【Ｈｙｕｎｊｉｎ】

Az idő elteltével egyre idegesebb lettem, mikor Jeongin nem jött vissza közénk. Épp utánamentem volna a mosdóba, mikor pont onnan visszatért Jisung.

— Jeongin? — szegeztem neki rögtön a kérdést.

— Nem i- — futtatta végig tekintetét társaságunkon, de megakadt. — Nincs itt.

— Azt mondta, utánad megy — rágtam idegesen számat.

— Hát... Nem láttam — ült vissza Minho mellé.

— Most tényleg nem csináltam semmit — tette fel védekezően kezét Changbin.

— Tudjuk, Binnie — lopott tőle gyors csókot párja, amitől a fekete hajúnak rögtön mosoly kúszott ajkaira. Legalább ők jól megvannak.

— Minden oké, Hyunjin? — nézett rám Chan aggódóan.

— Nem hiszem... Elég furán viselkedik az utóbbi időben — bámultam az asztallapot, féltem Minho szemébe mondani a tényeket, hogy igenis ő az egyetlen oka ennek a helyzetnek.
De... Valóban csak ő lenne? Mi van, ha... Ha ő is érez valamit iránta? Mintha zavarta volna, hogy Jisunggal ennyire közvetlen. Ez lett volna a baj?

— Írok neki, az a legjobb — vettem elő a telefonom, mire Felix csak bólintott.

Jinie 💞
Hol vagy? Mi történt?

Mélyet sóhajtva dőltem hátra, és próbáltam bekapcsolódni az aktuális témába, végülis ünneplünk. Vagy nem?

💔💔💔

【Ｊｅｏｎｇｉｎ】

Hazafelé bandukoltam, míg arcomom végigfutó könnyeimet törölgettem. Mindenkinek így lesz a legjobb. Hyunjinnak most úgyis a karrierjére kell koncentrálnia, és ott van Minho is. Nincs szüksége felesleges konfliktusra. Vagyis rám.
Út közben megálltam egy elhagyatott játszótéren, régebben rengeteget jártunk ide együtt, már akkor is ő jelentette számomra a világot. Leültem az egyik hintába és csak bámultam magam előtt a homokot. Sírni volt kedvem, de már könnyeim is elapadtak.

- Inie? - hallottam meg egy ismerős hangot. - Istenem, de rég nem láttalak már! - ölelt magához.

-Tzuyu? - kerekedtek ki szemeim. - Hogy kerülsz ide? Azt hittem hazaköltöztél.

Sokat változott mióta utoljára láttam. Gyönyörű lett, és kész nő.

- Az egyik barátnőmnél lakok. Beiratkoztam egy itteni iskolába, így maradhattam - mesélte. - De te miért vagy ennyire lehangolt? Talán történt valami?

- Semmi... - sóhajtottam.

- Ha bármi baj van, nekem elmondhatod - ölelt át. - Készítünk egy képet? Csak úgy emlékül.

- Rendben - egyeztem bele. Közelebb hajolt hozzám és már el is készítette a képet. - Ez remek lett, még mindig szuper aranyos vagy - nyomott egy puszit arcomra. - Viszont most sietnem kell. Majd írok, és megbeszéljük ezt - utalt az előbbi dologra és elviharzott.

Jó volt újra látni, és egy kicsit elfelejteni a dolgokat. Szinte még haza sem értem, amikor már kint virított a képünk Tzuyu oldalán, "A világ legédesebb fiúja" címmel.

🥀🥀🥀

【Ｈｙｕｎｊｉｎ】

Ha nem is túl sok időre, de próbáltam megfeledkezni az egész helyzetről, és kicsit ellazulni, de gondolataim minduntalan ugyanoda terelődtek, néma telefonom pedig csak még jobban nyomasztott.

— Örülök, hogy megismerhettelek titeket — mosolygott szélesen Minho. — De szerintem mi Hyunjinnal megyünk is. Még többször is összeülhetnénk így — szakította félbe gondolatmenetem a világosbarna hajú fiú.

— Ja.. Még összefutunk — köszöntem el sorra mindenkitől, ugyanis nem volt kedvem ellenkezni, majd meg sem várva lakótársam indultam ki az utcára.

— Hé, állj már meg! — sietett utánam. — Arra parkolok — bökött az egyik kisutca felé.

— Gyalog megyek — húztam össze kicsit magamon kabátom, és indultam volna el az egyik irányba.

— Ilyen állapotban nem, még elcsapatod magad, amennyire figyelsz — kapta el csuklómat. — Tíz perc, annyit csak kibírsz mellettem — döntötte kissé oldalra a fejét.

— Rendben — adtam be végül a derekam nagyot sóhajtva. — De semmi próbálkozás.

— Nem tudom, miről beszélsz — fordított nekem hátat, és vezetett el autójáig. Még hogy nem tudja... Ennyire hülyének nézne?

Minden szó nélkül dobtam le magam a hátsó ülésre; nem terveztem különösebb eszmecserét folytatni az idősebbel, hiába mutatta akkor jópofizó arcát. Meg voltam róla győződve, hogy ez az ideális kép nem fog sokáig tartani, ezért inkább a telefonom képernyőjébe bújva kerestem menedéket.

Nem kellett volna.

Alig léptem fel közösségi oldalamra, egy régi ismerősünk, Tzuyu selfie-je fogadott, melyen Jeonginnal pózol. Már az is meglepett, hogy a lány egyáltalán Koreában tartózkodik, ugyanis pár éve visszaköltözött szülőföldjére, viszont a kép leírása rendesen szíven ütött. "A világ legédesebb fiúja" Ezért ment volna el? Hirtelen felindulásból nyitottam meg a kommentszekciót, ami már tele volt a kapcsolatukra vonatkozó kérdésekkel, és írtam be én is hozzáfűznivalóm, nem törődve az esetleges égéssel:

Hwang Hyunjin
... aki csakis az enyém.

💔💔💔

【Ｊｅｏｎｇｉｎ】

Sejtettem, hogy ki fogja tenni a képet, hisz mániája a posztolás. Az azonban ami a komment szekcióban történt, eléggé meglepett. Tele volt olyanokkal, hogy "gratulálunk", "édesek vagytok együtt", "együtt vagytok?". Máskor zavart volna a dolog, azonban most ez volt a legkisebb problémám. Nem érdekeltek a többiek, és az sem, hogy azt hiszik együtt vagyunk. És ha Hyunjin meglátja? Miért is idegeskedem ezen? Hisz úgyis szakítanunk kellene... Ő jobbat érdemel tőlem. Ez talán most pont kapóra is jött. Ha szakítunk, boldog és sikeres életét élhet Minho mellett, én pedig visszatérhetek a régi énemhez, és távolról csodálhatom nap mint nap. Meg kell tennem! Az ő érdekében.
Elővettem telefonomat, és könnyeimmel küszködve bepötyögtem rövid kis üzenetemet.

Inie baba 💞
Sajnálom Hyunjin, de ez nem fog működni. Szakítok.

Életem egyik legfájdalmasabb dolga volt elküldeni. Nem akarok mást, csak azt, hogy boldog legyen és mellettem nem lehet az, bármennyire is akarom. A maiból kiindulva, ő is tervezgethette már ezt, hisz Minhóval is elég közeli lehet a kapcsolatuk. Így lesz a legjobb. Kikapcsolt telefonomat a nappaliban hagytam, én pedig felmentem a szobámba, ahol plüssömet szorongatva és képeinket nézve sírtam magam álomba.

🥀🥀🥀