【Ｈｙｕｎｊｉｎ】

— Kihasználhatnánk ezt a lehetőséget elég jól — húztam az ölembe és öleltem magamhoz szorosan. — Nem tudom, mikor jöhetek legközelebb át hozzátok Minho miatt... Csak nem hagyhatok egy vadidegent egyedül a házunkban. Aaah, és még ki kell takarítsak ma — sóhajtottam fel és fúrtam arcom hátába. — Inie, ments ki, veled akarok élni, nem egy random csávóval, aki miatt egész éjjel hallgathatom majd a csajai nyögéseit — nyöszörögtem, ahogy közelebb húztam magamhoz, de hirtelen eszembe jutott valami. — Ha valami ilyesmi történne, ugye számíthatok rád revansként? — vigyorogtam rá sokat mondóan, és kezdtem el lágy csókokkal behinteni nyakát.

Nem tudtam eldönteni, hogy mindig is ennyire mélyen érintett a közelsége, csupán uralkodtam magamon, vagy csak mostanában, párkapcsolatunk miatt vágyok gyengéd érintéseire, de egy pillanatra sem akartam elengedni magamtól. Ennek ellenére tisztában voltam a dolgok súlyával, és semmit sem akartam elsietni. Nem, vele semmiképp sem, még egyikünk sem állna ilyesmire készen. De játszadozni szabad, nem?

💔💔💔

【Ｊｅｏｎｇｉｎ】

- Ki tudnánk használni ezt a lehetséget elég jól - húzott ölébe, miközben magához szorított. Most tényleg arra gondol, amire én? Éreztem, ahogy kezdek egyre jobban elpirulni. Szeretném, ha megtörténne, de olyan szinten zavarban vagyok a gondolatától is, hogy az hihetetlen. - Nem tudom, mikor jöhetek legközelebb át hozzátok Minho miatt... Csak nem hagyhatok egy vadidegent egyedül a házunkban. Aaah, és még ki kell takarítsak ma - sóhajtott fel, majd arcát a vállamba fúrta. - Inie, ments ki, veled akarok élni, nem egy random csávóval, aki miatt egész éjjel hallgathatom majd a csajai nyögéseit - nyöszörgött, közelebb húzva magához, míg én próbáltam nem elnevetni magam. - Ha valami ilyesmi történne, ugye számíthatok rád revansként? - vigyorodott el, majd nyakamat kezdte kényeztetni, amitől ajkaimat egy halk nyögés hagyta el. Annyira jó érzés. Egyszerűen imádom.

- Azt hittem, nem akarsz nyögést hallgatni - suttogtam fülébe kínkeservesen, hisz alig bírtam megszólalni az élvezettől. - Emellett Minho is bármikor megérkezhet hozzád. Ki kellene takarítanod! Segítek, ha szeretnéd - néztem sötéten csillogó szemeibe, amikben újra és újra el tudok veszni.

🥀🥀🥀

【Ｈｙｕｎｊｉｎ】

— A te nyögéseid egész nap tudnám hallgatni. De el fog jönni az is, ne aggódj — adtam kuncogva csókot ajkaira. — Azt viszont megköszönném, ha segítenél, még ha csak azért is, hogy menekülj ebből a helyzetből — hajtottam fejem a vállára mosolyogva. — Semmi kedvem az egészhez, Inie. Én csak téged szeretlek, ugye tudod? — bújtam hozzá szorosan.

Annyira fura volt a helyzet. Mindig is társaságra vágytam a hatalmas házunkban, most viszont, hogy lehetőségem adódott a dologra, a legmesszebb szaladnék előle. Ez is talán Jeongin miatt lenne? Hiába akartam volna utálni Minhót már csak ránézésből, túl kedvesnek tűnt az üzenete és mindenkivel szemben közvetlenül viselkedett közösségi oldalain is. Attól ugyan nem tartottam, hogy elcsavarja a fejem, vagy rosszabb esetben párom célozná meg, mégis rossz előrérzetem volt az egésszel kapcsolatban.

💔💔💔

【Ｊｅｏｎｇｉｎ】

- A te nyögéseid egész nap el tudnám hallgatni. De el fog jönni az is, ne aggódj - adott egy újabb csókot ajkaimra, miközben édesen kuncogott. Nem tudom miért jó neki, hogy ennyire zavarba hoz, de ha ő boldog ettől, akkor én is. Bármit megtennék, csak hogy örömet okozzak neki. - Azt viszont megköszönném, ha segítenél, még ha csak azért is, hogy menekülj ebből a helyzetből - hajolt vissza vállamra mosolyogva. - Semmi kedvem ehhez az egészhez, Inie. Én csak téged szeretlek, ugye tudod? - bújt közelebb hozzám.

- Persze, hogy tudom. - kezdtem el birizgálni tincseit. - És ez fordítva is igaz. - pusziltam meg párnácskáit. - Amúgy meg ne aggódj! Nem lesz olyan rossz. Ha te nem is tudsz átjönni olyan sűrűn, én igen. Csak egy szavadba kerül és már megyek is. Most viszont induljunk - másztam ki öléből, majd őt is felhúztam.

Szerencsére nem lakik messze tőlünk, így egy rövid séta után meg is érkeztünk a házhoz. Régen sokszor voltam itt, így pontosan tudtam a járást.

- Szia Kkami - köszöntem a kis szörpamacsnak. - Már rég láttalak - simogattam meg selymes bundáját. - Ideje hozzálátni! - csaptam össze tenyereim, majd megkezdtem a takarítást.

Összeszedtem a mosatlan edényeket, míg Hyunjin elindított egy mosást, ezt követően felsepertünk, felmostunk, ágyneműt húztunk és szellőztettünk. Még Kkami helyét is rendbe tettem, de egy kis játéka begurult az ágy alá.

- A francba! - csaptam idegesen a levegőbe, majd térdeimre ereszkedve, előre dőlve próbáltam meg elérni az aprócska játékot, sikertelenül.

Gyerünk már!

🥀🥀🥀

【Ｈｙｕｎｊｉｎ】

Akarva akaratlanul, de végül beadtam a derekam, és miután nagy nehezen sikerült felhúznia Jeonginnak a kanapéról, együtt átmentünk hozzám, ahol rögtön a kis szőrpamacsom fogadott minket vidám csaholásával.

— Szia Kkami — guggolt le a fiatalabb hozzá. — Már rég láttalak — simogatta bundáját, én pedig alig bírtam ki, hogy ne olvadjak oda.

Kérhettem volna többet, mint a két, számomra legfontosabb élőlény együttes jelenlétét? Mert erősen kétlem.

— Ideje hozzálátni! — állt fel végül a kutyám mellől, ahogy összecsapta kicsi tenyereit, és együtt elkezdtünk takarítani.

Eddig abban a tévhitben éltem, hogy igenis tiszta lakásom van, viszont ezek után minden ábrándom semmivé vált, és csak a mocskos valóság, az annál is piszkosabb szobákkal maradtak meg. Segítség nélkül talán soha nem végeztem volna azzal a temérdek munkával, ami felhalmozódott, így viszont alig pár óra leforgása alatt mindent patyolat tisztává varázsoltunk.

— Ah, Inie, egy angyal vagy — nyitottam be a szobámba, ahol viszont nem várt látvány fogadott.

Azonnal perverz vigyor futott arcomra, amit alsó ajkam beharapásával próbáltam kordában tartani.

— Nem rossz — motyogtam magam elé, ahogy jobban megfigyeltem magamnak formás idomait. — Mit keresel? — hajoltam én is le mellé, ahogy egyik kezemet fenekére vezettem.

💔💔💔

【Ｊｅｏｎｇｉｎ】

- Ah, Inie, egy angyal vagy. - hallottam meg az ajtó nyílását. - Nem is rossz - motyogta alig hallhatóan, majd ő is letérdelt mellém. - Mit keresel? - tette fel a kérdést, de ekkor megéreztem egyik kezét fenekemen.

- Na de Hyunjin! - szóltam rá, míg arcom újfent lángolt. Nem hiszem el, hogy most is ilyen perverz. Bár imádom, de akkor is. Mi van, ha Minho megjön és mi...? - Kkami labdája begurult az ágy alá, és nem érem el - nyújtózkodtam újból. - Túl rövid a kezem - bigyesztettem le szomorúan ajkaim. - Segítenél? - vetettem be a kiskutya szemeket is.

Remélem nem vette észre, hogy megint teljesen zavarba hozott. Persze máskor is tapizott már le, de mióta feljött szóba "az" a téma, azóta minden megváltozott. Már egy aprócska szótól, vagy érintéstől is zavarba jövök. Eskü, mint egy rossz tinilány, nem tudom mi van velem. Ekkor azonban Kkami ugatása zavart meg minket. Minden bizonnyal megérkezett az új lakó. Sebaj, legalább én is megismerhetem, és láthatja, hogy Hyunjin foglalt. Ilyen nincs, már megint kezdem a féltékenykedést...

🥀🥀🥀