mondta, ők is megpróbálják! — lelkesedett ragyogó arccal a fiú. — El sem hiszem, a végén még együtt debütákhatunk! — karolt át mindkettőnket.

Nem értettem az egészből semmit sem, de ráhagytam a nálam kisebbre a dolgot, legalább valaki boldog képes lenni körülöttem. Ünneprontó sem szerettem volna lenni, épp ezért inkább mosolyt erőltetve magamra bújtam ki öleléséből, majd Inie felé fordultam.

— Nem komoly, az igi hívatott a képekért — vontam vállat hanyagul zsebre tett kézzel. — Háromnapos zárka a könyvtárban, utána felelhetek mindenkinél. Számíthattam volna rá, hogy valaki screenelt — motyogtam magam elé. — De legalább nem csaptak ki... A suliból. A cég pedig még csak ezután fog jönni — sóhajtottam gondterhelten. — Lix, mennyi az esély arra, hogy kipakolnak ezek után? — néztem a vöröshajúra.

💔💔💔

【Ｊｅｏｎｇｉｎ】

- Nagy valószínűséggel be fognak hívatni és kapsz egy kisebb fejmosást, de nem fog kirúgatni - válaszolt kérdésére Felix. - Ne rágódj rajta túl sokat. Elég elnéző főnök, mindemellett ha kap pár újoncot, akkor el is feledkezik erről. Ha ez valóban igaz, még ma el kell menned hozzá.

- Nekem most mennem kell. Később még találkozunk - hagytam magára őket. Utam az igazgatóiba vezetett, ami előtt megtorpantam, s egy mély levegővétel utan, bekopogtam.

- Jeongin? Maga meg mit keres itt? - nézett rám meglepetten az idős férfi.

- Beszélni szeretnék Önnel - foglaltam helyet a szemben lévő székben. - Ne Hyunjint büntesse a kapcsolatunk miatt. Nem az ő hibája. Én erőltettem rá magam, mivel mindennél jobban szeretem. Nagyon szeretném, ha ezt az igazgató úr is el tudná fogadni, és nem büntetné emiatt is. Emellett a kikerült képekről sem ő tehet. Miattam jutott ilyen állapotba. - hadartam el mondanivalóm, amit a férfi meglepetten hallgatott.

- Mióta ilyen merész és beszédes? - ráncolta össze szemöldökét. - Régebben megszólalni sem igazán mert. Mi változott?

- Megtaláltam azt, aki mellett önmagam lehetek. Hyunjinnak hála váltam ilyenné - feleltem.

- Elmehet. Még átgondolom ezt - lágyultak el vonásai. Tudtam jól, hogy nyert ügyem van, hisz régebben rengeteget segítettem az igazgatónak. Következő utam egyenesen Minhóhoz vezetett.

- Segítened kell - álltam meg előtte lihegve.

- Mit tehetek érted Inie? - mért végig mosolyogva.

- Vigyél be a JYP igazgatóhoz. Még ma beszélni szeretnék vele - hadartam.

-Attól tartok ez nem ilyen egyszerű. Be kell hozzá jelentkezni meg minden. - húzta száját.

-Muszáj bejutnom... Még ma - néztem elszántan szemeibe.

- Huh, ki fognak rúgni - sóhajtott, de végül csak beleegyezett, így együtt indultunk meg a céghez.

🥀🥀🥀