【Ｈｙｕｎｊｉｎ】

Biztosítottam magam arról, hogy a lehető legtökéletesebben nézzek ki: hajamat gondosan eligazítottam, összeállítottam egy egyszerű, mégis stílusos öltözetet, és gondoskodtam arról is, hogy mindebben könnyedén tudjak mozogni. Magamnak ellent mondva még minimális sminket is dobtam magamra, hogy az apróbb bőrhibáim korrigáljam, majd amint mindezzel végeztem, lőttem pár képet, amit szépen átküldtem Inienek.

Jinie 💞
Találd ki, kinek van a legvonzóbb barátja. 👀

— Kívánj sok szerencsét, baba — guggoltam le, és adtam puszit Kkami fejének a tetejére, mielőtt kiléptem volna a házból.

Futtában írtam Felixnek, hogy elindultam, s út közben próbáltam lerázni egyre csak növekvő izgalmam. Minden rendben lesz. Ezer éve csinálod, Hyunjin. Nem lesz gond.

💔💔💔

【Ｊｅｏｎｇｉｎ】

Az előttem állóra emeltem tekintetem, aki csak még közelebb jött hozzám. Már alig volt fél méter köztünk, amikor végre megállt, de a bámulást nem hagyta abba.

- Megtennéd, kérlek? Hálás lennék érte - néztem szemeibe. - Szükségem van egy pólóra. Oda kell érnem a meghallgatásra, hogy szurkolhassak Hyunjinnak.

- Kíváncsian várom, milyen hálás is tudsz lenni - húzta perverz mosolyra ajkait, majd előhúzott táskájából egy fekete pólót és átnyújtotta.

- Köszönöm - kaptam ki kezéből előző szavait figyelmen kívül hagyva. - Amint kimostam visszaadom - közöltem vele, majd rohanni kezdtem.

A sulihoz képest a város másik végén van a cég. Muszáj sietnem! A buszmegállóban nyargaltam, de már csak a jármű távozó alakját kaptam el. Lekéstem. Mit tehetnék?

- Elviszlek - állt meg mellettem egy fekete autóval Minho. - Majd ezt is meghálálod - nevetett.

Gondolkodás nélkül szálltam be mellé. Nem érdekelt hogy hogy, vagy milyen áron, de oda kellett érnem. Épp megszólalni készült, amikor egy üzenetem érkezett.

Jinie 💞
Találd ki, kinek van a legvonzóbb barátja. 👀

És egy képet is küldött. Istenem! Annyira helyes, édes és szexi egyszerre. Elpirulva gépeltem be válaszom várva, hogy végre megérkezzünk.

🥀🥀🥀

【Ｈｙｕｎｊｉｎ】

Félúton jobbnak láttam inkább beszállni egy taxiba, hogy ne fáradjak ki idő előtt, ezért végül idegesen ugrottam be az első szabad járműbe, ami az utamba került.

— A JYP entertainmenthez — ültem be előre, mire a férfi csak kérdőn nézett rám egy pillanatig, de utána elindult.

— Nem tudtam, hogy most is vannak meghallgatások — szólalt meg egy idő után kirázva engem az ablakon bámulásomból.

— Picit komplikált a dolog — túrtam a hajamba.

— Értem — halkult el egy kicsit, majd néhány sarok után újra megszólalt. — Az én lányomnak is minden álma bekerülni.

— Biztos menni fog neki — mosolyogtam rá biztatóan.

— Eléggé rá van kattanva a dologra, azt csodálnám, ha nem vennék fel — nevetett. — Neked viszont sok sikert — parkolt le a hatalmas épület előtt.

— Köszönöm — fizettem ki az utat, és pattantam ki a kocsiból.

Mélyet sóhajtva vezettem végig a tekintetem az égig nyúló, üveggel borított óriáson. Sosem hittem volna, hogy egyszer nekem is lehetőségem adódik eljutni erre a helyre, mindig távoli álomként kezeltem ennek még csak a gondolatát is.

— Szia Felix, merre vagy? — hívtam fel a vörös hajút, körbe-körbe forgolódva, ugyanis nélküle nem engedtek volna be.

— Pont itt — éreztem meg egy pici kezet a vállamon, amitől hirtelen felvisítottam és megugrottam.

— Komolyan?! — akadtam ki teljesen, de ő csak nevetett.

— Nyugi már, ne parázz annyira a dologra, nem lesz gáz — veregetett vállon. — Mehetünk?

— Mehetünk — bólintottam, míg a szívem legalább százszor gyorsabban vert a normális sebességétől.

💔💔💔

【Ｊｅｏｎｇｉｎ】

- Köszönöm, hogy elhoztál - pillantottam a mellettem ülőre, majd épp ki akartam szállni, amikor megragadott csuklómnál fogva.

- Mégis hogy akarsz bejutni? Se gyakornok nem vagy, sem pedig idol - vázolta fel az igazságot. Erre nem is gondoltam. - Gyere velem! - szállt ki a kocsiból amit csak értetlenül figyeltem.

- Már megbocsáss, de téged miért engednének be? - vontam fel szemöldököm.

- Csak gyere! - indult meg a bejárat felé, ahol egy őr állt. - Lee Minho - mondta a nevét az őrnek, aki egy kis dossziét nézegetett, majd bólintott. Ezt követően felém fordult. - Ő pedig a barátom - karolt át Minho. - Azért jött, hogy megnézzen gyakorlás közben.

- Rendben. Menjetek! - engedett be minket a férfi.

Nem tudtam mit reagálhatnék. Hogy érthette azt, hogy a barátja vagyok? És miért kellett még ölelgetnie is? De végső soron bejutatott, ezért hálás vagyok neki.

-Köszönöm... Azt hiszem. - vettem ki nyakamból ott felejtett kezét. - Merre vannak?

- Erre - indult meg a folyosón, majd rövid időn belül egy gyakorlóteremhez értünk.

Az asztalnál már bent ül Park Jinyoung, az igazgató, illetve néhány zsűritag. Hyunjint is megpillantottam, ahogy épp Felixszel folytat eszmecserét. Helyet foglaltam egy széken a háttérbe, hogy ne keltsek nagy feltünést, Minho pedig közvetlen mellettem maradt. Ekkor azonban egy kérdés fogalmazódott meg bennem.

- Ezek szerint te is gyakornok vagy? - fordultam felé.

🥀🥀🥀

【Ｈｙｕｎｊｉｎ】

— Lee Felix, ő pedig a meghallgatásra jött, biztos szóltak magának — bökött felém a vöröshajú, ahogy beregisztrált minket az ajtóban álló őrnél.

— Megvan. Hwang Hyunjin? — nézett rám, mire csak nagyot nyelve biccentettem, ő pedig jól láthatóan kihúzott két nevet  a kezében tartott listáról, mielőtt beengedett volna.

— Gyere — ragadott meg Felix csuklómnál fogva és kezdett húzni a folyósókon. — Majd később körbevezetlek, csak ess ezen túl.

— Már ha felvesznek — bámészkodtam körbe továbbra is. Alig tudtam elhinni. Komolyan itt voltam.

— Ne beszélj hülyeséget, nézz csak magadra. Még az is lehet, hogy a saját bandádban visual leszel — pörgött fel, én pedig csak elnevettem magam.

— Jó vicc, Felix. De köszi.

— Itt — állt meg az egyik ajtó előtt.

Nagyot nyeltem, ahogy a falapot vizslattam tekintetemmel. Most fog minden eldőlni. Tenyerem eszméletlenül izzadni kezdett, azt hittem ott ájulok el izgalmamban. Fejemben újra és újra lejátszottam a táncom minden részletét, hogy biztos legyek benne, nem felejtettem el.

— Ne izgulj — szorította meg Felix kezem biztatásképp, én pedig mosolyogva léptem be a terembe.

Ha maradt egy csepp önbizalmam is, abban a pillanatban rögtön el is illant, amint megláttam egy asztal mögött a zsűrijeim.

— J-jó napot — köszöntem elcsukló hanggal. Remek, oda az első benyomásom.

—Azonnal kezdünk — biccentett felém a főnök, majd visszafordult a mellette ülő férfihez.

— Figyelj, a lényeg, hogy magabiztos legyél, és nem lesz gond. Ha néha tartod vele a szemkontaktust, az csak plusz pont, de inkább a mozgásra figyelj. Képzeld azt, hogy egyedül vagy, sokszor segít lenyugodni — látott el Felix tanácsokkal.

— Megpróbálom — mosolyogtam rá hálásan, mikor kiszúrtam a terem végében két alakot.

Meglepetten néztem Jeonginra, de ez csak fokozódott, mikor Minhót is megpillantottam mellette. Mégis hogy jutottak be? Örültem, hogy itt van, mégis nagyobb megfelelési vágy lett rajtam úrrá. Elégedett kell legyen velem. Ügyetlenül intettem feléjük, de mielőtt bármi mást is tehettem volna, a cég arcának a hangja törte meg a csendet.

— Kezdhetjük.

💔💔💔

【Ｊｅｏｎｇｉｎ】

- Az vagyok - bólintott. - De most inkább figyelj a pasidra - forgatta szemeit, s kényelmesen elhelyezkedett a széken.

Így is tettem. Minden figyelmemet páromnak szenteltem, aki a zene elindulása után egyből táncba kezdett. Láttam rajta, hogy izgul, mozgása mégis tökéletes volt. Igaz, nem értek hozzá, de mindenki elégedetten bámulta őt, ami csak is jót jelenthet.

- Rendben! Gyere ide Hyunjin! - szólalt fel Mr. Park, párom bemutatója után.

- Ügyes volt. Nem sejtettem, hogy ennyire jó mozgása van - dörmögte mellettem Minho.

- Igen. Nagyon ügyes - helyeseltem. Ma tényleg mindent beleadott. A férfit követve távoztak a teremből, így mi is kimentünk a folyosóra, hogy ott várjuk meg. - Még egyszer köszönöm, hogy elhoztál. Egyszer meghálálom. Kérhetsz bármit - mosolyogtam.

Ha ő nincs, nem tudtam volna szurkolni páromnak. Ekkor gondolataim főszereplője jelent meg Felixszel oldalán, arcáról azonban nem tudtam semmit leolvasni.

🥀🥀🥀