【Ｈｙｕｎｊｉｎ】

Egész éjjel álmatlanul forgolódtam ágyamban, percenként ellenőrizve a telefonom, hogy biztos nem jött-e értesítés szerelemtől, de minden alkalommal csalódnom kellett, mikor egyedül az én üzeneteim néztek vissza rám magányosan a chatszobából. Időnként fél-egy órára sikerült tudatlan állapotba kerüljek, de minden alkalommal könnyes szemmel riadtam fel. Hat óra körül megelégeltem a dolgot, így csendben leosontam a konyhába, hogy a szomszéd szobában alvó fiút ne keltsem fel és egy nagy adag kávét készítettem magamnak, amit lassan kortyolgatva elfogyasztottam. Evéssel nem is próbálkoztam, görcsben lévő gyomrom valószínűleg mindent kiadott volna magából, így inkább a reggeli rutinomra összpontosítottam, miután Minhónak összedobtam gyorsan egy rántottát. Nem mintha nem haragudtam volna rá a tegnapi miatt, de konyhám épsége többet jelentett számomra, mint köcsög viselkedése. Amennyire csak tudtam, rendbe szedtem nyúzott külsőmet, és már majdnem kiléptem az ajtón, mikor ő nagyot ásítva lebotorkált a lépcsőn.

— Jó reggelt — nyújtózkodott. — Máris mész? — méregetett álmosan pislogva. Még ígyis ezerszer jobban festett, mint én, amit nem is csodálok a múlt éjszaka után.

— Igen, még beugrok valahova. A reggeli az asztalon, utána mosogass el és zárd kulcsra az ajtót, ha elindultál. Nem tudom, mikor jövök délután, de ha kell, rendelj valami kaját, max kifizetem a saját részem. Szia — hadartam el és hagytam is ott bamba tekintetével.

Nem kellett különösebb erőfeszítést belefektessek, hogy gyors tempóra ösztönözzem lábaim. Egyenesen az utca végi kisboltba mentem, ahol gondolkodás nélkül kaptam le a polcról párom kedvenc édességét, és fizettem ki, majd azzal együtt álltam meg a házuk előtt arra várva, hogy megjelenjen a bejárati ajtóban.

💔💔💔

【Ｊｅｏｎｇｉｎ】

Reggel amint felkeltem újra eluralkodott rajtam a szomorúság. Semmi kedvem nem volt iskolába menni, főleg hogy ott elkerülhetetlen Hyunjinnal való találkozásom. Nagy levegőt véve másztam ki ágyambol, hogy valami emberi formát öltsek magamra. A hatalmas táskákat szemem alatt egy kis alapozóval próbáltam meg eltűntetni, majd magamra kapva ruháimat pakoltam be táskámba, és húztam fel cipőmet. Az ajtón kilépve azonban szemeimbe könnyek szöktek.

- Hyunjin? - pillantottam meglepetten a házunk előtt ácsorgó fiúra. Mégis mit kereshet itt? Gyönyörű volt, mint mindig, de ugyanakkor látszott rajta, hogy ő sincs teljesen rendben. Kezeiben a kedvenc nasijaimat tartotta. - Mit keresel itt? Azt hittem Minhóval mész iskolába. - dünnyögtam orrom alatt, ahogy közelebb léptem hozzá.

🥀🥀🥀

【Ｈｙｕｎｊｉｎ】

— Hülye vagy, Jeongin — léptem hozzá azonnal és emeltem meg állát, hogy ajkaink egy vonalban legyenek. Közelebb hajoltam hozzá és lágyan összeérintettem húspárnáinkat, majd elhúzódva tőle mélyen szemébe fúrtam tekintetem. — Ne is hozd szóba azt a köcsögöt — motyogtam magam elé, majd visszanéztem rá. — Úgy néz ki, nem olvastad el, amit este írtam. Nem baj — sóhajtottam, míg arcát simogattam lágyan. — Nem történt semmi. Vacsorát csináltam, a telóm fent maradt a szobában, ő pedig felvette. De soha, soha — nyomatékosítottam szavam másodjára — nem csalnálak meg és cseszném el a kapcsolatunk, értve vagyok? Sajnálom, hogy félreértetted a dolgokat, de tudd, mindennél jobban szeretlek, ezen pedig még ezer Minho sem változtathat — mosolyogtam rá. — Ezt pedig... Neked vettem, tudom hogy imádod. Remélem nem haragszol és több ilyen nem fog előfordulni — nyújtottam át ajándékát a legjobban reménykedve.

💔💔💔

【Ｊｅｏｎｇｉｎ】

Amikor megcsókolt, könnyeim mintha teljesen eltűntek volna. Az, hogy itt van, és nem Minhóval, csak nem véletlen. Lehet, hogy tényleg ennyire félreértettem? Vagy direkt Minho akart közénk állni? De mégis mi oka lehetne erre? Lehet, mégis Hyunjinre pályázik.

- Nem haragszom. Nem is haragudtam rád soha - mosolyodtam el én is. - Csak féltem, hogy elveszítelek... Azért Minho hozzám képest egy főnyeremény - sütöttem le tekintetem. - De nem érdekes, nem állhat közénk. - kulcsoltam össze ujjainkat. - Mit szólnál hozzá, ha suli után megnéznénk egy filmet és megennénk ezeket? - mutattam a kezeiben lévő finomságokra. - Lehetne ez egyfajta randi.

🥀🥀🥀

【Ｈｙｕｎｊｉｎ】

— Lehet, Minho főnyeremény, de nekem akkor is te jelentesz mindent — fogtam meg kezét mosolyogva. — De hm, rendben, tök jól hangzik — kezdtem el tervezgetni a közös délutánunk, mikor hirtelen valami eszembe jutott. — Basszus! — torpantam meg az utca közepén. — Ma kéne bemenjek a felvételire és semmit sem gyakoroltam! Nézd már, hogy nézek ki! El fogom rontani, és több ilyen alkalmam nem lesz — kezdtem el pánikolni. — Egyáltalán hánytól lesz?

Teljesen kiment a fejemből az egész dolog, túlságosan lefoglalt az, hogy tudnám kiengesztelni párom a félreértés miatt.

💔💔💔

【Ｊｅｏｎｇｉｎ】

- Ezt el is felejtettem - kaptam fejemhez. - Sebaj, akkor tegyük át. Most az a legfontosabb, hogy sikerüljön a felvételid - néztem szemeibe. - Hagyd ki ma a sulit. Menj haza és készülj fel! Ha pedig túl vagy rajta, megejtjük azt a randit - nyomtam egy puszit ajkaira.

Szerencsémre beleegyezett, így miután elköszönt hazaindult. A suliba érve Seungmint kezdtem keresni. Mint kiderült, átjött a mi sulinkba, így nagy valószínűseggel osztálytársak leszünk.

- Min! - szaladtam oda hozzá, amikor megpillantottam a folyosón.

- Inie! - ölelt meg boldogan. - Annyira örülök, hogy rám találtál. Teljesen el vagyok veszve. Nem tudom, merre van az osztályom - nyújtotta át órarendjét.

- Reménykedtem benne, hogy egy osztályba kerülünk - tanulmányoztam a lapot, ami alátámasztotta elméletem. - Gyere! Matekunk lesz - karoltam belé és a termünk felé indultunk, amikor is Minho fölényes mosolyával találtam szembe magam.

🥀🥀🥀

【Ｈｙｕｎｊｉｎ】

Rövid győzködés után végül beadtam a derekam és suli helyett inkább a lakásom céloztam meg. Igyekeztem gyorsan hazaérni, hogy minél több időt szentelhessek az előkészületeknek. Muszáj volt összeszedjem magam minél hamarabb.

Szerencsémre a házat üresen találtam, Minho sehol sem volt, így legalább ha én magam nem, legalább a körülmények nyugodtak voltak. Még gyorsan írtam Felixnek, hogy a pontos helyszínt és időpontot megadja, majd hozzá is láttam temérdek munkámnak, amit egy könnyed reggelivel és bemelegítéssel indítottam. Kicsit tartottam, hogy a térdem mennyire fogja bírni a megerőltetést, de tudtam, mindent bele kell adjak, ha felvételt szeretnék nyerni magamnak. Meg kellett csináljam.

💔💔💔

【Ｊｅｏｎｇｉｎ】

Nem bírtam nézni mosolyát, rossz kedvem lett tőle. Elkaptam róla tekintetem, és folytattam volna utamat, de elém állt.

- Hova ilyen sietősen?

- Óránk lesz, szóval ha nem bánod... - kerültem ki, magam után húzva Seungmint.

- Én aztán nem bánom, de Hyunjin sem bánja ezt? - pillantott összefonódott kezeinkre.

- Ehhez semmi közöd. Mit akarsz? - néztem rá zavartan.

Miért csinálja ezt? Mintha direkt mindig keresztbe akarna tenni valahogy. Ekkor azonban csengettek. Seugmin biztatására, mielőtt bármit is szólhatott volna faképnél hagytuk. A gyomrom liftezett, míg a tenyerem izzadt. Valami elképesztően rossz érzésem van Minhóval kapcsolatban.

🥀🥀🥀