【Ｈｙｕｎｊｉｎ】

Alig tudtam visszatartani előtörő nevetésem, miközben szegény Jeongin próbálta kimagyarázni a helyzetet. Egy pillanatra átfutott az agyamon, hogy kisegítsem valamivel, ha már belekevertem a dologba, de túlságosan lekötött egyre vörösödő arckifejezése és ügyetlen dadogása. Lehetünk mi együtt vagy sem, első sorban a legjobb barátom és kár lenne egy ilyen alkalmat a szívatására kihagyni.

Végül csak elboldogult a helyzettel és gyorsan lezárva a témát fogott hozzá a vacsorához.

— Hmm, isteni — dicsértem jóízűen a nő főztjét. — Remélem egyszer Jeongin is képes lesz ennyire jól bánni az étellel — néztem az említett személyre sokat mondóan, mire csak rátaposott a lábamra, én pedig elnevettem magam.

Ahogy befejeztük az evést, gyorsan elpakoltunk magunk után, majd a fiú szobájába vonultunk be, ahol egyenesen az ágyra vetődtem.

— Mit csinálunk? — fordítottam oldalra a fejem, hogy rá tudjak nézni.

💔💔💔

【Ｊｅｏｎｇｉｎ】

- Hmm, isteni - ízlelgette az ételt barátom is, majd anya felé fordulva folytatta. - Remélem egyszer Jeongin is képes lesz ennyire jól bánni az étellel - pillantott rám, szemei pedig mindent elárultak.

Komolyan Hyunjin? Még most is tetőzöd a helyzetet? Muszáj volt elhallgattatnom, így rátapostam lábára, ami sikeresnek bizonyult. Egészen a vacsora végéig csendben is maradt, ezt követően pedig felmentünk a szobámba.

- Mit csinálunk? - terült el az ágyamon.

Direkt nem válaszoltam. Az ajtót magam mögött kulcsra zártam, csak hogy anya ne zavarja meg a tervem, majd egy ördögi mosollyal elindultam felé. Kérdő tekintettel követte minden mozdulatom, azonban mikor ráfeküdtem, kissé meglepődött. Remek! Ez volt a célom. A tervem első szakasza sikerült. Egy apró csókot adtam ajkaira, majd ezt követően elmélyítettem csókunkat. Annyira imadom ezt az érzést, de muszáj észnél lennem. Csak az agyát akarom húzni egy kicsit. Ajkairól áttértem egyenesen nyakára, majd azt is apró puszikkal és szívásokkal borítottam be, míg ujjaimmal bemásztam pólója alá.

🥀🥀🥀

【Ｈｙｕｎｊｉｎ】

Nem tudtam, mire megy ki a dolog, de éreztem, hogy valami nagyra készül, mikor maga mögött kulcsra zárta az ajtót. Talán a délutánit akarja folytani? Vagy... Megbosszulni? Mielőtt azonban bármire is választ kaptam volna, már rajtam feküdt és szenvedélyes csókba invitált, amit kezdeti meglepettségem legyőzése után viszonoztam is.

Újonnan elfogott a jól ismert érzés, amitől csak egyre jobban akartam a rajtam fekvő fiút. Minél tovább kényeztetett, annál jobban jött meg az önbizalmam, melyet csak az tetőzött, mikor igazi gyengepontomra, a nyakamra tért, míg ujjaival meztelen bőröm simogatta.

— Jeongin... — sóhajtottam, ahogy oldalra döntöttem kissé a fejem, hogy jobban a felülethez férjen. — Mit csinálsz? — nyögtem aprót szavaim kíséretében, kezemet pedig derekánál pólója alá vezettem, apránként mellkasa felé araszolva.

💔💔💔

【Ｊｅｏｎｇｉｎ】

Tudtam, hogy jó irányba haladok, hisz kezeit derekamra helyezte.

- Jeongin... - sóhajtott fel, fejét pedig oldalra döntötte szabad utat adva ezzel nekem érzékeny bőrfelületére. - Mit csinálsz? - nyögte el szavait, kezeit pedig pólóm alá vezette, amitől újra elkapott az a kellemes borzongás.

Nem Jeongin! Koncentrálj! Nem szabad elgyengülnöd!

- Ugye tudod, Hyunjin, hogy nagyon szeretlek? - kérdeztem cukiskodva, miközben felültem  csípőjére, hogy szemeibe tudjak nézni.

Láttam, hogy nagyon nem érti most a helyzetet, sem pedig azt, hogy miért hagytam abba, de nem mehettem tovább. A végén még olyan dolgot teszünk, amire lehet nem állunk még készen. Újra előre dőltem, és rátapadtam párnácskáira, majd egy ördögi mosollyal arcomon lemásztam róla, és hátat fordítva neki húztam magamra a takarót.

- Jó éjt!

🥀🥀🥀

【Ｈｙｕｎｊｉｎ】

Magam elé pislogva bámultam a falat, kezeim még mindig a levegőben maradtak, ahol azelőtt pár másodperccel még Jeongin vékony dereka volt. Most. Komolyan. Ezt. Csinálta?

— Hé! — ültem fel hirtelen, és fordultam felé. — Yang Jeongin, ezt nem teheted velem! — rázogattam a vállait felháborodva. — Nem is csináltam semmi rosszat, ezt nem fogadom el! Azonnali kárpótlást kérek! Ezért szeretlek? Ezért adtam neked mindenem? Ezért vagy az egyetlen fiú az életemben? — szipogtam drámaian. — Utállak — feküdtem rá teljes súlyommal, ahogy magamhoz öleltem. — Utállak, utállak, utállak — motyogtam a nyakába.

💔💔💔

【Ｊｅｏｎｇｉｎ】

Másodpercekig csend honolt a szobában. Sikeresebb volt a tervem, mint azt elsőre gondoltam. Talán kicsit túlságosan is gonosz voltam vele. De a mai nap után, megérdemli.

- Hé! - hallottam meg csalódott hangját. - Yang Jeongin, ezt nem teheted velem! - ragadt meg vállamnál, majd rángatni kezdett. - Nem is csináltam semmi rosszat, ezt nem fogadom el! Azonnali kárpótlást kérek! Ezért szeretlek? Ezért adtam neked mindenem? Ezért vagy az egyetlen fiú az életemben? - adta elő személyes drámáját, amit alig bírtam ki nevetés nélkül. - Utállak - nehezedett rám teljes súllyával. - Utállak, utállak, utállak - ismételgette.

Megesett rajta a szívem. Tényleg messzire mentem. Kicsit talán túl gonosz húzás volt tőlem.

- Jinie, szállj le rólam - nevettem, azonban ő továbbra is elszántan feküdt rajtam, elzárva ezzel minden lehetséges menekülő útvonalat. - Legyen! Holnap kárpótollak, kérhetsz bármit. De most, aludjunk! Tényleg álmos vagyok - dörzsöltem meg szemeimet, amikor végre legurult rólam. - Szeretlek! - bújtam karjai közé, majd mellkasára téve fejem hunytam le szemeimet.

🥀🥀🥀

【Ｈｙｕｎｊｉｎ】

Kicsit elgondolkodtam a dolgokon. Tényleg én is ennyire szívattam volna őt? Az igaz, hogy sokszor előszeretettel ettem az életét a random hülyeségeimmel és hoztam megszámlálhatatlan kínos helyzetbe, de csak kevésszer gondoltam bele, hogy is érezheti magát egy-egy ilyen alkalommal. Ahhoz képest elég enyhe revanst kaptam, de tőle nem is vártam mást, ígyis elég kellemetlen szituáció alakult ki. Utálom. De imádok mindent benne.

— Jinie, szállj le rólam! — nevetett, de meg se mozdultam. Szenvedjen. — Legyen! Holnap kárpótollak. Kérhetsz bármit. De most aludjunk! Tényleg álmos vagyok — hallottam fáradt hangját, amitől minden gőgösségem elillant, így legurultam róla. — Szeretlek — bújt hozzám, mire szorosan köré fontam karjaim.

— Én is szeretlek, Inie — adtam puszit homlokára, és csuktam be szemeim, míg gyengéden simogattam hátát.

Annyira tökéletes volt a pillanat, nem akartam elengedni soha az érzést. Csakis erre vágytam, nem kellett több nekem sem akkor, sem máskor. Mintha csak egy álom lett volna, így nem is tudom megmondani, hogy mikor csusszantam át a szó szerint vett álmok világába.

💔💔💔

【Ｊｅｏｎｇｉｎ】

Csodás álmaimból és szerelmem karjaiból feszítő hólyagom szakított ki. Fénysebességgel száguldottam le a lépcsőn, hogy mielőbb a fürdőszobába érjek. Olyan szívesen aludtam volna még, de persze, hogy ilyenkor nem tudok. Na már mindegy, nem megyek vissza, nem akarom felkelteni Hyunjint. Leültem a kanapéra, bekapcsoltam a tv-t és telefonomat kezdtem nyomkodni.

Seungmin 🐶
Szia Inie! Van kedved valamelyik nap találkozni?

Inie 🦊
Persze! Mikor és hol?

Seungmin 🐶
Ahol neked jó. Jó lenne valakivel beszélnem.

Inie 🦊
Valami baj van? Történt valami?

Seungmin 🐶
Nem, csak... Ezt majd személyesen elmondom. Valamelyik nap majd eléd megyek a sulihoz, jó?

Inie 🦊
Rendben.

Vajon mi történhetett? Annyira zavartnak tűnt, csak reméltem, semmi komolyról nincs szó... Hogy rossz gondolataimat eltereljem, a tv-t kezdtem kapcsolgatni, valami értelmes műsor után kutatva, miközben idegességembe számat kezdtem rágcsálni.

🥀🥀🥀