【Ｈｙｕｎｊｉｎ】

Ahogy letettem a telefont, azonnal öltözködni kezdtem. Tudtam, hogy Minho valószínűleg ellenezni fogja, hogy elhagyjam a házat, mégis biztos voltam benne, ebben az egyben nem tud megakadályozni. Úgyis mindegy alapon kaptam magamra az egyik túlméretezett felsőm és szakadt farmerem, majd siettem le a lépcsőn telefonommal a kezemben.

- Hova mész? - támadt le rögtön a kérdéssel, de én már javában a cipőmet húztam.

- Dolgom van, majd jövök. Jól vagyok, meg ilyenek, nem csinálok semmi hülyeséget, szia - hadartam el, és léptem ki az ajtón, mielőtt bármit is mondhatott volna.

Kissé megkönnyebbültem, ahogy egyre távolabb értem lakásomtól, viszont a neheze még csak ezután következett. Tudtam, merre kell menjek, magabiztosan, de annál jobban görcsölő gyomorral tettem meg az utat. Nagyot sóhajtva csengettem be, és vártam meg, míg Felix ajtót nyit.

- Gyere be - engedett be halkan. - Fent alszik, ülj le addig - vezetett be a konyhába. - Bár ha a csengőre nem kelt fel, semmi másra-

- Lixie... - hallottam meg egy álmos hangot, amitől összeszorult a szívem.

- Ülj le Inie! Ezt meg kell beszélnetek - sóhajtott Felix, majd magunkra hagyott minket.

Nem tudtam ránézni, féltem attól, hogy valami olyasmit látok meg szemeiben, ami ismét a padlóra küldene.

- Sajnálom... - suttogtam ujjaimat tördelve. - Ennek nem így kellett volna történnie - haraptam ajkamba.

💔💔💔

【Ｊｅｏｎｇｉｎ】

Miután Felix elmondta a kis beszédét, magunkra hagyott. Egyszerűen nem voltam képes a szemébe nézni. Bocsánatot kellett volna kérnem tőle, amiért csak úgy véget vetettem mindennek, de ez tűnt helyesnek, én csak neki akartam jót.

- Sajnálom... - suttogta ujjai tördelése közben, megszakítva ezzel a közénk telepedett csendet. - Ennek nem így kellett volna történnie.

- Az én hibám. Túlságosan is féltékeny voltam Minhóra. Tökéletes srác, pont mint te. Sokkal jobban illik hozzád, mint egy magamfajta kis senki. Én nem... Nem tudtam, hogy ebből ez lesz - kezdtem el újra sírni. - Azt hittem, Tzuyu még ugyanaz az aranyos lány, aki régen volt. Igaz, nem sok emlékem jött vissza róla, de hittem benne - szipogtam. - Ezt előre kitervelték mindketten - néztem könnyes szemekkel a fiúra, aki csak értetlen pillantásokkal díjazott. - Sajnálom, hogy szakítottam veled. Megértem, ha többé látni sem akarsz...

🥀🥀🥀

【Ｈｙｕｎｊｉｎ】

- Ssh, nincs baj - álltam fel és mentem oda a fiúhoz, hogy magamhoz tudjam ölelni. - Ne sírj, Inie - simogattam a hátát nyugtatóan, de én is könnyezni kezdtem. - Minden rendben, megbeszéljük, oké? - néztem halványan mosolyogva szemébe. - Még ha akarnálak, sem tudnálak utálni, ezt jegyezd meg, ilyen viszont messze sincs a terveim között. Számomra te jelented a világot, és biztos nyomós okod volt, amiért ezt tetted. Szeretlek, Picúr, és ez így is fog maradni, még ha el is löksz magadtól, vagy megutálsz - vettem kezeim közé arcát, és simogattam bőrét nagyujjammal, míg egyre csak könnyeztem. - De szerintem van mit megmagyarázz bőven. Mi van Tzuyuval és Minhóval?

💔💔💔

【Ｊｅｏｎｇｉｎ】

Jó érzéssel töltött el, hogy újra ott volt velem. Kár lenne tagadnom, hogy ő az egyetlen akinek a közelében tényleg boldognak érzem magam, még ilyenkor is.

- Szeretlek Picúr, és ez így is fog maradni, még ha el is löksz magadtól, vagy megutálsz - fogta kezei közé arcom. Hogy én őt? Inkább fordítva történhetne meg, sohasem tudnám utálni. - De szerintem van mit megmagyarázz bőven. Mi van Tzuyuval és Minhóval?

- Te nem is tudsz róla? - néztem gyönyörű szemeibe, mire megrázta fejét. - Ez mind miattuk történt. Tudom, most paranoiásnak tűnhetek, de ez az igazság. Tzuyu is a JYP- nel gyakornok, ahogy Minho. A papírokat is ő intézte úgy, hogy Minho legyen a mentorod vagy mid. El akartak minket választani egymástól, és.... Sikerrel jártak, mert én naiv voltam és gyerekes - haraptam be alsó ajkam, hogy ne sírjam el magam. - Én nem akartam ezt az egészet. Nem akartam neked fájdalmat okozni.

🥀🥀🥀

【Ｈｙｕｎｊｉｎ】

- Te nem is tudod? - nézett rám szomorúan, mire csak megráztam a fejem. Miről maradtam le? Mit kéne tudjak? - Ez mind miattuk történt. Tudom, paranoiásnak tűnhetek, de ez az igazság. Tzuyu is a JYP-nél gyakornok, ahogy Minho. A papírokat is ő intézte úgy, hogy Minho legyen a mentorod vagy mid. El akartak minket választani egymástól, és... Sikerrel jártak. Mert én naiv voltam és gyerekes - harapott alsó ajkába, amitől újra rossz érzésem támadt, szörnyű volt így látni. - Én nem akartam ezt az egészet. Nem akartam neked fájdalmat okozni.

- H-hogy mi? - néztem rá kikerekedett szemekkel. - Mégis mi értelme lenne az egésznek? - húztam közelebb székem hozzá, és ültem le. - Semmi értelme nincs ennek... Még csak nem is ismertem egész eddig Minhót!

Alig tudtam elhinni ezt az egészet. Mi értelme lenne mégis ennek? Semmit sem tettünk ellenük...

- Ne hibáztasd magad - húztam mellkasomhoz, és nyomtam puszit fejére, míg hátát simogattam. - Mind hibázunk, én pedig jól vagyok, ne aggódj - erőltettem magamra egy mosolyt. - Az jobban fájt, hogy elveszíthetlek... - halkultam el.

💔💔💔

【Ｊｅｏｎｇｉｎ】

Látszólag tényleg semmit nem tudott az egészről. Ezek szerint nem csak én vettem be kettejük cselszövését.

- Hyunjin, én nam akartam szakítani, mindennél jobba fájt, amikor megírtam azt az üzenetet - töröltem meg arcom. - Azt hittem Minho a tökéletes pasi melléd, hogy majd vele olyan életet élhetsz, amilyet megérdemelsz - mosolyodtam el fájdalmasan. - Megpróbálhatnánk előről? Újra kezdhetnénk ezt az egészet? Viták nélkül persze. Mindent elmondanánk egymásnak, és nem tudna senki közénk állni - lelkesedtem, de aztán rájöttem, mit is kérek. Féltékenykedtem, szakítottam vele, összetörtem a szívét, és még én kérek tőle bármit is. - Felejtsd el! Hülyeség - harapta be ismét ajkam, holott legszívesebben az övét harapdáltam volna. Tényleg mindent elrontottam...

🥀🥀🥀

【Ｈｙｕｎｊｉｎ】

Látszott rajta, hogy minden szavát őszintén gondolja, és alig tudta magát visszafogni a sírástól. Minél tovább haladt mondanivalójával, annál jobban véreztem belül, és öleltem volna a legszorosabban magamhoz.

- Megpróbálhatnánk előről? Újrakezdhetnénk ezt az egészet? Viták nélkül persze. Mindent elmondanánk egymásnak, és nem tudna senki közénk állni - lelkesedett fel, amitől engem is boldogság öntött el. Igen, pontosan ezt akartam én is. Végre előítéletektől és utálkozó tekintetektől mentesen élni, egyedül mi ketten... Minden vágyam ez volt. Azonban mielőtt bármilyen formában is beleegyezhettem volna, elkomorult addig vidámnak tűnő arca, és zavartan nézett félre. - Felejtsd el! Hülyeség - harapdálta száját.

- Hülyeség, mi? - motyogtam magam elé, majd felnéztem rá. Nem gondolkodtam, szükségtelen láttam ebben a helyzetben. Gyengéden magam felé fordítottam arcát, majd minden figyelmeztetés nélkül tapadtam ajkaira, míg kezemmel állát simogattam.

- Mindketten hibáztunk, rendben? - néztem mélyen szemeibe, de csak annyira hajoltam el tőle, hogy épp ne érjenek össze ajkaink. - Nem árt senkinek sem a tiszta lap - mutattam felé egy bizonytalan félmosolyt.

💔💔💔

【Ｊｅｏｎｇｉｎ】

- Hülyeség, mi? - motyogta alig hallhatóan, mire ráemeltem tekintetem. Arra vártam, hogy majd elküld a francba, de ehelyett megcsókolt. Váratlan, ugyanakkor kellemes érzés volt. A hasamban lévő pillangók újból repkedni kezdtek, míg ajkaim felfelé kezdtek görbülni. - Mindketten hibáztunk, rendben? - véste tekintetét enyémbe, miközben elsuttogta szavait. Lehelletét szinte éreztem párnácskáimon, olyan közel volt. - Nem árt senkinek sem a tiszta lap - mosolyodott el, de mintha nem lett volna valami őszinte. Talán bántja valami? Vagy mégsem akarja ezt?

- Én nem akarom erőltetni... Megértem, ha időre van szükséged. Emellett Minhóékkal is rendezni kellene a dolgot.

Féltem. Mi lesz, ha megint elveszítem? Sokkal jobban kellene rá vigyáznom.

- Megyek, és felhívom Tzuyut - sóhajtottam.

Most sokkal inkább lennék a karjai közt, beszippantva kellemes illatát, majd lopnék tőle egy gyöngéd csókot és... De ez a valóság. Igaz, hogy az előbb ő csókolt meg, de nem akarom, hogy ezt egyfajta kötelezettségnek érezze.

🥀🥀🥀