【Ｈｙｕｎｊｉｎ】

Fáradtan dőltem el a kanapén Kkamival az ölemben, ahogy hazaértünk. Határozottan hosszú nap volt, én pedig nem vágytam semmi másra, csak Inievel összebújva filmet nézni. Tényleg... Reggel azt beszéltük meg, hogy később átjön hozzánk és együtt megesszük a korábban vett édességet. Szerettem volna remélni, hogy ez az ajánlat még él, ezért telefonom után nyúltam, viszont Minho megállított.

— Mi a baj? — dobta le magát mellém egy üveg piával a kezében. — Inie hova tűnt olyan hirtelen? — tett le elém egy poharat.

— Neked Jeongin — motyogtam, míg az üvegtárgyat arrébb toltam fél kézzel. — Azt akarnám megkérdezni.

— Ugyan, ne legyél már ennyire szűzies, rádfér egy kis hangulatcsináló — bontotta fel az üveget. — Csak a JYP-hoz vettek fel, nem? Tesó, inkább örülj neki — bökött vállba mosolyogva.

— Nem tudok — sóhajtottam nagyot, míg ujjaimat kezdtem tördelni. — Figyelj... Lehet te ezt nem fogod fel vagy valami, de az a fiú mindennél és mindenkinél többet jelent nekem. Ha arról lenne szó, még a céget is otthagynám, csak vele lehessek. Nem akarom elveszíteni, érted? — néztem rá könnyes szemekkel.

— Aha... — bólogatott lassan. — Nem akarok ünneprontó lenni, de-

— Akkor ne legyél — kaptam fel megrezzenő telefonom.

Torkomban dobogó szívvel nyitottam ki Jeongin üzenetét.

Inie baba 💞
Sajnálom Hyunjin, de ez nem fog működni. Szakítok.

— N-nem..... Nem... Nem.. Nem nem nem — rebegtem magam elé, míg könnyeim szinte azonnal ellepték arcom.

— Mi az? — tépte szinte ki Minho kezeim közül a készüléket, majd pár másodperc múlva visszaadta. — Oh... Sajnálom.

Egy világ tört össze bennem. Nem, annál sokkal több. Hát ennyi lett volna. Mint kiderült, nem érek senkinek többet futókapcsolatnál, ez pedig mindennél jobban fájt. Kivéve egy dolognál. Elvesztettem. Elvesztettem őt.

— Add ide azt az üveget végre — kaptam ki a fiú kezéből az alkoholt, és zokogva kezdtem kiüríteni tartalmát.

💔💔💔

【Ｊｅｏｎｇｉｎ】

Semmi kedvem nem volt reggel iskolába menni, bár ezzel azelőtt nap se voltam másképp. A tegnapi szakításunk eléggé megviselt, mégha miattam is történt. Fogalmam sem volt, Hyunjin reagált-e valamit, de nem is akartam tudni. Csak megint elsírnám magam. Felöltöztem, majd miután emberi külsőt erőltettem magamra, elindultam az iskolába. Legnagyobb meglepetésemre amint beléptem minden tekintet rám szegeződött. Mégis miért néznek ennyire? Talán van valami az arcomon?

- Inie! Hát itt vagy! Úgy eltűntél tegnap, azt se tudtuk merre vagy - támadt le Felix. - Changbin mondta, mi történt. Tényleg szakítottatok? Talán a lány miatt? Úgy tudtam nem vonzódsz hozzájuk.

- Ez bonyolult Lixie, nem Tzuyu miatt szakítottam - sóhajtottam, ekkor azonban egy újabb barátom jelent meg.

- Inie, láttad az instád? - nyomta orrom alá telefonját Seungmin.

- Nem. Mégis mit kellett volna látnom? - kezdtem el tanulmányozni a kijelzőt, amin már már hírességként voltam feltűntetve.

"Mi az igazság? Kivel jár most Jeongin?" szerepelt nagybetűkkel a képek felett. Az egyik oldalon ott volt a Tzuyuval készült közös képünk, míg a másikon egy komment... Hyunjintól: "aki csakis az enyém".

- Inie, mi ez az egész? - kérdezte felvont szemöldökkel Felix.

- Várjatok, itt egy újabb poszt! - mutatta telefonját a barna hajú fiú, amin Hyunjin volt eléggé ittas állapotban. Te jó ég! Mit tettem? Azonnal meg kell keresnem!

🥀🥀🥀

【Ｈｙｕｎｊｉｎ】

—.... és így buktunk majdnem le a fagyi miatt a vidámparkban — meséltem el ezredjére az incidenst félig nevetve, félig könnyezve.

— Most már összeszeded végre magad? — nézett le Minho karikás szemeivel az ölébe, ahol épp feküdtem.

— Annyira hiányzik, vajon mit csinál az a pici baba? — öleltem magamhoz a fiút. — Vele akarok lenniii — nyafogtam.

— Álmodban együtt lehettek, csak szállj le rólam, bűzlesz. Egész éjjel vedeltél — tett arrébb, mire drámai zokogásba kezdtem.

— Nem is szeretsz! — fakadtam ki, és rohantam volna fel az emeletre, de már az első lépésnél megszédültem.

— Soha többé nem kapsz alkoholt. Pont — nyúlt karom alá morogva az idősebb, és indult meg velem lassan a lépcsőn.

Magam sem tudom hogy, de nagy nehezen felértünk a szobámba, ahol elvezetett az ágyamig, és óvatosan leültetett.

— Rendben, rendben, ügyes fiú — fektetett le. — Meg ne mozdulj, amíg eltakarítok lent, értve?

— Igenis, apuci — bújtam motyogva az egyik párnámhoz.

— Ezt tartogasd máskorra — suttogta fülembe, míg betakart, majd el is hagyta a szobát.

Nyomasztott a csend. Nyomasztott a csend, de az még jobban, hogy ismét éreztem bekövetkezni a józanodás fájó procedúráját. Semmi sem maradt meg az éjjel történtekből, egyedül a néma sötétség fogadott, akárhányszor próbáltam valamilyen emléket felidézni belőle. Az viszont biztos volt, hogy annyi elfogyasztott alkohol is feleslegesnek bizonyult ahhoz, hogy elfelejtsem Jeongint. Könnyezve csuktam be szemeim és vártam, hogy az álom vagy a másnaposság kellemetlen tünetei fognak hamarabb jelentkezni nálam.

💔💔💔

【Ｊｅｏｎｇｉｎ】

Muszáj volt mielőbb beszélnem Hyunjinnal. Az a kép, amit láttam róla nagyon megijesztett. Még sosem ivott vagy részegedett le azelőtt. A tudat, hogy most miattam került ilyen helyzetbe, csak még jobban félelemmel töltött el. És az sem segített, hogy Minhóval van ilyen állapotban. Jó, tudom. Azért szakítottam vele, hogy együtt lehessenek, de attól még ugyan úgy szeretem és féltem. Nem törődve a következményekkel hagytam magam mögött az iskolát és mentem párom házához. Vagyis... Az exem házához. Bekopogtam, és vártam hogy ajtót nyisson, ehelyett csak Minho elégedett mosolyával találtam szembe magam.

- Bemehetek? - kérdeztem elcsukló hangon. Szörnyen éreztem magam.

- Nem hiszem, hogy ez a legjobb ötlet, eléggé kiütötte magát. Most sikerült nagy nehezen ágyba dugnom. Nem szeretném, hogy megint felzaklasd - állta el utamat. Végül is igaza van. A helyében én is pont ezt tenném.

- Igazad van - sóhajtottam. - Megtennéd, hogy vigyázol rá? Számomra ő a legfontosabb. Többet jelent az életemnél.

- Ne aggódj Inie, majd én megvigasztalom - terült el arcán egy perverz mosoly. - Most, ha megbocsátasz, mennék. Szeretnék mellette lenni, amikor felébred - csapta be orrom előtt az ajtót.

Nem bírtam tovább. Zokogtam. Bárcsak én feküdhetnék mellette, az én karjaimba találna vigaszt, vagy egyszerűen csak minden olyan lehetne, mint Minho előtt.

🥀🥀🥀