【Ｈｙｕｎｊｉｎ】

— Tudod, hogy szeretlek, és bármit megtennék érted — feküdt vissza mellkasomra, én pedig rögtön dereka köré fontam az egyik kezem, míg szemeimbe nézett. — Még tartozom neked a múltkorival is. Szóval ma este Hyunjin-napot tartunk, azt csinálunk, amit csak szeretnél — puszilt ajkaimra, én pedig csak pirultam hallgattam minden szavát. — Mit szólnál egy kis kényeztetéshez? Abban nagyon jó vagyok — mosolygott rám, nekem pedig a lélegzetem is elakadt hirtelen ajánlatától, ugyanis az előző cselekményei után perverz gondolataim azonnal letámadtak.

Valami tényleg megváltozott benne, de nem tudtam volna  megmondani, mitől vagy mikor. Sokkal magabiztosabbnak tűnt, ami egyszerre izgatott és minimálisan ijesztett is meg.

— Mire gondolsz? — néztem le rá zavartan, de látszott rajta, hogy erősen próbálja visszatartani röhögését. — Hé, nem vicces — csaptam meg gyengébben hátát nevetve. — Meg foglak enni, ha ilyen vagy, vigyázz magadra — fenyegettem.

💔💔💔

【Ｊｅｏｎｇｉｎ】

- Mire gondolsz? - nézett rám rémülten, amitől már tényleg majdnem elnevettem magam. Annyira édes, mikor ennyire zavarodott. - Hé, nem vicces - csapta meg gyengéden hátam, amitől kitört belőlem a nevetés. - Meg foglak enni, ha ilyen vagy, vigyázz magadra - fenyegetett meg, de szemem előtt még mindig előbbi arckifejezése lebegett.

- Azt megnézném - kuncogtam. - De ne aggódj! Semmi olyat nem akarok csinálni. Ez neked is tetszeni fog - csókoltam újfent nyakába. - Csak bízz bennem! Most pedig - másztam le róla - vedd le a pólód és feküdj a hasadra!

Kijelentésemre még jobban elpirult. El sem tudom képzelni mi járhat a fejében, de így jár az akinek piszkos gondolatai vannak. Rossz az aki rosszra gondol. Végül követte utasításomat; levette felsőjét, majd csiga lassúsággal lehasalt az ágyra.

- Mindjárt jövök. Maradj így, és lazulj el! - indultam el a fürdőbe a testápolóért.

Anya is nagyon szereti ha megmasszírozom a hátát, így gondoltam ez Hyunjinnak is megfelelő engesztelés lesz. Halkan visszaosontam a szobába, ahol ő továbbra is mozdulatlanul feküdt. Ennyire fél attól, hogy mit akarok?

- Kezdhetjük? - ültem derekára, kezemben a testápolós tubussal.

Gyöngéden végigsimítottam gerince mentén, amitől éreztem, hogy megborzong. Elmosolyodtam rajta, de nem akartam tovább kínozni. Nyomtam egy kis krémet kezeimre, s miután elkentem hátán alaposan bele is masszíroztam.

- Mondtam, hogy élvezni fogod! - suttogtam fülébe.

🥀🥀🥀

【Ｈｙｕｎｊｉｎ】

Elképzelni sem tudtam, mégis mit akarhatott hirtelen a semmiből, őszintén tartottam is az egész dologtól. Miért kéne levegyem a pólóm? Csak... Nem? Egész addig a pontig magabiztos voltam a dolgomban, azonban észre sem vettem, mennyire könnyen is zavarba tud hozni csupán ennyivel. Végül bizonytalanul követtem utasításait, amit szórakozottan nézett végig, majd ott hagyott. Csak magam elé bámulva figyeltem a lepedő egyik gyűrődését, meg sem mozdulva a feszültségtől. Ilyen könnyedén megtörhetne?

— Kezdhetjük? — ült derekamra szórakozottan, kizökkentve gondolataimból, és helyezte krémes kezeit a hátamra. — Mondtam, hogy élvezni fogod — suttogta fülembe, amitől kellemes borzongás futott végig gerincemen.

— Mhm, isteni kezed van — sóhajtottam jólesően, ahogy becsuktam szemeim, és próbáltam ellazulni teljes egészében.

Anélkül, hogy bármin is különösebben gondolkodtam volna, engedtem ki a bennem keletkezett feszültséget, és hagytam, hogy kezei munkája könnyítsenek rajtam. Képzeletben végig követtem ujjai útját bőrömön, ahogy apránként bebarangolják a fájó pontokat, néha kisebb-nagyobb nyögéseket hallatva.

💔💔💔

【Ｊｅｏｎｇｉｎ】

- Mhm, isteni kezed van - sóhajtott jólesően. Végre sikerült elérnem, hogy ellazuljon, és ne aggódjon mindent túl. Rossz hatással van rá a sok stressz, amit javarészt én okoztam.

- Tudom, mondták már - vigyorodtam el büszkén dícséretén, bár meg kell hagyni, ez elég félreérthető volt. Ahogy minden pontját átmaszíroztam apróbb nyögések hagyták el ajkait, amitől muszáj volt mosolyognom.
- Szertlek te kis nyuszi - csókoltam tincsei közé. - Jó tudni, hogy te is ilyen könnyen zavarba ejthető vagy. Azt hiszem, többször kéne meglepnem téged - nevettem, miközben felegyenesedtem. Bőre szépen beitta az összes felkent krémet, így elégedetten másztam le hátáról.
-Lemegyek, megmosom a kezem. Addig öltözz fel, a végén még megfázol - másztam ki mellőle, ügyelve hogy kezemmel semmit ne kenjek össze.

🥀🥀🥀

【Ｈｙｕｎｊｉｎ】

— Köszi tényleg — ültem fel nagyot sóhajtva, és jutalmaztam meg egy lágy csókkal. — Többször is csinálhatnád, nem haragudnék meg — nyújtóztam, míg ő kiment a szobából.

Gyorsan magamra kaptam a pólóm, majd a telefonommal ismét visszadőltem a puha párnák közé. Minden teljesen normálisnak tűnt egész egy bizonyos pontig. "Tudom, mondták már." Villámcsapásként tért vissza ez a három szó, ami először gond nélkül kerülte ki figyelmem, most viszont nem hagyott nyugodni. Ah, csak megint mindent túlgondolok. Nyöszörögve csaptam magam fejbe egy párnával, de amint meghallottam az ajtó nyitódását, rögtön felpattantam ülő helyzetbe.

— Kik mondták még, hogy jó kezed van? — meredtem rá azonnal, hiába ordította a maradék ép eszem, hogy alaptalan aggodalmam.

💔💔💔

【Ｊｅｏｎｇｉｎ】

Lesiettem a fürdőbe, majd beszappanoztam krémes kezeimet, és alaposan lemostam. A tükörbe nézve megláttam, hogy még mindig egy hatalmas mosoly van arcomon. És csak is miatta. Megtörölköztem, majd visszamentem a szobába, azonban amint beléptem az ajtón, Hyunjin egyből ülésbe helyezkedett.

- Kik mondták még, hogy jó kezed van? - tette fel a kérdést, míg szúrós tekintettel bámult. Szóval igazam volt. Tényleg megint félre értett.

- Az maradjon az én kis titkom - pöccintettem gyöngéden orra hegyére, majd befeküdtem mellé az ágyba. Ő továbbra sem szólt semmit, nem is mozdult, csak ült mozdulatlan. Nem hagyhatom, hogy megint mindent túl agyaljon. - Semmi okod a féltékenységre, vagy az aggodalomra - simítottam gyöngéden arcára. - Ezek a kezek mától csak is a te kényeztetésedre vannak fentartva - mutattam fel végtagjaimat. - Most már aludhatunk? Kezdek nagyon álmos lenni. - ásítottam.

🥀🥀🥀

【Ｈｙｕｎｊｉｎ】

— Nem is gondoltam máshogy, csakis az enyém vagy — fontam ujjaim csuklója köré, és adtam csókot húspárnácskáira. — Aludjunk — ásítottam én is utána, majd gyengéden mellkasomra fektettem, és átöleltem, egyik kezemet a feje hátulján tartva. — Jó éjt Iniem, szeretlek mindennél jobban — nyomtam ajkaim homlokának, míg lassan, körkörösen simogatni kezdtem hátát.

Hamar elnyomott az álom, ahogy nyugtató illata körülölelt, és végre biztonságban éreztem nemcsak magam, hanem egyben őt is. Őt, aki mindig is a legfontosabb ember szerepét töltötte be az életemben, legyen az baráti vagy szerelmi kötelékek. És nagyon reméltem, hogy végre békénk maradandó lesz.

💔💔💔

【Ｊｅｏｎｇｉｎ】

Felvettük a szokásos pozíciónkat, ő pedig gyöngéden simogatni kezdte hátam, amitől még hamarabb álomba szenderültem.

- Hyunjin? Itt vagy? - szólogattam halkan párom, ahogy a szobájába próbáltam eljutni. - Itt vagy? - nyitottam be az ajtón, de a szemem elé táruló látványtól azonnal összeszorult a szívem. Az ágyán feküdt, rajta pedig Minho. Csókolóztak, miközben eléggé illetlen helyen simogattak egymást. Nem! Ez nem lehet! Hyunjin nem tenne ezt velem!

Zokogva ültem fel az ágyon. Mégis miért álmodok ilyet, ha meg sem történt? Vagy lehet, hogy...? NEM! Nem kételkedhetem tovább Hyunjinban. Bíznom kell benne, és mielőbb beszélni Tzuyuval és Minhóval.

🥀🥀🥀