【Ｈｙｕｎｊｉｎ】

Jeongin kiáltása gátolt meg a válaszadásban, mikor izgatottan kiválasztotta hosszas bámészkodás után a kísértetkastélyt. Ettől féltem. Mindig is tartott az ijesztő dolgoktól, akárhányszor mentünk végig a kijelölt helyszíneken, az utolsó pár szobából visítva, maga után ráncigálva rohant ki. Aranyosnak gondoltam, hogy ennyire ragaszkodóvá válik hasonló helyzetekben, de tagadni sem tudnám, hogy akármennyire is szeretném, én sem tartozom a legbátrabb emberek közé. Elég mély nyomot hagytak bennem a régebb ott tett látogatásaink, azóta viszont jelentős renováláson és újításon esett át a hely, így több mint valószínű, újabb, rémisztőbb elemeket építettek be a borzongatás érdekében.

— Jeongin, várj meg minket — kiáltottam utána, miközben követtük a kastélyba, majd sóhajtva Felix felé fordultam. — Ha gondolod, felhívhatom Changbint, hogy jöjjön ide, valószínűleg semmi programja nincs. Amúgy meg jövő héten bármikor megfelelne nekem — mosolyogtam rá, de ajakgörbületem azonnal eltűnt arcomról, mikor a fiú mögött hirtelen egy félig halott ember jelent meg. — MÖGÖTTED! — visítottam fel, miközben szinte ráugrottam szegényre, ahogy magamhoz szorítottam.

💔💔💔

【Ｊｅｏｎｇｉｎ】

- Jeongin, várj meg minket! - kiabált utánam Hyunjin, de ez engem jelenleg cseppet sem érdekelt. Nagyon meggyőző volt a dekoráció már az ajtóban is. Mi előbb látni akartam minden apró részletet. - Ha gondolod, felhívhatom Changbint, hogy jöjjön ide, valószínűleg semmi programja nincs - hallottam meg beszélgetésükből egy részletet.

Vajon Changbint szánja Felix mellé? Vagy csak neki hiányzik? Elvileg is régebben egy párt alkottak. Talán vissza akar hozzá menni? Előbbi lelkesedésem kezdett alább hagyni. Nekem mindennél fontosabb ő, nem akarom újból elveszíteni. Olyannyira elmélyültem gondolataim tengerében, hogy észre se vettem, amikor egy ijesztő lény előttem termett. Hatalmasat sikítva kezdtem el püfölni az előttem állót egy ott talált szivacskarddal, mire elkapta kezem, amitől csak még jobban megijedtem. Szabadulni akartam, így ficánkolni kezdtem, aminek következtében a földre estünk, róla pedig leesett maszkja.

- Ne.. Ne haragudj! - kezdtem el sajnálkozni az alattam fekvő barna fiúhoz. - Azt hittem igazi vagy...

- Semmi gond, nem te vagy az első. - nevetett. - Nem a legjobb munka, de jól fizet - magyarázkodott miközben felsegítettem a földről. - Seungmin vagyok, a kísértetház vérfarkasa - kuncogott.

- Jeongin. A vérfarkasvadász - kacagtam fel én is. Szimpatikus fiú volt.

🥀🥀🥀

【Ｈｙｕｎｊｉｎ】

— B-bocs — engedtem el azonnal Felixet, ahogy végre lenyugodtam, és realizáltam, hogy a mögötte megjelenő lény mindössze a műsor része. — Csak ezt a túrát éljük túl, és felhívom. Vajon merre lehet Inie... — álltam lábujjhegyre, miközben a tömeg között próbáltam kiszúrni az amúgy is alacsony fiút.

Már épp kezdtem volna feladni a keresést, mikor meghallottam sikítását, amit ezer méterről is felismertem volna. Akár éjjel is. Egy metál koncert kellős közepén. Miközben zuhog az eső. A lényeg a lényeg, azonnal rohanni kezdtem felé Felix kezét fogva, nem törődve a zsörtölődő vagy épp halálra rémült emberekkel, akiket bocsánatkérések közepette toltam arrébb, hogy elérjem a hang kiadóját.

— Inie, jól vagy?! — szaladtam oda hozzá. — Megütötted magad? Ugye nem bántott a fiú? Minden rendben? — jött ki belőlem a védelmező anya, miközben tüzetesen végigmértem a kisebb minden procikáját.

💔💔💔

【Ｊｅｏｎｇｉｎ】

- Inie, jól vagy? - szaladt hozzám Hyunjin. - Megütötted magad? Ugye nem bántott  fiú? Minden rendben? - sorakoztatta fel kérdéseit. Már megint túlaggódja magát, nem kellene ennyire féltenie, de azért ez aranyos.

- Jól vagyok és nem, nem bántott. Mi több, nagyon kedves fiú. Meghívott egy üdítőre, és egy hotdogra - meséltem el a fiú igen csak aranyos gesztusát. - Amúgy Seungmin, ők itt Hyunjin és Felix, a legjobb barátaim - mutattam a mellettem állókra. - Most, hogy már ismeritek egymást, menjünk és keressük meg azt a büfét! Éhen halok! - kulcsoltam ujjaimat újonnan szerzett barátom keze köré, majd megindultam a kijárat felé.

💔💔💔

【Ｈｙｕｎｊｉｎ】

Csak pislogva, félig elnyílt ajkakkal figyeltem a történteket. "A legjobb barátaIM." Semmi kiemelés, semmi kivétel. Fél szemmel Felixre néztem, hátha le tudok valamit olvasni arcáról, hogy észrevette-e a dolgot, de úgy nézett ki, egyedül engem vágott szíven a dolog. Igaz, én voltam az, aki időt kért kettőnk számára, mert többek között nem szerettem volna elsietni semmit sem főleg úgy, hogy Inie alig emlékszik bármire, nekem pedig épp hogy csak véget ért a kapcsolatom, mégis kellemetlen érzés fogott el. Bár érthető, egy vadidegen előtt nem feltétlenül szeretné az ember felvállalni szexualitását, illetve kétes, esetleg lehetséges párkapcsolatát, de—

— Menjünk — paskolta meg a hátam Felix, ezzel is kirántva gondolataim közül, majd a másik kettő után indult.

Beletörődve abba, hogy én már csak örökké túl fogok mindent gondolni, követtem a három fiút a már messzire jól látszódó kajáldás felé. Út közben azonban még valamit el kellett intézzek, ha már megígértem.

— Changbin? — szóltam bele a telefonba, miután az illető felvette. — Figyelj, ne tedd le, csak hallgass végig, oké? — hadartam el, amit csend követett, így folytattam. — Nem ragozom túl. Gyere a város szélén lévő vidámparkba, van egy ismerősöm, aki szívesen megismerkedne veled. Nem fogod megbánni.

— Miért kéne higgyek neked? — próbált unott hangnemet magára erőltetni, de éreztem az érdeklődést benne.

— Ausztrál. Vörös haj. Szeplők. Trainee — soroltam fel artikuláltan barátom tulajdonságait.

— Fél óra és ott vagyok.

— Remek, én is így gondoltam — vigyorogtam, és szakítottam meg a hívást, ahogy leültem a többiek általa elfoglalt asztalhoz, egyenesen Jeonginnal szemben, aki közben valami viccesen nevetett Seungminnel együtt.

💔💔💔

【Ｊｅｏｎｇｉｎ】

Amint odaértünk ki is kértük rendelésünket, míg Hyunjin elment valahová telefonálni. Felix szerint Changbint hívta. Remélem, hogy csakis Lixie miatt, és nem más okokból kifolyólag. Akaratlanul is összeszorult a szívem, ha arra gondoltam talán újra elveszi tőlem Hyunjint, aki a világot jelenti számomra.

- Itt is a hotdogod - nyújtotta át az említett dolgot Seungmin, majd az üdítőmet is lehelyezte elém az asztalra.

- Köszönöm - mosolyodtam el és már hozzá is láttam.

Farkas éhes voltam, jelenleg egy kamionnyit meg tudnék enni a finomságból. Egyre csak majszoltam az ízletes eleséget, amikor is barátaim nevetésben törtek ki.

- Inie! Úgy eszel, mint egy malac - mutatott arcomra Felix.

- Kikentem magam? - kérdeztem meglepetten miközben próbáltam egy szalvéta segítségével eltávolítani az arcomra került cuccot.

- Majd én segítek. Fordulj ide! - nyúlt állam alá Seungmin, szembe fordítva ezzel engem magával.

🥀🥀🥀