【Ｈｙｕｎｊｉｎ】

Elégedetlen morgással díjaztam, ahogy kimászott mellőlem, és szekrénye felé vette az irányt. Hol a párnába, hol az összegyűrt takaróba nyöszörögtem annak reményében, hogy valamilyen égi áldás hatására megjön a kedvem a felkeléshez, de tudtam belül, hogy páromnak teljesen igaza van, még egy nap hiányzás nem lenne túl szerencsés. Nagyot sóhajtva ültem fel az ágyban, és próbáltam szemembe logó tincseimet valamelyest kiseperni látókörömből, amit nagyon ügyesen takartak összevisszaságukban.

— Majd be kell hozzánk is ugorjunk a táskámért, jobb ha hamar összekapod magad — tápászkodtam végül fel, és zavartalanul léptem az épp öltözködő fiú mellé, hogy kiválasszak pár ruhadarabot szekrényéből. — Ideje lenne még pár holmim áthozzak, még a végén kifogyok belőlük — kerestem ki egy sárgás inget és egyszerű, kék farmert, de nem hagyhattam ki, hogy ne csapjak fenekére, amint elhaladtam mellette. — Nem rossz — hümmögtem elégedetten, majd példáját követve én is öltözésbe kezdtem.

💔💔💔

【Ｊｅｏｎｇｉｎ】

Még egy ideig vergődött az ágyban, majd erőt véve magán kimászott, és a szekrényben kezdett kutakodni.

- Ideje lenne még pár holmim áthozzak, még a végén kifogyok belőlük - vett elő pár ruhadarabját. Én az övemmel bajlódtam, amikor megéreztem tenyerét fenekemen. - Nem rossz - jegyezte meg elégedetten, miközben öltözködni kezdett.

- Mi az, hogy nem rossz? - vontam fel szemöldököm. - Ez tökéletes! - mutattam az említett területre. - Szerencsés vagy, hogy a párodnak ilyen adottságai vannak - simítottam végig testrészemen, majd nevetésben törtem ki. - Tuti, hogy el fogunk késni - sóhajtott telefonom kijelzőjére pillantva. - Remek. Majd megint ülhezek az elzáráson - hajtottam hátra fejem, és kifújtam minden levegőm. - Bár inkább az, mint Park tanárúr büntetése - borzongtam ki a puszta gondolatátol is.

🥀🥀🥀

【Ｈｙｕｎｊｉｎ】

— Persze, igen, tökéletes. Akárcsak az egód — nevettem én is fel. — Figyelj, legalább együtt késünk el — vontam vállat, ahogy a falra akasztott tükörben nézegettem magam, és ingem utolsó pár gombjával bajlódtam. — Alig várom már a pillanatot, amikor minden következmény nélkül sétálhatok majd oda ahhoz a terminátorhoz, és mondhatom meg neki, hogy egyedül én büntethetlek meg — sóhajtottam vágyakozóan. — Híres leszek, és akkor senki sem piszkálhat majd téged — adtam mosolyogva csókot az ajkaira. — Összedobok valami kaját gyorsan, addig rendezd el a dolgokat, tényleg sietnünk kell — pillantottam órámra, majd robogtam le a konyhába.

💔💔💔

【Ｊｅｏｎｇｉｎ】

- Persze, igen, tökéletes. Akárcsak az egód - kuncogott. - Figyelj, legalább együtt késünk el. Alig várom már a pillanatot, amikor minden következmény nélkül sétálhatok oda ahhoz a terminátorhoz, és mondhatom meg neki, hogy egyedül én büntethetlek meg - sóhajtott vágyakkal teli hangon. Most vajon melyik részét várja ennyire? - Híres leszek, és akkor senki sem piszkálhat majd téged - nyomott egy apró csókot ajkaimra. - Összedobok valami kaját gyorsan, addig rendezd el a dolgokat, tényleg sietnünk kell - sietett ki a szobából.

Miután megágyaztam, és a reggelinket is elfogyasztottuk elindultunk az iskolába. Ujjainkat össze fonva mentünk egészen az ajtóig, ahol is el kellett válnunk. Még mindig szomorú, hogy nem egy osztályba járunk, de legalább Seungmin és Felix még itt vannak nekem. Mint kiderült, a vörös hajú is csoportunk tagja lett.

Szinte futó lépésben léptem be az ajtón, remélve hogy Mr. Park még nem ért be, de sajnos minden reményem szertefoszlott, amikor megláttam alakját.

- E-elnézést a késésért - sütöttem le szemeimet. - Elaludtam.

- Nem érdekelnek a kifogások! - csapott ingerülten az asztalra, amitől összerezdültem. - A késésért büntetés jár! Ma délután rendet raksz a sport szertárban! Kifogás nincs! Ülj le!

Meg sem mertem szólalni, így inkább amilyen gyorsan csak tudtam leültem Seungmin mellé. Remek! Az egész délutánomat azzal az őrülttel tölthetem egy picike szertárban.

🥀🥀🥀

【Ｈｙｕｎｊｉｎ】

Miután elfogyasztottuk a hamarjában össszedobott reggelinket, ujjainkat összekulcsolva mentünk el lakásomig, ahol teljesen észrevétlenül, Minho jelenlétét kikerülve surrantam be a dolgaimért, majd ugyanazzal a sebességgel el is hagytam az épületet, magam mögött hagyva még csak a fiú gondolatát is. Képtelen lettem volna egy levegőt szívni vele azok után, amit leműveltek Tzuyuval, a későbbi beszélgetést pedig nem szerettem volna elhamarkodottan, teljesen ok nélkül előretolni mindössze azért, mert nem tudom kordában tartani indulataim.

Az út hátralevő részét összekulcsolt ujjakkal tettük meg, viszont az iskola ajtaja előtt szétváltak útjaink. Mielőtt ez azonban bekövetkezett volna, megbizonyostam róla, hogy senki nincs közelünkben, majd gyors csókot hintettem a kisebb mézédes ajkaira, amivel rögtön feldobódott a reggelem. A legrosszabbra is felkészülve nyitottam be az osztályomba, ahol már javában zajlott a tanítás.

— Elnézést a késésért — hajoltam meg kissé a tanárnő előtt bocsánatkérésként.

— Foglalj helyet, többször ne forduljon elő — küldött a helyemre, én pedig szótlanul követtem utasítását.

— Mi az Hwang, túl sok volt a részeg homózás egyszerre? — dobott meg egy ceruzával a mögöttem ülő barom.

— Bajod van, Jae? — fordultam sziszegve hátra.

— Pont leszarom, mit csinálsz — köpte szinte szavait, de ajkai kaján vigyorra húzódtak nem sokkal utána. — De az diri nem hiszem, hogy annyiban hagyná a dolgot.

— Mi a francról beszélsz?! — emeltem meg kissé a hangom.

— Hyunjin, nem elég, hogy késel több napos hiányzás után, még az órát is zavarod! — csapta le idegesen a tanárnő az asztalra az addig kezében tartott krétát. — Beszédem lesz az osztályfőnököddel, arra számíts.

— Sajnálom... — fordultam előre lesütött szemekkel, viszont öklöm azonnal összeszorult, ahogy meghallottam magam mögött a fiú idegesítő vihogását.

Már csak komolyan ez hiányzott. Muszáj megkeressem Iniet szünetben.

💔💔💔

【Ｊｅｏｎｇｉｎ】

Az egész órát csendben töltöttem, és szorgosan jegyzeteltem. Nem akartam még jobban magamra haragítani a tanár úrat. Ekkor azonban a csengő felszabadító hangja ütötte meg a fülem.

- Gyere Inie, menjünk! - intett Seungmin.

- Farkas éhes vagyok. Menjünk ki a büfébe! - nyavajgott Felix. Gyorsan bedobáltam cuccaimat a táskámba, s elindultunk ki a teremből, azonban mielőtt kiérhettünk volna, a folyosón Hyunjinnal találtam szemben magam. Arca aggodalmat tükrözött, ugyanakkor dühös is volt. Mi történhetett?

- Minden rendben? - néztem mélyen szemeibe.

🥀🥀🥀

【Ｈｙｕｎｊｉｎ】

Ahogy meghallottam a csengő felszabadító rezgését, türelmetlenül néztem végig, ahogy a tanár kisétál a teremből, míg utoljára megjutalmazott egy szúrós tekintettel.

— Mi van? — fordultam azon nyomban hátra a mögöttem ülő fiúhoz, aki már nagyban telefonját nyomkodta. Egy ideig csak bambán, értetlenül meredt rám, mint aki azt sem tudja, hol van, majd a hirtelen felismerés után sejtelmes vigyor kúszott ajkára.

— Áh, hogy az. Várj egy kicsit — hagyott pár másodperc erejéig ismét figyelmen kívül, majd diadalittasan nyomta orrom elé a készüléket. — Egy sztár vagy, Hwang. Az egész suli erről beszél — röhögött fel, nekem pedig a lélegzetem is elállt hirtelen, amint részeg képeim köszöntöttek vissza rám. — Nem hiszem, hogy ezt annyiban fogják hagyni, elég nagy port kavart — vette vissza mobilját, én pedig ingerülten álltam fel helyemről. — Amúgy gratu a bejutáshoz, remélem nem csapnak ki ezek után — mosolygott rám álszenten, mire csak egy laza bemutatással otthagytam.

Nem, nem történhet ez meg. Különben is, miért mindig én? Átlagos diáknak vallottam mindig is magam, aki az emberek többségével jobb viszonyt ápol, azonban valahogy mindig én húztam a rövidebbet ehhez hasonló esetekben. Sietős léptekkel indultam meg Jeonginék osztálya felé, viszont már út közben összefutottam vele és Seungminnel, amint a folyósón sétáltak.

— Minden rendben? — nézett szemeimbe aggodalmasan.

— Nem — bukott ki belőlem. — A részeges képek. Azonnal beszélnünk kell Minhóval, hogy szedje le őket, mielőtt nagyobb gáz lenne belőle... Ha már nem túl késő — rágtam idegesen szám szélét.

💔💔💔

【Ｊｅｏｎｇｉｎ】

- Nem - vágta rá határozottan, amitől teljesen megijdetem. Mégis mi történhetett vele egy óra alatt? Mielőtt feltehettem volna a kérdést, már válaszolt is. - A részeges képek. Azonnal beszélnünk kell Minhóval, hogy szedje le őket, mielőtt nagyobb gáz lenne belőle... Ha már nem túl késő.- idegeskedett.

- Először is nyugodj meg! - fogtam arcát kezeim közé, és hüvelykujjammal simogatni kezdtem gyönyörű bőrét. - Miféle kép? Esetleg valami olyat csináltál vagy mi? - kérdeztem félre. Egészen eddig reménykedtem benne, hogy Minho nem nyúlt hozzá, de mi van, ha a képek nem ezt bizonyítják. Lehet jobb lenne, ha nem is látnám. - Hívd fel Minhót, hogy jöjjön a sportpályára. Én is szólok Tzuyunak - vettem elő telefonom. - Meg fogjuk oldani. Történjen bármi, én melletted leszek.

🥀🥀🥀