【Ｈｙｕｎｊｉｎ】

Mosolyogva figyeltem, ahogy lassan az egész osztály kilép az öltöző melegéből és megcsapja őket a hideg levegő, melynek hatására egytől egyig megrezzentek. Szórakozottan néztem reakciójukat a hirtelen hőmérsékletváltozásra, tekintetemmel Changbint keresve, aki nem is olyan sokkal később lépte át az udvarra vezető küszöböt mindössze egy trikóban és rövidnadrágban. Miután letisztáztam magamban, hogy nem lenne szerencsés mindenki szeme láttára szívinfarktusban meghalni, és elnyomtam a lappangó fangörcsöm, komolyan aggódni kezdtem, hogy ne fázzon meg az ítéletidő miatt. Mosolyva intettem neki egy aprót, mire ő csókot küldött felém a levegőben, amitől nevetnem kellett. Egész végig vagy őt bámultam, ahogy aranyosan próbált levenni a lábamról, vagy a telefonom képernyőjét, ami ilyen körülmények között igazi kihívásnak bizonyult. Fél óra múlva csak annyit vettem észre, hogy a tanárhoz kocog, aki rövid tárgyalás után útjára engedte, így alig pár perccel később már teljesen felöltözve jelent meg előttem.

- Ha megfázol, nehogy rám merd ragasztani, mert kinyírlak - hajoltam ajkaira, míg összekulcsoltam ujjainkat.

- Azt megnézném - nevetett bele üdvözlőcsókomba, majd együtt elindultunk haza. - Milyen dolgod volt nagyszünetben? - fordult felém kérdőn egy idő múlva.

- Oh igen! - ragyogott fel azonnal arcom. - Beszéltem Inievel és hétvégén átugrok hozzájuk videojátékozni, mint régen. Már hiányzik a hülye feje.

- Aham, tök jó - motyogott maga elé.

- Csak nem féltékeny vagy? - fordítottam oldalra a fejem.

- Én? Nincs miért - vont vállat nemtörődömül.

- Csak gondolnád is komolyan ezt... - sóhajtottam lemondóan. - Figyelj, Binnie, Jeongint ezer éve ismerem, a legjobb barátom, sosem csinálna olyat, amivel nekünk ártana. Csak a tiéd vagyok, oké? - öleltem magamhoz, de semmilyen reakciót nem kaptam tőle.

- Tudom - válaszolt, de mintha egy vastag fal mögül szólalt volna meg. - Később beszélünk - puszilt gyorsan számra, majd zsebre dugott kézzel fordult le az egyik utcában.

Egy darabig csak álltam és figyeltem egyre távolodó alakját, míg éreztem, apránként valami összetör bennem. A maradék pár métert gondolatokkal teli fejjel tettem meg, de ahogy beértem a házba, minden köszönés nélkül vetettem be magam az ágyamba és az egyik párnámat magamhoz ölelve fordultam a fal felé. Nem akartam őket elveszíteni, mindennél többet jelentett ez a két fiú nekem, mégis... Vajon képes leszek egyszerre az életemben tartani őket?

💔💔💔

【Ｊｅｏｎｇｉｎ】

Amikor magamhoz tértem, mindenem fájt. Fáztam, rázott a hideg, és a torkom is szét akart szakadni. Ugye nem? Nem lehetek pont most beteg! Holnap jön át Hyunjin, oly sok várakozás után, végre újra kettesben tölthetnénk egy kis időt, erre sikeresen megfázok. Ez a te szerencséd Jeongin... Miért vagyok ekkora szerencsétlen? Egy két lábon járó csődtömeg.

Felvergődtem magam a kanapéról, s a gyógyszeres dobozom kifosztásához kezdtem. Muszáj kikúrálnom magam holnapra, nem akarom lemondani ezt a találkát. Elővéve a hatalmas műanyag dobozt, valami használhatót kezdtem el keresni, közben tettem fel vizet forrni, hogy a teámat is el tudjam készíteni. Miután bevettem a gyógyszerem, gőzölgő bögrémmel a kezemben telepedtem vissza a kényelmes kanapéra, egy pokrócot magam köré csavarva. Kérlek Istenem, gyógyuljak meg holnapra!

🥀🥀🥀

【Ｈｙｕｎｊｉｎ】

Egy darabig még visszatartott könnyekkel bámultam a falat alvásfélével próbálkozva, de egy óra múlva én is megelégeltem a semmittevést, ezért inkább nehezen, de feltápászkodtam. Üres tekintettel bámultam a szobám sarkát, majd hirtelen combjaimra csapva álltam fel mélyet sóhajtva. Lehet épp most megy tönkre minden az életemben, én pedig nem ülhetek tétlenül, valamit tennem kell. Kkamival az ölömben mentem le a konyhába, hogy összedobjak valami ehetőt, miközben Jeongin számát tárcsáztam.

- Szia Inie, minden oké? - tettem oda vizet forralni az instant rámenemhez. - Hamar eltűntél szünetben és gondoltam, felhívlak, nem akartalak megbántani vagy valami... Ismersz, egy köcsög tudok lenni akaratom ellenére is - nevettem fel kínomban. - Oh, tényleg... Nem nektek volt tesitek Changbinék előtt? Esküszöm, az a tanár nem normális, az igi helyében rég felfüggesztettem volna, hogy mínusz fokokban kint tornáztatja a diákokat. Mi van, ha valaki alapból tüdőbeteg és veszélybe kerül az élete?? - háborodtam fel azonnal.

💔💔💔

【Ｊｅｏｎｇｉｎ】

Épp a tv-t kapcsolgattam unalmasabbnál unalmasabb műsorokat találva. Lehetne ez a nap ennél is szörnyűbb? Ekkor megcsörrent telefonom. Ki lehet az? Nem nagyon szoktam senkivel beszélni, anyát pedig már hétfőn letudtam. Kibugyoláltam magam, s megindultam a zenélő tárgy felé, de amint kezembe vettem, nem hittem a szememnek: a kijelzőn Hyunjin neve díszelgett. Meglepetten vettem fel, de mielőtt még köszönhettem volna beleszólt.

- Szia Inie, minden oké? Hamar eltűntél szünetben és gondoltam, felhívlak, nem akartalak megbántani vagy valami... Ismersz, egy köcsög tudok lenni akaratom ellenére is - nevetett fel. Ez azonban nem őszinte nevetés volt. Tudtam jól, hogy valami nyomasztja, de mielőtt reagálhattam volna folytatta. - Oh, tényleg... Nem nektek volt tesitek Changbinék előtt? Esküszöm, az a tanár nem normális, az igi helyében rég felfüggesztettem volna, hogy mínusz fokokban kint tornáztatja a diákokat. Mi van, ha valaki alapból tüdőbeteg és veszélybe kerül az élete?? - háborgott.

- Néha elég meggondolatlan - válaszoltam megköszörülve torkomat. Mintha egy hatalmas gombóc lenne ott. Még maga a beszéd is fájt. - Mellesleg ne emészd magad! Nem voltál bunkó, csak szimplán nem akartam elkésni tesiről. Bár jobban átgondolva, lehet jobban jártam volna - fejeztem be rekedtes hangon.

🥀🥀🥀